Annyira nem volt gáz, mint hétfőn, most legalább a fák körvonalait láttam. Hamis biztonságérzetbe ringatott, hogy egy támadó vadkant már 2 méterről észre vettem volna, és akkor még bőven van idő segítségért rohanni.
Mondjuk egy kis madárkától persze összefostam magam (ezt majd az önéletrajzi könyvemből kihagyom): ott repült fel mellettem a rohadék nagy recsegve-csipogva a töksötétben. Tisztán látom magam előtt, ahogy már kora hajnalban bekészült a környék összes száraz gallyacskájával, és várt. Valószínűleg még most is röhög.
A futás egyébként jó (4) volt, annak ellenére, hogy lelkileg még nem engedtem el a legutóbbi sérülést, lefelé önkéntelenül is lassítok, és gondolom szétterhelem a másik lábam.
SZÁMLÁLÓ 20059km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése