Tegnap ismét nevetséges állapotban tántorogtam haza, de Méla Tóni segített, hogy a teljes idegkimerültségből valamit legalább sikerüljön kialudni. Magamtól ébredtem, és elég frissen vágtam neki a hajnali etapnak.
A tegnapelőtti harmincasra csak egy kis izomláz emlékeztetett, ami jó jel. Meglepően frissen indult a dolog, hamar eldőlt, hogy mégsem levezető kocogás lesz belőle, hanem hajtós kis edzés. Ennek a 2 fok is kedvezett persze, nagyon klassz lesz ez így, ha reggel ilyen hűvösben tolhatom még májusban is.
Az utóbbi hetek legjobb futása sikeredett, remélem sikerül a test-lélek egyensúlyt erről az oldalról megközelítenem. Ebben a nyúl és az őzek sem akadályoztak ma (az őzek nyertek 2-1-re, a második az út szélén álldigált, meg se moccant, át kellett menjek a túloldalra, végül is szarva van meg minden). Mostanában túlnyomó részt a golfpálya közelében bukkannak fel, sejtem hogy éjjel mit csinálnak.
Sikerült elindulnom melózni, lelki szemeim előtt a holnapi szünnap lebeg.
10.2 km 0.52
SZÁMLÁLÓ 25016 km
2019. április 30., kedd
2019. április 28., vasárnap
Back on track
Pénteken be tudtam menni melózni, bár mire hazaértem, ismét a sírás kerülgetett a kimerültségtől, bezuhantam az ágyba és aludtam. Minden hétvégi programot lemondtunk, képtelen lettem volna jópofizni bárkivel, helyette egy kis természet, enyhe kis csendes ingerek. "I'll take a quiet life." Ezt egy 12 órás alvás követte, ami után ma reggelre már kedvem támadt egy kis futkosáshoz.
Annyi engedményt tettem, hogy lényegesen lassabbra vettem a tempót, az egy héttel korábbi küszködés nem hiányzott, élvezni akartam az egészet. Az időjárás is mellém állt, igaz hogy hétágra sütött a nap, de mindezt 11 fokban tette, úgyhogy rövidben kifejezetten kellemes hőérzetem volt végig, aminek az élénk szél is besegített. Gyönyörű a svéd tavasz, minden zöld, de a fenyők ugye eddig is zöldek voltak, furcsa látvány így együtt. Elég forgalmas lett a pályám, a kollégák észbe kaptak, közeleg a Stockholm Marathon, muszáj edzeni. Nem bántam, bár egy szakaszon két szembe jövő futóval együtt fordultunk rá egy mellékútra, és hajszálpontosan ugyanabban a tempóban. Mivel nem az élénk társasági lét kedvéért mentem ki ma, eléggé zavart, csak ennyi is elég hogy kizökkentsen sajnos.
Lassan fogyasztottam a kilométereket, kicsit szomorúan elkönyvelve, hogy ahogy visszasüppedek a korábbi szarba pár energikusabb hónap után, bizony a tempómon is nyilván meg fog látszani, nem tudok ezzel mit csinálni. Azért remélem az az érzés, hogy egy kicsit ura vagyok a testemnek, megmarad.
A mai alkalom pozitívra sikerült ebből a szempontból, az utolsó fordító után valahogy elindult a lábam, és vagy fél perccel gyorsabb ezreket kezdtem nyomni úgy, hogy jól esett, nem erőlködtem. Ezek szerint maradt még némi kraft a végére, ami jó jel, és ezzel a befejezéssel végül is egy nagyon hasznos és előremutató edzés kerekedett belőle. Lelkileg is épített, nagyon kellett most a segítség.
Hopsz, most látom, a számlálónknak is milyen jót tett a mai kis kontribjúsön.
31.2 km 3.03
SZÁMLÁLÓ 25006 km
Annyi engedményt tettem, hogy lényegesen lassabbra vettem a tempót, az egy héttel korábbi küszködés nem hiányzott, élvezni akartam az egészet. Az időjárás is mellém állt, igaz hogy hétágra sütött a nap, de mindezt 11 fokban tette, úgyhogy rövidben kifejezetten kellemes hőérzetem volt végig, aminek az élénk szél is besegített. Gyönyörű a svéd tavasz, minden zöld, de a fenyők ugye eddig is zöldek voltak, furcsa látvány így együtt. Elég forgalmas lett a pályám, a kollégák észbe kaptak, közeleg a Stockholm Marathon, muszáj edzeni. Nem bántam, bár egy szakaszon két szembe jövő futóval együtt fordultunk rá egy mellékútra, és hajszálpontosan ugyanabban a tempóban. Mivel nem az élénk társasági lét kedvéért mentem ki ma, eléggé zavart, csak ennyi is elég hogy kizökkentsen sajnos.
Lassan fogyasztottam a kilométereket, kicsit szomorúan elkönyvelve, hogy ahogy visszasüppedek a korábbi szarba pár energikusabb hónap után, bizony a tempómon is nyilván meg fog látszani, nem tudok ezzel mit csinálni. Azért remélem az az érzés, hogy egy kicsit ura vagyok a testemnek, megmarad.
A mai alkalom pozitívra sikerült ebből a szempontból, az utolsó fordító után valahogy elindult a lábam, és vagy fél perccel gyorsabb ezreket kezdtem nyomni úgy, hogy jól esett, nem erőlködtem. Ezek szerint maradt még némi kraft a végére, ami jó jel, és ezzel a befejezéssel végül is egy nagyon hasznos és előremutató edzés kerekedett belőle. Lelkileg is épített, nagyon kellett most a segítség.
Hopsz, most látom, a számlálónknak is milyen jót tett a mai kis kontribjúsön.
31.2 km 3.03
SZÁMLÁLÓ 25006 km
2019. április 25., csütörtök
Új távlatok
Amikor azt írom, hogy a határon mozgok és alig bírom a napjaimat, akkor az azt jelenti, hogy TÉNYLEG a határon mozgok.
Ezt úgy mondom, hogy két hete a 40. kiliméternél nem voltam hajlandó lassítani. Akkor nem mozogtam a határon. A maraton vége piknik ahhoz az erőfeszítéshez képest, amit egy átlagos munkanap jelent itt az introvertált pokolban.
Bármi ami a 3 óra tömegközlekedésen és 8 órányi irodai örömökön túl van az életemben, megoldhatatlan nehézség jelen pillanatban. Ha egy minimális kis extra is adódik, ami elvesz a pihenőidőből, elrontja az alvást, vagy érzelmileg megrángat, kártyavárként dönti össze az egész épületet.
A négy napos hosszú hétvége "pihenése" arra volt elég, hogy az első munkanapot valahogy átvészeljem. Aztán jön a munkaképtelenség, a lelassult agyam rángatása, egyre hosszabbodó kirándulások a munkahelyi WC-be, hogy 10-15 percnyi csendet szerezzek magamnak.
Ma már nem bírtam bemenni dolgozni.
Hajnalban keltem, értéktelen alvás után kibotorkáltam, és megkergettem a pánikot. Nem csillapodott. A gondolat, hogy 3+8 órán keresztül emberek lesznek körülöttem, nincs menekvés, görcsbe rántotta a gyomrom. Hazaérve letusoltam, hajat mostam, megreggeliztem, majd beláttam, hogy nem fog menni. Ha pisztolyt szorítanak a fejemhez, akkor sem tudok kimenni és felszállni a hévre, az irodáról nem is beszélve. Úgyhogy szabit vettem ki mára.
A röhej az, hogy nagyon klassz kis edzés volt a mai, egészen alacsony pulzussal, könnyedén haladtam, minden szép volt, őzike is, szarvas is. Egy hajnali edzésre összeszedni magam, az megy, egy metróra felszállni sokkal nehezebb.
Nem tudom, mi lesz.
10.1 km 0.54
SZÁMLÁLÓ 24975 km
Ezt úgy mondom, hogy két hete a 40. kiliméternél nem voltam hajlandó lassítani. Akkor nem mozogtam a határon. A maraton vége piknik ahhoz az erőfeszítéshez képest, amit egy átlagos munkanap jelent itt az introvertált pokolban.
Bármi ami a 3 óra tömegközlekedésen és 8 órányi irodai örömökön túl van az életemben, megoldhatatlan nehézség jelen pillanatban. Ha egy minimális kis extra is adódik, ami elvesz a pihenőidőből, elrontja az alvást, vagy érzelmileg megrángat, kártyavárként dönti össze az egész épületet.
A négy napos hosszú hétvége "pihenése" arra volt elég, hogy az első munkanapot valahogy átvészeljem. Aztán jön a munkaképtelenség, a lelassult agyam rángatása, egyre hosszabbodó kirándulások a munkahelyi WC-be, hogy 10-15 percnyi csendet szerezzek magamnak.
Ma már nem bírtam bemenni dolgozni.
Hajnalban keltem, értéktelen alvás után kibotorkáltam, és megkergettem a pánikot. Nem csillapodott. A gondolat, hogy 3+8 órán keresztül emberek lesznek körülöttem, nincs menekvés, görcsbe rántotta a gyomrom. Hazaérve letusoltam, hajat mostam, megreggeliztem, majd beláttam, hogy nem fog menni. Ha pisztolyt szorítanak a fejemhez, akkor sem tudok kimenni és felszállni a hévre, az irodáról nem is beszélve. Úgyhogy szabit vettem ki mára.
A röhej az, hogy nagyon klassz kis edzés volt a mai, egészen alacsony pulzussal, könnyedén haladtam, minden szép volt, őzike is, szarvas is. Egy hajnali edzésre összeszedni magam, az megy, egy metróra felszállni sokkal nehezebb.
Nem tudom, mi lesz.
10.1 km 0.54
SZÁMLÁLÓ 24975 km
2019. április 24., szerda
A hajnali dilemma
Tegnap már vártam a reggeli futást. Kitaláltam, hogy nem körözni fogok, hanem irány az erdő, sokkal érdekesebb lesz. Reggelre meggyógyulok, kipihenten ébredek, és lelkesen vágtatok majd a hajnali természetben.
A valóság persze gyakran eltér attól amit elképzelünk. Az elmélet már hajnali fél 4-kor kezdett megdőlni, mikor felébredtem kimerülten, betegen és pörögve, és konstatáltam, hogy nagy visszaalvás már nem lesz. Valami kis bóbiskolás következett, amit pihentetőnek nem neveznék, viszont rohadt nehéz volt belőle felkelni 5.20-kor. Torokfájósan, pocsék hangulatban vonszoltam ki magam a ház elé. Az első lépések során megállapítottam, hogy mindenem fáj valamiért, nem tudom hol szedtem össze ezeket a húzódásokat és görcsöket. A hidegtől a fogam is megfájdult, hogy még valami hozzájáruljon a reggeli hedonizmushoz.
Aztán a futás második felében felülkerekedtem. Szép volt minden, kezdett jól is esni a mozgás a hűs, reggeli napsütéses erdőben. Mire visszaértem, a baktériumok is visszavettek egy kissé.
Nem vittem túlzásba, ezek az alkalmak amikor ennyi mindennel kell egyszerre megküzdeni, nagyon sokat ki tudnak venni belőlem. Valami normális tempót sikerült tartani, de nem ez volt a lényeg.
A mai jutalmam két nagyon kicsi legelésző szarvas, vagy két nagyon nagy legelésző őz voltak a mező közepén, sajnos alaposabb vizsgálattal sem tudtam eldönteni, mik.
10.1 km 0.53
SZÁMLÁLÓ 24965 km
A valóság persze gyakran eltér attól amit elképzelünk. Az elmélet már hajnali fél 4-kor kezdett megdőlni, mikor felébredtem kimerülten, betegen és pörögve, és konstatáltam, hogy nagy visszaalvás már nem lesz. Valami kis bóbiskolás következett, amit pihentetőnek nem neveznék, viszont rohadt nehéz volt belőle felkelni 5.20-kor. Torokfájósan, pocsék hangulatban vonszoltam ki magam a ház elé. Az első lépések során megállapítottam, hogy mindenem fáj valamiért, nem tudom hol szedtem össze ezeket a húzódásokat és görcsöket. A hidegtől a fogam is megfájdult, hogy még valami hozzájáruljon a reggeli hedonizmushoz.
Aztán a futás második felében felülkerekedtem. Szép volt minden, kezdett jól is esni a mozgás a hűs, reggeli napsütéses erdőben. Mire visszaértem, a baktériumok is visszavettek egy kissé.
Nem vittem túlzásba, ezek az alkalmak amikor ennyi mindennel kell egyszerre megküzdeni, nagyon sokat ki tudnak venni belőlem. Valami normális tempót sikerült tartani, de nem ez volt a lényeg.
A mai jutalmam két nagyon kicsi legelésző szarvas, vagy két nagyon nagy legelésző őz voltak a mező közepén, sajnos alaposabb vizsgálattal sem tudtam eldönteni, mik.
10.1 km 0.53
SZÁMLÁLÓ 24965 km
2019. április 23., kedd
Genny békével!
Nem tudok megszabadulni ettől a rohadéktól. A rossz közérzet csillapodott, de a torok irritáció nem, és úgy érzem, belém szorult a nyavalya. Ennek a futás nem tenne épp rosszat, de a vasárnapi tántorgás után nyomorultabb állapotba kerültem mint a maraton után, kellett egy pihenőnap.
Off: ha rendeznének versenyt külön rossz közérzetű, beteg futók számára, dobogós esélyem lenne, erre edzek évek óta.
Váratlanul pihentető alvás után sikerült korábban kelni és gyorsan letudni a mai penzumot. Semmi különös, de örülök hogy így alakult, abszolút high priority visszaállni a reggeli kocogásra, minden szempontból ez lenne a legideálisabb.
A mai jutalmam három csodaszép szarvas volt 10 méterre a bozótban bóklásztak, az egyik hatalmas fél aganccsal.
7.3 km 0.38
SZÁMLÁLÓ 24955 km
Off: ha rendeznének versenyt külön rossz közérzetű, beteg futók számára, dobogós esélyem lenne, erre edzek évek óta.
Váratlanul pihentető alvás után sikerült korábban kelni és gyorsan letudni a mai penzumot. Semmi különös, de örülök hogy így alakult, abszolút high priority visszaállni a reggeli kocogásra, minden szempontból ez lenne a legideálisabb.
A mai jutalmam három csodaszép szarvas volt 10 méterre a bozótban bóklásztak, az egyik hatalmas fél aganccsal.
7.3 km 0.38
SZÁMLÁLÓ 24955 km
2019. április 21., vasárnap
A gennyeknek országa
A 2-es számú nyavalya mélypontja ma hajnali 1-re esett, reggelre kicsit visszavett a gyulladás, kevésbé tűnt hülye ötletnek a maraton utáni első hosszú. Reméltem, hogy mindaz a cucc, amitől itthon dögölve nehezen tudtam volna megszabadulni, 140 körüli pulzusnál könnyebben és önként távozik. Elméletem abszolút siker koronázta, jól esett levegőn lenni, kellemes tizenpár fokban, egy szál hosszúban, tavaszi napsütésben egyáltalán nem rossz gondolat megsétáltatni a náthát.
De a futás!... Uff... Nehezen magyarázom annak, aki nem csinálta: tényleg egy hónap kell egy verseny után a regenerálódásra. Mintha minden sejtem ki lenne facsarva, semmi mozgósítható tartalék, nyilván az sem véletlen, hogy szerencsétlen immunrendszeremen minden baktérium kedvére átgyalogol... Nagyon kemény edzés kerekedett belőle még úgy is, hogy nem ma kívántam rekordot dönteni 25-ön. Az utolsó 5-6 km rég látott szenvedéseket tartogatott, amin még az sem tudott segíteni, hogy valamiért reggelre minden derék- és mély hátizmom beállt, és egyben görcsöl.
Nem nagyon tudtam volna elkerülni ezt a sokkot, muszáj felvenni a ritmust, ezen kívül már csak két hétvégém van, mielőtt a stockholmi versenyre el kell kezdeni a rápihenős fázist.
Izmaim és ízületeim szerencsére már nosztalgikusan emlékeznek a két héttel ezelőtti akrobatikára, a dolognak ez a része rendben van. Fontos edzésen és nagy szenvedésen vagyok túl, innen remélem már csak felfelé lehet menni.
25.8 km 2.28
SZÁMLÁLÓ 24948 km
De a futás!... Uff... Nehezen magyarázom annak, aki nem csinálta: tényleg egy hónap kell egy verseny után a regenerálódásra. Mintha minden sejtem ki lenne facsarva, semmi mozgósítható tartalék, nyilván az sem véletlen, hogy szerencsétlen immunrendszeremen minden baktérium kedvére átgyalogol... Nagyon kemény edzés kerekedett belőle még úgy is, hogy nem ma kívántam rekordot dönteni 25-ön. Az utolsó 5-6 km rég látott szenvedéseket tartogatott, amin még az sem tudott segíteni, hogy valamiért reggelre minden derék- és mély hátizmom beállt, és egyben görcsöl.
Nem nagyon tudtam volna elkerülni ezt a sokkot, muszáj felvenni a ritmust, ezen kívül már csak két hétvégém van, mielőtt a stockholmi versenyre el kell kezdeni a rápihenős fázist.
Izmaim és ízületeim szerencsére már nosztalgikusan emlékeznek a két héttel ezelőtti akrobatikára, a dolognak ez a része rendben van. Fontos edzésen és nagy szenvedésen vagyok túl, innen remélem már csak felfelé lehet menni.
25.8 km 2.28
SZÁMLÁLÓ 24948 km
2019. április 19., péntek
Kétkörös kihívás
Sajnos a cím nem az edzésre vonatkozik, már kezdtem volna jobban lenni, de elkaptam valami másodil nyavalyát is, kezdődött minden előről a torokfájástól. Minden adott volt hát egy újabb kiváló futáshoz:
1. Trágya közérzet a náthától, fájó torokkal
2. Rosszullét az idei első 20 foktól
3. Teljes kimerültség Pánik úr mindenféle társas helyzetben tett látogatásai után
A 3.-4. km idején látszódik is a harc, totyogós gyengeség lett úrrá rajtam, a legszebb pajzsmirigyes időkre emlékeztetve. Aztán elmúlt, a második fele már kellemesebb lett, és most minden jobb egy fokkal.
10.1 km 0.54
SZÁMLÁLÓ 24923 km
1. Trágya közérzet a náthától, fájó torokkal
2. Rosszullét az idei első 20 foktól
3. Teljes kimerültség Pánik úr mindenféle társas helyzetben tett látogatásai után
A 3.-4. km idején látszódik is a harc, totyogós gyengeség lett úrrá rajtam, a legszebb pajzsmirigyes időkre emlékeztetve. Aztán elmúlt, a második fele már kellemesebb lett, és most minden jobb egy fokkal.
10.1 km 0.54
SZÁMLÁLÓ 24923 km
2019. április 17., szerda
Takonypóc
Több egységnyi akaraterőt el kellett égetnem, hogy ezzel a közérzettel hazaérve ne az ágyba bújjak, hanem futócipőt húzzak. De jó döntésnek bizonyult, ezzel a kis trükkel jó 40 percre megszabadultam a tüsszögéstől, és a zsebkendőre sem volt gondom.
14 fokban, rövidben indultam el, egész kellemes is lehetett volna, ha közben nem éreztem volna úgy, hogy még a lábaim is takonyból vannak. Visszaérkezve csodálkozva láttam, hogy mindennek ellenére kifejezetten gyors voltam valami miatt.
A vádlimmal megállapodtunk, nem nyújtom, mert az most nem hiányzik neki, cserébe ezt a pár kilométert tünetmentesen abszolváltam.
7.3 km 0.37
SZÁMLÁLÓ 24913 km
14 fokban, rövidben indultam el, egész kellemes is lehetett volna, ha közben nem éreztem volna úgy, hogy még a lábaim is takonyból vannak. Visszaérkezve csodálkozva láttam, hogy mindennek ellenére kifejezetten gyors voltam valami miatt.
A vádlimmal megállapodtunk, nem nyújtom, mert az most nem hiányzik neki, cserébe ezt a pár kilométert tünetmentesen abszolváltam.
7.3 km 0.37
SZÁMLÁLÓ 24913 km
2019. április 16., kedd
Benne vagyok a TV-ben
Elkészült a maratonos videóm is, itt lehet megnézni:
https://download.finisherpix.tv/video_download/2852/5759
https://download.finisherpix.tv/video_download/2852/5759
Még mindig takony
Ma is jól itthon kellett volna maradnom, de persze nem tettem.
Mentem egy rövidet meló után. A nátha kevésbé bosszantott, annak nem örültem mondjuk, hogy tegnap este alig bírtam járni a húzódástól, aggódtam is. Reggelre jobb lett, most meg kíméletes voltam hozzá, jó lenne ha lassan rendbejönne. Most nem olyan vészes.
SZÁMLÁLÓ 24906 km
2019. április 15., hétfő
Taknyos hajtós
Sikerült begyűjtenem valami taknyosat a pesti hivatalban, a kis vírusok gondolom sikongatva és viháncolva rohantak keresztül a maratonon kiütött immunrendszeremen. Meg a vádlim is le van rohadva, úgyhogy némi kényszerpihenőre szorultam.
A hosszú, három napos kihagyás után lesántulva és taknyadzva is hajtós, teljes értékű edzés kerekedett. Valószínűtlenül szép, verőfényes időben nem volt kedvem körözni, inkább mentem egy hosszabbat, és megnéztem a tengert. Home office volt ma, nem akartam letüsszögni senkit odabent, így kényelmes, délutáni futás lett belőle. Széthajtottam magam, de azért mert jól esett.
Nem tudom megfogalmazni, mi változott, de alig ismertem rá az útvonalamra. Itt a tavasz. Még a szarvasok is tavaszias hévvel estek egymásnak a mezőn (a másik három meg figyelte). Én is megmutattam, mit tudok nehéz, technikás pályán, de nem veszekedtem senkivel.
12.5 km 1.04
SZÁMLÁLÓ 24899 km
A hosszú, három napos kihagyás után lesántulva és taknyadzva is hajtós, teljes értékű edzés kerekedett. Valószínűtlenül szép, verőfényes időben nem volt kedvem körözni, inkább mentem egy hosszabbat, és megnéztem a tengert. Home office volt ma, nem akartam letüsszögni senkit odabent, így kényelmes, délutáni futás lett belőle. Széthajtottam magam, de azért mert jól esett.
Nem tudom megfogalmazni, mi változott, de alig ismertem rá az útvonalamra. Itt a tavasz. Még a szarvasok is tavaszias hévvel estek egymásnak a mezőn (a másik három meg figyelte). Én is megmutattam, mit tudok nehéz, technikás pályán, de nem veszekedtem senkivel.
12.5 km 1.04
SZÁMLÁLÓ 24899 km
2019. április 11., csütörtök
Türelemjáték
Még a jobb vádlim makacskodik, aki a legnagyobb túlterhelést kapta vasárnap az utolsó kilométereken produkált féloldalas araszolás miatt. A többieket már meggyőztem.
Kissé telített ez a régi útvonal, minden reggel felhúzom magam valami évekkel ezelőtti rémségen.
7.3 km 0.40
SZÁMLÁLÓ 24876 km
Kissé telített ez a régi útvonal, minden reggel felhúzom magam valami évekkel ezelőtti rémségen.
7.3 km 0.40
SZÁMLÁLÓ 24876 km
2019. április 10., szerda
Még mindig fáj
Már-már futómozgásra emlékeztetett amit ma reggel csináltam. Persze a húzódások és a túlerőltetett izmok sérülései kitartanak még egy kicsit. Szerencsére nem sietek sehova, szépen lassan elevickélek még egy-két hétig.
7.3 km 0.40
SZÁMLÁLÓ 24869 km
7.3 km 0.40
SZÁMLÁLÓ 24869 km
2019. április 9., kedd
Kripli fight
Örömmel konstatáltam, hogy alig bírok járni, ez végre azt jelenti, hogy sikerült a szart is kihajtanom magamból vasárnap. Nyújthatatlan, betontömbökké merevedett vádlikkal indultam neki a reggeli erdőnek. Nem volt fájdalommentes botorkálás, de nem esett rosszul. Az izomláz természetesen nem enyhült, de nem most szembesültem vele, hogy a "rádolgozás" elmélet complete bullshit.
7.3 km 0.42
SZÁMLÁLÓ 24862 km
7.3 km 0.42
SZÁMLÁLÓ 24862 km
2019. április 8., hétfő
2019. április 7., vasárnap
Long Distance Ruiner
Ennél jobban nem sikerülhetett.
Egész jó ötlet fel is készülni a versenyre, és nem csak indulni.
Ijesztő felvezetés után (tegnap is akadt egy kis gond az idegrendszeremmel, a járással és a visszajutással a szállásra) a tészta party a bécsi Rathaus dísztermében már elég jól esett, és a reggeli tollászkodás nehéz műfaját is megoldottam, kevés hibával (ideális esetben először jön ragtapasz, és csak utána toljuk a vazelint, különben a tapasz nem fog tapadni). Korán értem ki, kicsit aggódtam is mert volt kb 8 fok, én meg egy szál pöcsben. Reggel szerencsére volt annyi eszem, hogy előre gondoljak erre is: ZsóFIKA beáldozta kedvenc vastag harisnyáját, szétszabdalta, a maradványokat a karomra húztam, így rendben átvészeltem a hajnali fagyot is. Elvonultam a rajt melletti parkba, ahol ideális körülmények között alaposan és nyugodtan tudtam nyújtani és egyéb dolgokat intézni.
A rajt előtti perceket az órám indításával töltöttem, szegénykém nem nagyon talált műholdat, végül kénytelen voltam elindítani úgy ahogy volt, remélve, hogy majd csak összeszedi magát.
Szép volt a rajt, azonnal beálltam egy gyors de nyugodt tempóra, ami még könnyedén ment. Éreztem a lábban a bugit, jól sikerült a rápihenés. Az első részidők láttán kellemesen meglepődtem, igen szép iram, de mivel rendkívül könnyedén, jólesően tudtam tartani, nem fogtam vissza magam, bár volt benne kockázat bőven. Nem volt könnyű a helyzetem, egyfelől emberi roncs vagyok, aki egyik pillanatról a másikra magatehetetlenül rogy össze, másfelől viszont ott volt a lábamban egy minőségi maratoni felkészülés. Milyen taktikát válasszak?
A túlgondolás helyett teljesen az érzéseimre hagyatkoztam. Ha ilyen könnyedén megy ez a tempó, akkor nosza, próbáljuk meg. De azt megfogadtam, hogy erőlködni nem fogok azért, hogy megtartsam, ha kényelmetlenné válik, akkor lassítok.
A hetedik km-en megláttam egy gyönyörű bokrot. Ritkán látni ilyen szép példányt. Meg is néztem egy kicsit alaposabban, közelről. (Gondoltam, zárjuk rövidre a jól ismert "most akkor ténylek kell pisilni, vagy csak azt gondolom, hogy kell?" dilemmát, a táv hátralevő részén már nem kívántam ezzel a kérdéssel foglalkozni.)
Az útvonalat már jól ismertem, ez sokat számít ilyenkor. Még arra is emlékeztem, hol fognak támadni a tébolyult Jézus futóklub tagjai, gitárokkal és kappanhangokkal felfegyverkezve. Nyomták is az a-moll-C-dúr-G-dúrt rendesen. Ijesztő, de egyben gyorsabb haladásra is ösztökéltek, ez kétségtelen.
Emlékszem a.gigantikus rózsaszín nyúlra az Operaház mellett. A 11-16-ig terjedő szakasz óvatosságra intett, tavaly itt túltoltam kissé, ami később megbosszulta magát. Most vigyáztam, nehogy elfussam, és örömmel láttam, hogy nem is nagyon lassultam.
A Mariahilferstrassén a villamosok nem jártak, a digitális kijelzőn a végállomás helyén csak ennyi: Marathon.
Féltáv, tökéletes állapotban. Itt már tudtam, hogy ha nem baszom el, kiváló futás lehet belőle. ZsóFIKA frissített, óramű pontossággal ott volt mindenhol, ahol kellett. Néha azon gondolkoztam, lehet hogy több van belőle, fogalmam sincs hogy ért át mindig a következő pontra.
A nagyszerű részidő (1.51-en belüli feles) felszabadítóan hatott rám. Nem kezdtem vadulni, a pár gyorsabb kilométer inkább a lejtős szakaszok miatt csúszott be. 25 és 30 között inkább visszavettem, azt éreztem, hogy nem kell sietnem, mindenképp meglesz egy jó idő. Zselé, frissítés, nézelődés, és megemlékezés a tavalyi összeomlásról ezen a szakaszon.
A felkészülés nagyszerűen sikerült, 30-hoz még mindig elég fickósan érkeztem, ismét extra különbejáratú frissítőállomásom is volt a tavalyi halálkanyarban.
30 után döntés előtt álltam: vagy biztonsági játékkal beosonok a célba, vagy felveszem a kesztyűt, és megpróbálok nagyobbat durrantani. Nehéz fordító következett, az első megingás ideje, de - nyilván nem lepődtök meg - a második lehetőség mellett döntöttem, és minimálisan még fokozni is tudtam a tempót. 35-nél még mindig épkézláb állapotban búcsút intettem ZsóFIKÁnak, és egy rendkívül felrázott kólával a kezemben nekivágtam az utolsó 7-nek. Sejtettem hogy nem lesz könnyű menet, de azon kívül hogy fáradtam, és macskásodtak az izmaim, más bajom nem volt, a rosszullét elkerült. "Csak" magammal kellett megküzdenem - nos, pontosan ezért jöttem, és nem adtam olcsón a bőröm. 38-nál kezdett komolyra fordulni a dolog, igazi harc kezdődött, hogy furcsán mozgó végtagjaim fölött megőrizzem a kontrollt. És csak azért sem lassítottam. Kicsit féloldalas zombimozgással toltam tovább (a jobb vádlim bánta). Nem estem kétségbe, már nem lehetett elrontani innen, csak végig kellett tolni a maradékot.
Az utolsó két kilométeren lehet hogy össze tudtam volna kaparni egy utolsó utáni hajrát, de tőlem szokatlan módon valami könnyed öröm jött rám, és azt gondoltam: minek? Ez már sokkal jobb, mint remélni mertem volna. Úgyhogy szépen egyenletesen bekocogtam, különösebb hűhó nélkül (na jó, elismerem, az utolsó 195 méteren még rátettem egy kicsit, hogy meglegyen a 3.44-en belüli idő, de ez már csak hab volt a tortán). Kissé sántikálva, de különösebb gond nélkül sétáltam ki.
12 éve nem futottam ennél jobbat, előtte is csak négyszer. Nagyon fontos élményt gyűjtöttem ma be.
42.195 km 3.43
SZÁMLÁLÓ 24843 km
Egész jó ötlet fel is készülni a versenyre, és nem csak indulni.
Ijesztő felvezetés után (tegnap is akadt egy kis gond az idegrendszeremmel, a járással és a visszajutással a szállásra) a tészta party a bécsi Rathaus dísztermében már elég jól esett, és a reggeli tollászkodás nehéz műfaját is megoldottam, kevés hibával (ideális esetben először jön ragtapasz, és csak utána toljuk a vazelint, különben a tapasz nem fog tapadni). Korán értem ki, kicsit aggódtam is mert volt kb 8 fok, én meg egy szál pöcsben. Reggel szerencsére volt annyi eszem, hogy előre gondoljak erre is: ZsóFIKA beáldozta kedvenc vastag harisnyáját, szétszabdalta, a maradványokat a karomra húztam, így rendben átvészeltem a hajnali fagyot is. Elvonultam a rajt melletti parkba, ahol ideális körülmények között alaposan és nyugodtan tudtam nyújtani és egyéb dolgokat intézni.
A rajt előtti perceket az órám indításával töltöttem, szegénykém nem nagyon talált műholdat, végül kénytelen voltam elindítani úgy ahogy volt, remélve, hogy majd csak összeszedi magát.
Szép volt a rajt, azonnal beálltam egy gyors de nyugodt tempóra, ami még könnyedén ment. Éreztem a lábban a bugit, jól sikerült a rápihenés. Az első részidők láttán kellemesen meglepődtem, igen szép iram, de mivel rendkívül könnyedén, jólesően tudtam tartani, nem fogtam vissza magam, bár volt benne kockázat bőven. Nem volt könnyű a helyzetem, egyfelől emberi roncs vagyok, aki egyik pillanatról a másikra magatehetetlenül rogy össze, másfelől viszont ott volt a lábamban egy minőségi maratoni felkészülés. Milyen taktikát válasszak?
A túlgondolás helyett teljesen az érzéseimre hagyatkoztam. Ha ilyen könnyedén megy ez a tempó, akkor nosza, próbáljuk meg. De azt megfogadtam, hogy erőlködni nem fogok azért, hogy megtartsam, ha kényelmetlenné válik, akkor lassítok.
A hetedik km-en megláttam egy gyönyörű bokrot. Ritkán látni ilyen szép példányt. Meg is néztem egy kicsit alaposabban, közelről. (Gondoltam, zárjuk rövidre a jól ismert "most akkor ténylek kell pisilni, vagy csak azt gondolom, hogy kell?" dilemmát, a táv hátralevő részén már nem kívántam ezzel a kérdéssel foglalkozni.)
Az útvonalat már jól ismertem, ez sokat számít ilyenkor. Még arra is emlékeztem, hol fognak támadni a tébolyult Jézus futóklub tagjai, gitárokkal és kappanhangokkal felfegyverkezve. Nyomták is az a-moll-C-dúr-G-dúrt rendesen. Ijesztő, de egyben gyorsabb haladásra is ösztökéltek, ez kétségtelen.
Emlékszem a.gigantikus rózsaszín nyúlra az Operaház mellett. A 11-16-ig terjedő szakasz óvatosságra intett, tavaly itt túltoltam kissé, ami később megbosszulta magát. Most vigyáztam, nehogy elfussam, és örömmel láttam, hogy nem is nagyon lassultam.
A Mariahilferstrassén a villamosok nem jártak, a digitális kijelzőn a végállomás helyén csak ennyi: Marathon.
Féltáv, tökéletes állapotban. Itt már tudtam, hogy ha nem baszom el, kiváló futás lehet belőle. ZsóFIKA frissített, óramű pontossággal ott volt mindenhol, ahol kellett. Néha azon gondolkoztam, lehet hogy több van belőle, fogalmam sincs hogy ért át mindig a következő pontra.
A nagyszerű részidő (1.51-en belüli feles) felszabadítóan hatott rám. Nem kezdtem vadulni, a pár gyorsabb kilométer inkább a lejtős szakaszok miatt csúszott be. 25 és 30 között inkább visszavettem, azt éreztem, hogy nem kell sietnem, mindenképp meglesz egy jó idő. Zselé, frissítés, nézelődés, és megemlékezés a tavalyi összeomlásról ezen a szakaszon.
A felkészülés nagyszerűen sikerült, 30-hoz még mindig elég fickósan érkeztem, ismét extra különbejáratú frissítőállomásom is volt a tavalyi halálkanyarban.
30 után döntés előtt álltam: vagy biztonsági játékkal beosonok a célba, vagy felveszem a kesztyűt, és megpróbálok nagyobbat durrantani. Nehéz fordító következett, az első megingás ideje, de - nyilván nem lepődtök meg - a második lehetőség mellett döntöttem, és minimálisan még fokozni is tudtam a tempót. 35-nél még mindig épkézláb állapotban búcsút intettem ZsóFIKÁnak, és egy rendkívül felrázott kólával a kezemben nekivágtam az utolsó 7-nek. Sejtettem hogy nem lesz könnyű menet, de azon kívül hogy fáradtam, és macskásodtak az izmaim, más bajom nem volt, a rosszullét elkerült. "Csak" magammal kellett megküzdenem - nos, pontosan ezért jöttem, és nem adtam olcsón a bőröm. 38-nál kezdett komolyra fordulni a dolog, igazi harc kezdődött, hogy furcsán mozgó végtagjaim fölött megőrizzem a kontrollt. És csak azért sem lassítottam. Kicsit féloldalas zombimozgással toltam tovább (a jobb vádlim bánta). Nem estem kétségbe, már nem lehetett elrontani innen, csak végig kellett tolni a maradékot.
Az utolsó két kilométeren lehet hogy össze tudtam volna kaparni egy utolsó utáni hajrát, de tőlem szokatlan módon valami könnyed öröm jött rám, és azt gondoltam: minek? Ez már sokkal jobb, mint remélni mertem volna. Úgyhogy szépen egyenletesen bekocogtam, különösebb hűhó nélkül (na jó, elismerem, az utolsó 195 méteren még rátettem egy kicsit, hogy meglegyen a 3.44-en belüli idő, de ez már csak hab volt a tortán). Kissé sántikálva, de különösebb gond nélkül sétáltam ki.
12 éve nem futottam ennél jobbat, előtte is csak négyszer. Nagyon fontos élményt gyűjtöttem ma be.
42.195 km 3.43
SZÁMLÁLÓ 24843 km
2019. április 5., péntek
Utószor látlak én, szívem szép tavasza
Nos igen, vasárnapra már geci meleget mondanak, most próbáltam még begyűjteni a 10 fokból amennyit csak lehet, és magammal vinni.
A mai napot kénytelen voltam kivenni, egyébként a csomagolás is meghaladta volna a képességeimet. Azt remélem a repülőútra ez a kis futkosás kedvezően hat majd, most sajnos már nem rúghatok be annyira, amennyire szeretnék.
5.1 km 0.27
SZÁMLÁLÓ 24801 km
A mai napot kénytelen voltam kivenni, egyébként a csomagolás is meghaladta volna a képességeimet. Azt remélem a repülőútra ez a kis futkosás kedvezően hat majd, most sajnos már nem rúghatok be annyira, amennyire szeretnék.
5.1 km 0.27
SZÁMLÁLÓ 24801 km
2019. április 3., szerda
Barátom, Pán
Lars első posztulátuma: aki üvölteni fog, utoljára száll fel a hévre.
A tegnapi 7-8, kommunikációs helyzetek következtében fellépő pánikroham kissé csökkentette az élet iránt érzett lelkesedésem. Este ott tartottam, hogy lemondom a versenyt és az utazást, nagyobb kaliberű problémákkal küzdök mostanában. De félek a rákövetkező összeomlástól, valahogy próbálom tovább nyomni.
A ma reggeli edzésről hajnalban már kétszer lemondtam, aztán valahogy csak összekapartam magam. Majd ezt írjátok a fejfámra is: "Csak egyszer nem bírta összekaparni magát".
7.4 km 0.39
SZÁMLÁLÓ 24796 km
A tegnapi 7-8, kommunikációs helyzetek következtében fellépő pánikroham kissé csökkentette az élet iránt érzett lelkesedésem. Este ott tartottam, hogy lemondom a versenyt és az utazást, nagyobb kaliberű problémákkal küzdök mostanában. De félek a rákövetkező összeomlástól, valahogy próbálom tovább nyomni.
A ma reggeli edzésről hajnalban már kétszer lemondtam, aztán valahogy csak összekapartam magam. Majd ezt írjátok a fejfámra is: "Csak egyszer nem bírta összekaparni magát".
7.4 km 0.39
SZÁMLÁLÓ 24796 km
2019. április 2., kedd
Late
A lassúság még tart. Egy fokkal korábban sikerült indulni, de valahogy szét vagyok esve, minden sokáig tart. Vicces, hogy pont ezt az utolsó két "könnyebb" hetet élem meg nehezebbnek, kizökkentett a szokásos "tolom mint a Zállat" kerékvágásból.
Ma is visszafogtam magam, csak ettől meg folyamatosan olyan érzésem van, hogy minden nap lassulok (ami persze igaz is, de valamit muszáj rápihenni a versenyre).
7.4 km 0.39
SZÁMLÁLÓ 24789 km
Ma is visszafogtam magam, csak ettől meg folyamatosan olyan érzésem van, hogy minden nap lassulok (ami persze igaz is, de valamit muszáj rápihenni a versenyre).
7.4 km 0.39
SZÁMLÁLÓ 24789 km
2019. április 1., hétfő
Lost
Teljes szétesésre ébredtem, elkésve, zavartan. Egy kávé mellett próbáltam összerakni a világot, és hogy én mit is keresek benne. Percenként 1 info sebességgel, hogy elkerüljem a túlmelegedést.
Mikor a vasárnapi versenyhez értem, aggasztó ötletnek találtam. Hiába volt már késő, a prioritások világosak, így körbevonszoltam magam kétszer a pályán. Sok köszönet nem volt benne.
5.1 km 0.28
SZÁMLÁLÓ 24782 km
Mikor a vasárnapi versenyhez értem, aggasztó ötletnek találtam. Hiába volt már késő, a prioritások világosak, így körbevonszoltam magam kétszer a pályán. Sok köszönet nem volt benne.
5.1 km 0.28
SZÁMLÁLÓ 24782 km
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)