Tegnap már vártam a reggeli futást. Kitaláltam, hogy nem körözni fogok, hanem irány az erdő, sokkal érdekesebb lesz. Reggelre meggyógyulok, kipihenten ébredek, és lelkesen vágtatok majd a hajnali természetben.
A valóság persze gyakran eltér attól amit elképzelünk. Az elmélet már hajnali fél 4-kor kezdett megdőlni, mikor felébredtem kimerülten, betegen és pörögve, és konstatáltam, hogy nagy visszaalvás már nem lesz. Valami kis bóbiskolás következett, amit pihentetőnek nem neveznék, viszont rohadt nehéz volt belőle felkelni 5.20-kor. Torokfájósan, pocsék hangulatban vonszoltam ki magam a ház elé. Az első lépések során megállapítottam, hogy mindenem fáj valamiért, nem tudom hol szedtem össze ezeket a húzódásokat és görcsöket. A hidegtől a fogam is megfájdult, hogy még valami hozzájáruljon a reggeli hedonizmushoz.
Aztán a futás második felében felülkerekedtem. Szép volt minden, kezdett jól is esni a mozgás a hűs, reggeli napsütéses erdőben. Mire visszaértem, a baktériumok is visszavettek egy kissé.
Nem vittem túlzásba, ezek az alkalmak amikor ennyi mindennel kell egyszerre megküzdeni, nagyon sokat ki tudnak venni belőlem. Valami normális tempót sikerült tartani, de nem ez volt a lényeg.
A mai jutalmam két nagyon kicsi legelésző szarvas, vagy két nagyon nagy legelésző őz voltak a mező közepén, sajnos alaposabb vizsgálattal sem tudtam eldönteni, mik.
10.1 km 0.53
SZÁMLÁLÓ 24965 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése