Pénteken be tudtam menni melózni, bár mire hazaértem, ismét a sírás kerülgetett a kimerültségtől, bezuhantam az ágyba és aludtam. Minden hétvégi programot lemondtunk, képtelen lettem volna jópofizni bárkivel, helyette egy kis természet, enyhe kis csendes ingerek. "I'll take a quiet life." Ezt egy 12 órás alvás követte, ami után ma reggelre már kedvem támadt egy kis futkosáshoz.
Annyi engedményt tettem, hogy lényegesen lassabbra vettem a tempót, az egy héttel korábbi küszködés nem hiányzott, élvezni akartam az egészet. Az időjárás is mellém állt, igaz hogy hétágra sütött a nap, de mindezt 11 fokban tette, úgyhogy rövidben kifejezetten kellemes hőérzetem volt végig, aminek az élénk szél is besegített. Gyönyörű a svéd tavasz, minden zöld, de a fenyők ugye eddig is zöldek voltak, furcsa látvány így együtt. Elég forgalmas lett a pályám, a kollégák észbe kaptak, közeleg a Stockholm Marathon, muszáj edzeni. Nem bántam, bár egy szakaszon két szembe jövő futóval együtt fordultunk rá egy mellékútra, és hajszálpontosan ugyanabban a tempóban. Mivel nem az élénk társasági lét kedvéért mentem ki ma, eléggé zavart, csak ennyi is elég hogy kizökkentsen sajnos.
Lassan fogyasztottam a kilométereket, kicsit szomorúan elkönyvelve, hogy ahogy visszasüppedek a korábbi szarba pár energikusabb hónap után, bizony a tempómon is nyilván meg fog látszani, nem tudok ezzel mit csinálni. Azért remélem az az érzés, hogy egy kicsit ura vagyok a testemnek, megmarad.
A mai alkalom pozitívra sikerült ebből a szempontból, az utolsó fordító után valahogy elindult a lábam, és vagy fél perccel gyorsabb ezreket kezdtem nyomni úgy, hogy jól esett, nem erőlködtem. Ezek szerint maradt még némi kraft a végére, ami jó jel, és ezzel a befejezéssel végül is egy nagyon hasznos és előremutató edzés kerekedett belőle. Lelkileg is épített, nagyon kellett most a segítség.
Hopsz, most látom, a számlálónknak is milyen jót tett a mai kis kontribjúsön.
31.2 km 3.03
SZÁMLÁLÓ 25006 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése