5. nap, avagy a búcsú

Sokat vacilláltam, mi is legyen az utolsó túra, végül a Koprovsky csúcsra esett a választásom, de körbe akartam megcsinálni kedvenc völgyemmel együtt. A hajnali vonaton konstatáltam, hogy éppen nem esik, és villámgyorsan megváltoztattam az irányt ellenkezőre, és leszálltam a Poprádi-tó megállóban. Arra gondoltam ugyanis, hogy ha esetleg még pár órát kitart az esőszünet, akkor innen gyorsabban felérek, lefelé meg kevésbé kellemetlen ázni. A hét talán legjobb döntése volt: percre pontosan a tetőig várt, aztán rázendített. Viszont addig olyan látványokban és színekben volt részem, amiben idén még nem. Íme:

Útban a Hincói-tó felé

Még mindig útban a Hincói-tó felé, nem megy az ám magától! Háttérben a Rysy

Pózol az ürge

Pózol a zerge

Úgy nézzétek, hogy 20 hektár, 57 m mély, és max. 8°-os

Rájöttem, hogy ahányszor erre járok, mindig pont ugyaninnen csinálok egy ugyanilyen képet

A hágó tetején aztán jött a felhő meg a szél, a tetőn az eső. Elindultam a völgyemben lefelé, és egyre vizesebben nem tudtam nem észrevenni, hogy csúszkálok, mint az állat. De vajon miért? Hiszen eddig is esett, ugyanilyen úton, ugyanilyen köveken, ugyanilyen fáradtan evickéltem eddig is. Aztán rájöttem: csak az lehet, hogy ma csúszós eső esik! Ez megnyugtatott.
Kicsit lejjebb aztán nyomra bukkantam:


És persze nemsokára már a srácok is ott mormogtak, az egyiket sikerült lencsevégre kapni:


Lefelé csúszkálva találtam egy jólnevelt patakot is. Onnan lehet tudni, hogy egy patak jólnevelt, hogy csak a jelzett úton halad, és arról nem tér le. Mondanom sem kell, a csúszkálásnak ez nem tett túl jót, cserébe viszont helyenként bokáig gázolhattam a vízben. Ekkor azonban már olyan vizes voltam, hogy azt hittem, nincs vesztenivalóm. Tévedtem. Hosszú séta várt még rám a Csorba-tóig (összesen a mai volt vagy 40 km, 1400 szinttel), többek között át kellett vágnom egy-két alaposan benőtt mezőn. Esőben. Nagyon vizes növények között. Olyan érzés volt, mintha derékig merültem volna egy jó hideg tóba, és a hatása is kb. ugyanaz... A következő kilométeren vagy nyolcszor álltam meg zoknit csavarni, aztán megint újra megszívta magát, akkor újra csavarás. Ez jó végszó volt igazán, a hegyek is jól szórakoztak, én is. Amit lehetett, azt kihoztam ebből a hétből, a sérülés elkerült, összehoztam vagy 150 km-t, és vagy 9000 m szintet. "Megindító mérkőzés volt."

Good-bye

4. nap, avagy az Erő lengyel oldala

Újabb nagyon régi álom valósulhatott meg a mai úton: sokat hallottam már a Rysy lengyel oldaláról, és ma végre megnéztem magamnak. A szokásos 5.40-es busszal irány a lengyel határ, ott átsétáltam, és egy laza 10-12 km séta után már a sűrűjében is voltam.
Ezek a lengyelek igen rendszeres emberek lehetnek; az ottani oldalon nagy rend van ám! Mobil WC-k, kiépítettség, jelzések, utak, kiszolgáló egységek... Döbbenetes a különbség. Annyira elámultam, hogy csak utólag vettem észre, hogy lenyúltak 1.50 €-ra csak azért, hogy beléphettem a nemzeti parkjukba.
A séta vége a híres Morskie Oko volt, egy meggyőző méretű és szépségű tó. A Rysy tetejéről már régen kiszúrtam magamnak, de közelről is lenyűgöző. Az egész Tátra legnagyobb taváról van szó, jóval nagyobb, mint a Csorba-tó, és 50 m mély. Adalékok következnek:



Már ezekből a képekből is látszik, hogy ma sem a strandpapucs volt a megfelelő viselet (bár az biztos nem ázik be). Az eső új taktikával állt elő: a biztonság kedvéért egész nap esett. Még most is esik. Mire felértem a tóhoz, már szétáztam, és mire felmásztam a Rysy-re... Közben már az is elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer leszek még nem vizes. A mai esőhöz képest az eddigiek mind kismiskák voltak, vagy ahogy itt írnák: Maly Myskák.
A mászás jól esett, rendben volt minden, sőt, erőlködés nélkül is nagyon gyorsan haladtam. Ez az Ún. ötnapos szindróma, feltalálójáról Regős-szindrómának is nevezik egyesek. Sorozatterhelésnél a negyedik nap szokott lenni a vízválasztó, és ötödik nap a szervezet át szokott állni - legyen szó futásról, túrázásról, úszásról, stb. Szerencsére ma is így történt.
A végén meg jöttek a láncok! Ennyi láncot még összesen nem láttam a héten - egyfelől nagyon gondosan is volt megcsinálva az egész, másfelől meg az út kenterbe veri a Vöröstorony hágót is. Elképesztő jó mászás volt, csodálatos környezetben. Azt hiszem, megvan az új kedvenc utam. Annyira élvezetes, no meg izgalmas volt, hogy még arról is elfeledkeztem, hogy abban az állapotban még egy víziszörnyet is megfutamítottam volna.



Igen hamar értem fel a Rysyre, úgy két és fél órával hamarabb, mint reméltem; és ráadásul teljesen egyedül voltam fent - ilyen még nem is volt. A sok ködös képtől megkíméllek benneteket, csak egy tényleg hihetetlent engedjetek meg:


Hát, ilyen tényleg nincs! Rongyos 1600 m szintet simán megér.


Ez is ott készült, ha hosszabb karom lenne, akkor a hegyekből is látszana valami. Nem vagyok egyénként vizes, csak gyorsan bezseléztem a hajam, hogy úgy nézzen ki.
Lefelé már siettem, mert nem volt meleg; a menedékházban sem mertem megállni, inkább mozogtam és melegen tartottam magam, a csendesebb esőben ez némi száradást is jelentett. Mire a Poprádi-tóhoz leértem, már egészen stabilizálódott a helyzet. A sör után meg különösen.

Csak úgy

Meló, alvás, futás és sör. Egész kerek nap lett ez is.
Nem esett.
SZÁMLÁLÓ 6406 km

3. nap, avagy pihenőnap - másként

Aki járt már ott, az teljesen hülyének fog nézni, de a pihenőnapon a Krivánra esett a választásom. Végül is csak egy kis fel, meg egy kis le, és kész is. Pontosan ez is történt. Nem zerge módjára futkostam, képzelhetitek, minden izmom sajgott, de kifejezetten kellemes séta volt, éppen szintidőn belül.
Vízállásjelentés: nyilván nem gondoljátok, hogy nem áztam el, és jól gondoljátok. Ma inkább ilyen fifikás-vicces esőhöz volt szerencsém; 10 méterrel a csúcs előtt kapott el, és egy perc alatt bőrig áztam. Eddig rendben is lett volna, ez még belefér a világképembe, de az özönvíz a felfelé is igen vicces mászást nagyságrendekkel nagyobb szívássá változtatta lefelé. Folyt végig a sziklán a víz, és mivel én meg ott tapadtam a sporttársakkal együtt, hát lelkesen keresztülfolyt rajtam is. Ráadásul az ideiglenes folyóvá változott sziklának megvan az a tulajdonsága, hogy csúszik mint a jég. Csak az volt a biztos, amibe kapaszkodtam, ahová léptem, az nem. A víz viszont hideg volt, ami a dolog élvezeti értékéből további pontokat vont le. Illusztráció:

Sebaj, fentről víz, oldalról víz, alulról víz, de vigyáztam, mint állat, nem volt semmi gond.
Szint 1300 m.
Ma nem sok képet csináltam, mert majdnem végig ködben sétáltam; ott lenni nagy élmény, de képen semmi nem jön át belőle. Kár, mert így nem láthattam Eragont és a Nemtudommilyen hercegnőt odalent a réten. Persze lehet, hogy már elmentek. Ha kezetek ügyében van a film, akkor szinte a legutolsó képkockákba nézzetek bele, ott figyel a háttérben a Kriván. Egy pár kép azért használható:

Csorba-tóból sosem elég

Itt egy pillanatra előbukkant, hogy hova is megyek

Nekem erről akkor és ott egy korsó sör jutott eszembe...

Ilyen volt végig

Ezek szeretik egymást

2. nap, avagy ide nekem a pöttyös trikót

Rohadt fáradt vagyok beszámolót írni, de a lényeg a lényeg: megvan a 4 hágós túra, ráadásul de luxe verzióban, a negyedik után még az oda-vissza hegy is megvolt. Egy sör mellett kitervelni persze egészen más... :) Minden sikerült és jól jött ki, nagyon élveztem.
A Tátrában persze ne tervezzünk túl messzire: nem úgy indultam neki, hogy "na, ma megcsinálom", hanem az eleje érdekelt, és gondoltam addig nyomom, amíg jól esik. Oszt végig jól esett.
Több dolog kellett hozzá: először is a tökéletes idő. Napfényes hajnalon buszoztam át Javorinába, a Tátra északi oldalára. Ennek ellenére vállig vizes lettem: az északi oldal olyan, mint egy dzsungel, és minden növényről csöpögött a víz... rám. Aztán befolyt a cipőbe, úgyhogy többször meg kellett állni zoknit csavarni. A Sedielko hágóra kőkemény mászás volt, gyönyörű völgyben - még sosem jártam ott. Az első hágóért kellett a legtöbbet dolgozni, vagy 1400 méter szintet. Utána a hírhedt Vöröstorony következett; az mindig kihívás. Szerencsére mikor a legmókásabb részen tapadtam a láncokon, jó érzékkel eleredt az eső. De csak míg át nem értem a túloldalra. A Rabló menedékházban egyhangúan megszavaztam magamnak egy ebédet - feltöltöttem magam, mint Gordon Freeman a Half-Life-ban. Majd felcammogtam a Prielomra, ahol ezúttal szerencsére egy foltnyi hó sem volt. A másik oldalt már el is felejtettem, hogy ennyire kemény; láttam megint valakit remegő lábakkal tapadni a láncra; már a pókok is elkezdtek dolgozni rajta. Kikerültem, és lassuló tempóban a Lengyel-nyereg következett; már csak formaság. A nyergen aztán rövid gondolkodás után bevállaltam a Vychodna Vysoka csúcsot oda-vissza, hogy teljes legyen a túra. Ez a Tátra egyik legszebb kilátópontja, és tényleg, körös-körül az összes köd mind látszott. Lefelé pedig váratlanul összeszedett mozgással lecsorogtam Ótátrafüredig. A lecsorgás sajnos szó szerint értendő, hiszen jó humorérzékkel a hegyek ma is nyakon öntöttek egy kiadós esővel, de akkor már csak nevettem rajta. Úgy látszik, idén ez nem maradhat el.
Úgyhogy aneronnak üzenem: meg lehet csinálni ezt a túrát... :) Kilométerben is volt vagy 30-40, a szint pedig nem lehetett sokkal több, mint 2400 m. Szintidő 14 óra 20, de végig lehet érni 10.30 alatt is... :) Értelmesebb emberek persze 3 túrát csinálnak ebből, de ma behabzsoltam egyben az egészet.

Itt kezdődött; ez még a Bélai-Tátra

Valami furcsa fényesség volt ma az égen...

Ezek teljesen meg voltak zergülve!

Hágó #1

Hágó #2

Fényesebb a láncnál a kard, de most nem sokra mentem volna vele

Ez nem tudom ki, de jól nyomja

Hágó #3 - igen, ez egy jelzett út

Szerintem a csaj még most is ott van :)

"Hats off to the man / on top of the world"

Hágó #4 visszatekintve

Ez igazi artfotó

Kell a hülyeség

Kicsit megirigyeltelek DrF, hogy mindennap ilyen szépen gatyára ázol. Ma reggel viszont nagyon motiválatlan voltam a futással kapcsolatban, aztán 1 órás meszelés után már tudtam ez sem az a nap, amikor futni akarok, amire már csak a szakadó eső tett rá egy lapáttal... de végül mégis elfogott a vágy...

SZÁMLÁLÓ 6397 km

Szarrá áztam.

1. nap, avagy mindig lehetsz még vizesebb

A tegnapi sportteljesítmény után ma nem akartam semmi brutálisat, egy régi kedves túrámat néztem meg, ami a Bystre nyergen vezet át, 2300 m-en. Kilométerben kicsit hosszabb, mint a tegnapi, szintben csak olyan 950 m, magasabbról is indultam. De sokkal vizesebb! Az elején reméltem, hogy majdcsak eláll. A nyeregben szintén reménykedtem, hogy eláll. Lefelé meg már rohadtul reménykedtem, erre elállt. Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem? Ekkor viszont már olyan vizes voltam, ami egész valószínűtlen. Ahol véletlenül nem az eső áztatott el, ott szanaszét izzadtam magam a mászás okán. Szerencse, hogy nem volt nagyon hideg, de lefelé öltöznöm kellett, minden szárazat felvettem, ami nálam volt.

Ma bevallom nem voltam annyira fickós, mint tegnap. De jól esett, és ez a lényeg. Két nap alatt sikerült felépítenem egy igen derék izomlázat; tapasztalataim szerint ez holnap még rosszabb lesz. De nem azért jöttem, hogy ne fájjon! Jó nap volt ez a mai is; a sok teljesen egyforma ködös kép közül ezeket választottam:

Skok; a Tátra legnagyobb vízesése

Legalább nem medve :)

Az egész nap kb. ilyen volt

Jelzett út

Na ez hágó!

A felső Wallenberg-tó; az egyik kedvencem

És itt már látszik a fény az út végén

0. nap, avagy használjuk ki az időt

Nos, kijöttem a Tátrába. Fél1-re már valahogy minden elintéződött, az első sörön is túl voltam már, de ott volt még az a hosszú délután, hát nyilván sétáltam egyet. A kis sétában végül 1450 m szint lett, de ez mindig jót tesz ebéd után... Szóval nekiindultam a legközelebbi hegynek, ami köztudomásúan a Szalóki-csúcs. 2-kor el tudtam indulni, gondoltam caplatok, caplatok, aztán majd 5-kor visszafordulok, hogy bőven legyen időm visszaérni. Nem tudom, mi történt, én csak mentem a kis tempómban, és azon kaptam magam, hogy 4 óra 20, és fent vagyok a tetején. Ez azért is ért váratlanul, mert lent - és a térképemen - ki van írva, hogy 5.15-ös menetidővel érdemes számolni. Sebaj. Nem rohantam különösebben, bár nyilván hajtott, hogy minél magasabbra érjek. A végén már tényleg 50 méterenként megálltam szuszogni, nem hajtott a tatár. Lefelé is gyorsan ment, úgyhogy a hivatalos 9.15 helyett 4.10 lett. :) Idő király volt, persze ronggyá áztam felfelé, de egy bizonyos magasság felett már nem esett, és lefelé már elállt. Se szél, se hideg, ez király, ha így marad. Ízelitő:

Ezért sunyi ez a hegy: a vége ott bújik a jobb felső sarokban...

Néha jó tudni, honnan jövünk

Nem a kereszt ferde, hanem a kő, amin a gép van

Vasárnap esti idill

SZÁMLÁLÓ 6383 km

Időntúli 11-es...

Ma elég hosszú és fárasztó napom volt, szóval örültem, hogy egyáltalán volt erőm el indulni :)
Elvileg 13 akart lenni, de elkezdett fájni pár helyen, így nem kockáztattam, elég a 11. Cserébe klasszisokkal szarabbat futottam, mint legutóbb.

De végre vettem egy jó gatyát is futni, szóval az jó volt.
Most pedig (Balázs jóvoltából) bevágok egy Angliából kamionon "csempészett" Guinness-t :P

SZÁMLÁLÓ 6366 km

este

Annyira pörög a számláló, hogy nem akartam kimaradni a buliból, szóval tegnap este én is mentem egyet. Az eső az utolsó kilométeren kapott el.
SZÁMLÁLÓ 6355 km

A nagy közép-európai pörgésre az álmos észak is felel:
SZÁMLÁLÓ 6346 km

A 13 szerencsétlen?

Legalábbis ezen gondolkodtam, amikor az időjárás nagy esőt jósolt 8 óra környékén és épp 13-at akartam futni. Odafele már láttam is a felhőket és nem tudtam eldönteni, hogy legyen inkább rövidebb a futás, mert ez gonosz eső, vagy csak segíteni fog... utóbbi jött be...
Ezt a plusz 2 km-t meg nagyon kiakartam már próbálni, mert nagyon szép ártéri erdőn megy keresztűl.

http://www.gmap-pedometer.com/?r=4656552

A parton elég durva látvány fogadott. Kiégett tarló mindenfele. A Büdös-árok teljesen kiszáradva és fülledt, meleg idő. Aztán 5,5-6 km környékén jött a felhőszakadás. Ki is tartott egy 2-3 km-ig, így nem forrt fel az agyvizem.
Az utolsó 3 km már nehéz volt. Nem haltam meg, de azért nehéz volt tartani legalább a tempót. Azért jó volt. Jólesett. Kell még ilyen. Viszont a hosszabb futásoknál azért még féltem a térdem-bokám, úgyhogy mostanában próbálom kicsit nyújtani, meg beérkezés után kenegetni is...így történt meg, hogy DrF pár perccel elöttem ért be ;)

SZÁMLÁLÓ 6331 km

Akkor fussunk, amikor jól esik!

Most jól esett, de kitoltam vele, mert mosás után már eleve vizes cuccban indultam neki egy rövid körnek. A mai hivatali ügyintézés után szükségem volt erre.

SZÁMLÁLÓ 6318 km

Két sör és egy feles

Na, ez nagyon király, pörög a számláló. Véletlenül én is ma mentem el egyet kocogni, estefelé már nem volt rossz az idő. Bár nálunk már fél10-kor sötét van, de fél9-kor még meg lehet érkezni... :)
Szóval egy kiadós ebéd és két délutáni sör után képzelhetitek, nem zsigeri késztetést éreztem a futásra, de kivételesen az észérvek győztek. Meg a mai Tour de France-szakasz is inspiráló volt. Jól esett, bár az első 7 km-en végig szúrt az oldalam, utána a térdem, és természetesen megint találkoztam egy nembántkával... Nem kezdtem fickósan az oldalfájás miatt, de a második fele egész tűrhető lett, és végül pár perccel két órán belül megvolt.

SZÁMLÁLÓ 6308 km

Jók a képek, meg a térkép is!

Rövid.

Megint futottunk. A múlt héti kánikula (bácsi?) nem hagyott túl sok választást nekem, csak az esték jöhettek szóba futásra, de addigra mindig túlzottan elfáradtam és örültem, ha aludhattam :)

Végül tegnap este a Nike Fuss Normafa rendezvényére jutottam el. Ilyen jelmezes pöcs futó voltam, de a 3,5 km-nek meghírdetett futás enélkül nevetségesen rövid lett volna.
A Kongresszusi Közp.-tól külön buszok jöttek fel a Normafára. Számszerint 8, (Mi fent csatlakoztunk, mivel jelmezesek voltunk) és fent vártuk a szerencsés 400 főt, aki jött. Persze első ránézésre láttuk, hogy nincsen több ember 200-nál. Kedvencem a busz, amin 4-en (!) ültek. A szervezők szerint 300-an voltunk, de mondjuk ki őszíntén a rendőrmotoros kíséret és a nagy készülődés ellenére megmutattuk magyarok milyenek vagyunk igazából. Ha kicsit hüvös az idő, vagy csak közbejön valami, ami izgibb mint egy futás szónélkül nem jönnek el. Helyette jött viszont a sötétedés és nekiindultunk a János-hegynek az erdőben. Egy félig részeg tánccsoport volt felbérelve, hogy ijesszen meg minket, ami elég kevés sikerrel ment csak szegényeknek. A futás amúgy nagyon laza volt, max 3 km. De jó volt az Erzsébet kilátóig felmenő utolsó 2-300 méter :P

Aztán buli, majd különbuszok indultak kb. félóránként vissza a Kongresszusi Központhoz. (Miért nem a Moszkvára pl????). A végén még a VIVA is csinált velem interjút (PONT VELEM?) :D

De mindegy azért jó volt. Ha másra nem is, de sörözni egyet :)

SZÁMLÁLÓ 6287 km

Ja és ígérnék képeket, de még az előzőről sem raktam fel. Azt pótolnám, nagyon fotogének vagyunk :)

,

És akkor a videón is persze feltününk :)



Új képek hamarosan...