2. nap, avagy ide nekem a pöttyös trikót

Rohadt fáradt vagyok beszámolót írni, de a lényeg a lényeg: megvan a 4 hágós túra, ráadásul de luxe verzióban, a negyedik után még az oda-vissza hegy is megvolt. Egy sör mellett kitervelni persze egészen más... :) Minden sikerült és jól jött ki, nagyon élveztem.
A Tátrában persze ne tervezzünk túl messzire: nem úgy indultam neki, hogy "na, ma megcsinálom", hanem az eleje érdekelt, és gondoltam addig nyomom, amíg jól esik. Oszt végig jól esett.
Több dolog kellett hozzá: először is a tökéletes idő. Napfényes hajnalon buszoztam át Javorinába, a Tátra északi oldalára. Ennek ellenére vállig vizes lettem: az északi oldal olyan, mint egy dzsungel, és minden növényről csöpögött a víz... rám. Aztán befolyt a cipőbe, úgyhogy többször meg kellett állni zoknit csavarni. A Sedielko hágóra kőkemény mászás volt, gyönyörű völgyben - még sosem jártam ott. Az első hágóért kellett a legtöbbet dolgozni, vagy 1400 méter szintet. Utána a hírhedt Vöröstorony következett; az mindig kihívás. Szerencsére mikor a legmókásabb részen tapadtam a láncokon, jó érzékkel eleredt az eső. De csak míg át nem értem a túloldalra. A Rabló menedékházban egyhangúan megszavaztam magamnak egy ebédet - feltöltöttem magam, mint Gordon Freeman a Half-Life-ban. Majd felcammogtam a Prielomra, ahol ezúttal szerencsére egy foltnyi hó sem volt. A másik oldalt már el is felejtettem, hogy ennyire kemény; láttam megint valakit remegő lábakkal tapadni a láncra; már a pókok is elkezdtek dolgozni rajta. Kikerültem, és lassuló tempóban a Lengyel-nyereg következett; már csak formaság. A nyergen aztán rövid gondolkodás után bevállaltam a Vychodna Vysoka csúcsot oda-vissza, hogy teljes legyen a túra. Ez a Tátra egyik legszebb kilátópontja, és tényleg, körös-körül az összes köd mind látszott. Lefelé pedig váratlanul összeszedett mozgással lecsorogtam Ótátrafüredig. A lecsorgás sajnos szó szerint értendő, hiszen jó humorérzékkel a hegyek ma is nyakon öntöttek egy kiadós esővel, de akkor már csak nevettem rajta. Úgy látszik, idén ez nem maradhat el.
Úgyhogy aneronnak üzenem: meg lehet csinálni ezt a túrát... :) Kilométerben is volt vagy 30-40, a szint pedig nem lehetett sokkal több, mint 2400 m. Szintidő 14 óra 20, de végig lehet érni 10.30 alatt is... :) Értelmesebb emberek persze 3 túrát csinálnak ebből, de ma behabzsoltam egyben az egészet.

Itt kezdődött; ez még a Bélai-Tátra

Valami furcsa fényesség volt ma az égen...

Ezek teljesen meg voltak zergülve!

Hágó #1

Hágó #2

Fényesebb a láncnál a kard, de most nem sokra mentem volna vele

Ez nem tudom ki, de jól nyomja

Hágó #3 - igen, ez egy jelzett út

Szerintem a csaj még most is ott van :)

"Hats off to the man / on top of the world"

Hágó #4 visszatekintve

Ez igazi artfotó