0. nap, avagy használjuk ki az időt

Nos, kijöttem a Tátrába. Fél1-re már valahogy minden elintéződött, az első sörön is túl voltam már, de ott volt még az a hosszú délután, hát nyilván sétáltam egyet. A kis sétában végül 1450 m szint lett, de ez mindig jót tesz ebéd után... Szóval nekiindultam a legközelebbi hegynek, ami köztudomásúan a Szalóki-csúcs. 2-kor el tudtam indulni, gondoltam caplatok, caplatok, aztán majd 5-kor visszafordulok, hogy bőven legyen időm visszaérni. Nem tudom, mi történt, én csak mentem a kis tempómban, és azon kaptam magam, hogy 4 óra 20, és fent vagyok a tetején. Ez azért is ért váratlanul, mert lent - és a térképemen - ki van írva, hogy 5.15-ös menetidővel érdemes számolni. Sebaj. Nem rohantam különösebben, bár nyilván hajtott, hogy minél magasabbra érjek. A végén már tényleg 50 méterenként megálltam szuszogni, nem hajtott a tatár. Lefelé is gyorsan ment, úgyhogy a hivatalos 9.15 helyett 4.10 lett. :) Idő király volt, persze ronggyá áztam felfelé, de egy bizonyos magasság felett már nem esett, és lefelé már elállt. Se szél, se hideg, ez király, ha így marad. Ízelitő:

Ezért sunyi ez a hegy: a vége ott bújik a jobb felső sarokban...

Néha jó tudni, honnan jövünk

Nem a kereszt ferde, hanem a kő, amin a gép van