3. nap, avagy pihenőnap - másként

Aki járt már ott, az teljesen hülyének fog nézni, de a pihenőnapon a Krivánra esett a választásom. Végül is csak egy kis fel, meg egy kis le, és kész is. Pontosan ez is történt. Nem zerge módjára futkostam, képzelhetitek, minden izmom sajgott, de kifejezetten kellemes séta volt, éppen szintidőn belül.
Vízállásjelentés: nyilván nem gondoljátok, hogy nem áztam el, és jól gondoljátok. Ma inkább ilyen fifikás-vicces esőhöz volt szerencsém; 10 méterrel a csúcs előtt kapott el, és egy perc alatt bőrig áztam. Eddig rendben is lett volna, ez még belefér a világképembe, de az özönvíz a felfelé is igen vicces mászást nagyságrendekkel nagyobb szívássá változtatta lefelé. Folyt végig a sziklán a víz, és mivel én meg ott tapadtam a sporttársakkal együtt, hát lelkesen keresztülfolyt rajtam is. Ráadásul az ideiglenes folyóvá változott sziklának megvan az a tulajdonsága, hogy csúszik mint a jég. Csak az volt a biztos, amibe kapaszkodtam, ahová léptem, az nem. A víz viszont hideg volt, ami a dolog élvezeti értékéből további pontokat vont le. Illusztráció:

Sebaj, fentről víz, oldalról víz, alulról víz, de vigyáztam, mint állat, nem volt semmi gond.
Szint 1300 m.
Ma nem sok képet csináltam, mert majdnem végig ködben sétáltam; ott lenni nagy élmény, de képen semmi nem jön át belőle. Kár, mert így nem láthattam Eragont és a Nemtudommilyen hercegnőt odalent a réten. Persze lehet, hogy már elmentek. Ha kezetek ügyében van a film, akkor szinte a legutolsó képkockákba nézzetek bele, ott figyel a háttérben a Kriván. Egy pár kép azért használható:

Csorba-tóból sosem elég

Itt egy pillanatra előbukkant, hogy hova is megyek

Nekem erről akkor és ott egy korsó sör jutott eszembe...

Ilyen volt végig

Ezek szeretik egymást