1. nap, avagy mindig lehetsz még vizesebb

A tegnapi sportteljesítmény után ma nem akartam semmi brutálisat, egy régi kedves túrámat néztem meg, ami a Bystre nyergen vezet át, 2300 m-en. Kilométerben kicsit hosszabb, mint a tegnapi, szintben csak olyan 950 m, magasabbról is indultam. De sokkal vizesebb! Az elején reméltem, hogy majdcsak eláll. A nyeregben szintén reménykedtem, hogy eláll. Lefelé meg már rohadtul reménykedtem, erre elállt. Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem? Ekkor viszont már olyan vizes voltam, ami egész valószínűtlen. Ahol véletlenül nem az eső áztatott el, ott szanaszét izzadtam magam a mászás okán. Szerencse, hogy nem volt nagyon hideg, de lefelé öltöznöm kellett, minden szárazat felvettem, ami nálam volt.

Ma bevallom nem voltam annyira fickós, mint tegnap. De jól esett, és ez a lényeg. Két nap alatt sikerült felépítenem egy igen derék izomlázat; tapasztalataim szerint ez holnap még rosszabb lesz. De nem azért jöttem, hogy ne fájjon! Jó nap volt ez a mai is; a sok teljesen egyforma ködös kép közül ezeket választottam:

Skok; a Tátra legnagyobb vízesése

Legalább nem medve :)

Az egész nap kb. ilyen volt

Jelzett út

Na ez hágó!

A felső Wallenberg-tó; az egyik kedvencem

És itt már látszik a fény az út végén