Ez egy, amolyan mindent vagy semmit futás lett. Eltartott egy darabig, míg kipihentem a szabadságot és ahogy számoltam a nem futással töltött napok számát egyre inkább aggódni kezdtem a közelgő verseny miatt. Már rég 30 közelieket kéne futni elfogadható eredményekkel, hogy neki merjek vágni az utána következő 12-nek is. Már az is komolyan megfordult a fejemben, hogy átadom egyikőtöknek a rajtszámot, aztán kezdjen vele ő, amit akar. De mielőtt ezt megtenném, tettem egy próbát. Hátha mégsem estem annyira szét és menni fog.
Sikerült igazán szép szélcsendes, napos tavaszi időt kifognom, így fülig érő szájjal toltam le az első húszat. Meg ez gondoltam én és eszembe jutott az a bizonyos 4 kör a századossal. Az is milyen jól ment, nem lett egy nagy eredmény, de legalább élveztem. Aztán vissza lettem rángatva a földre ismét. 23-nál, éhesnek és fáradtnak éreztem magam és le is lassultam. Utána viszont, már nem tudtam összeszedni magam. Kilométerenként lassultam egy percet, mígnem szánalmas vánszorgásba csapott az örömfutásom, amibe itt-ott bele is kellett sétálnom.
SZÁMLÁLÓ: 12027 km
Sven, sajnos, ha kevés ideje van készülni az embernek, az ilyen... Az utóbbi években kijutott nekem is ebből a fajta edzésből. Ne add fel, haszna van, csak több akaraterőt emészt, és közben kevesebb a sikerélmény.
VálaszTörlésNe add fel, hajrá!