Közben nyolc jó cím jutott eszembe, de mindet elfelejtettem

Vác, félmaraton, blog-szülinap. Az odautazás és a készülődés a szokásos rutin szerint zajlott, nem tudok semmi újjal szolgálni. Bár egy héttel korábban volt a verseny, de hihetetlen tavaszi napsütés és jó kis meleg várt minket (még a tököknek is jót tett volna). Reggel még ugyan hideg volt - mindenki buzgón öltözött is - de engem nem tudott átverni. Rövidgatya  és atléta volt ma a nyerő viselet.
A cél 1.50 és 1.55 közötti idő volt, épkézláb beérkezéssel. Az idő meglett, a második feltétel nem jött össze. Nézzük, hogyan is történhetett ez a váratlan, és eddig precedens nélküli esemény.
Az első körben kerülgettem a tempót, mint macska a forró kását. Lassan indultam, aztán rákapcsoltam, aztán megpróbáltam lassítani, nem sikerült. Végül reménykedtem, hogy jó lesz ez majd végig. Az első kör 55 percre sikeredett, ekkor már sejtettem, hogy el****tam. A második kör elején még sikerült egy kicsit korrigálni, de 12-nél megcsapott a meleg, és a szokásos rosszullét. Már kezdtem beletörődni, hogy nagy véres szenvedés lesz innen végig, de valahonnan előkeveredett Chewie (már évek óta nem láttam), és ráadta a tartalék energiát. A mai történet legkellemesebb része volt, hogy 17,5-ig jó tempóban, egyenletesen haladtam tovább. Mikor már beleéltem magam, hogy menni fog végig, akkor akadt egy kis gond. 19-nél aztán akadt egy nagyobb is, és a dolog élvezeti értékére itt igen alacsony pontszámot tudtam csak adni. Az utolsó km-re valahogy összekapartam magam, és végül aránylag tisztességesen beértem (nem hánytam). A második körben a drámai belső küzdelem végül is 1 perc lassulást jelentett, ez nem olyan vész, ahogy az idő sem: 1.51. Azt viszont ismét alaposan az orrom alá dörgölték odafentről, hogy még nem ugrálhatok olyan nagyon, és hosszú még az út az erőnlétig.
A 62. kipipálva.

SZÁMLÁLÓ 11958 km

És nagy nap volt ez a mai, mert Zsófi életében először indult, és 5 km-en vitézkedett.

SZÁMLÁLÓ 11963 km