Ott folytatódott, ahol abbamaradt: rögtön az erdő szélén a sorompónál. Már ahogy Apu vette le a pórázt a vizsláról, tudtam, hogy gáz lesz. Kutya körbeugrál, ugat mint állat, Apu hátulról kiabál: "Ne ugorj! Ne ugorj!" Én próbálok figyelni, honnan ugrik rám a dög, közben ki kéne kerülni a sorompót egy sáros kis domb megmászásával. Nem sikerült. Még a sárban fekszem, Apu már elkészült a helyzetértékeléssel: "Nem a kutya miatt estél el." Nem is felkiáltójellel, hanem ponttal a végén.
Tudom, kéne köpni egy zöldet és elfelejteni a szerencsétlent, de nem bírtam elengedni, nem bírom megszokni és elfogadni, hogy ez fogad, valahányszor kilépek otthonról.
Lehetett volna a mai futás egy jó élmény is, 12 fok napsütés, de nem lett az. Élettanilag sem ideális, olyan mintha kánikula lenne. Hazaértem és rosszul lettem.
SZÁMLÁLÓ 20482km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése