2018. december 28., péntek

A csodanagyonrosszminosegufem

Feszulten indultam el, nehezemre esik hogy ravegyem magam. Tudatosan fogtam vissza magam most a szunetben, az eves cel megvan, nem kell hajtani. De a pihenestol ugy latszik csak szetesek.
Szerencsere van meg valamim, ami mukodik: az egyensulyerzekem, es az a kepesseg, hogy egy pillanat alatt meg tudom mondani, hova lehet lepni, milyen szogben es sebesseggel. A frekventalt reszeken levo jeg sok futonak sokkal nagyobb problemakat okozhat, en gond nelkul vettem az akadalyt.
Az otodik kilometeren ott vart a szarvas. A kissebbik fajta, nem az elk, de hatalmas, ugy masfel meter szeles aganccsal. Nem futott el, de a 10 meter tavolsagot tartotta, es ugy nezett ram, mint a hulyere. Mogotte a fak es a sziklak mogott felsejlett a tenger, es a reggeli szikrazo napsutes. Na itt pozitivba fordult a dolog. Egy km mulva meg ket oz is boldogitott, ok sem voltak futkosos kedvukben.
A tav masodik feleben egy kicsit jobban szedtem a labam, valami feszultseg ki akart jonni, a hidegtol feleledo fogfajas sem tett jot a komforterzetemnek. Gyorsabban mentem, mint a multkor, de sokkal kevesbe gazdasagosan. Gyenge kis futas volt ez megint, meg ha elmenyre nem is rossz.

11.2 km 1.09

SZÁMLÁLÓ 23877 km

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése