Lecsapott a nyár. Az ember ilyenkor nem remél, okos fejével biccent, és tudja, hogy most az a pár hónap következik, amikor kisebb megszakításokkal folyamatosan rosszul lesz. Az első pár 20 fok feletti nap már nagyon vicces volt, amikor egyébként sem tudsz koncentrálni, plusz ez... Támolyogtam mint aki befüvezett, persze a kellemes rész nélkül, azt sem tudtam hol vagyok. Nem volt egész reális, hogy 8 órán keresztül problémákat oldjak meg, hogy finoman fogalmazzak.
Az a jó, hogy ilyenkor aztán az alvás is csak egy ürügy a pánikrohamokra, a mától sem várok túl sokat.
Hajnalban komolyan azt gondoltam, hogy ki kell hagynom a mait, aztán valahogy összekapartam magam. Maga a futás már klassz volt, valamit mentett a hullafáradtságon. 37 szarvast számoltam, de a nagy csorda még folytatódott tovább is. Két vicces nyúl "bújt el" a mező közepén, ennél feltűnőbbek csak akkor lehettek volna, ha megtanulnak ordítani. De a legmókásabbak megint az őzek voltak, a másodikat és a harmadikat kerülni kellett az úton, hogy megtartsam a 3 méter távolságot. Mi van, ha megunták a füvet és kipróbálnák reggelire a futót?
Milyen kár, hogy kémiailag képtelen vagyok az öröm érzetére, ilyen fantasztikus reggeli élmények napokig feltölthetnének.
12.3 km 1.05
SZÁMLÁLÓ 25215 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése