A hét végére sajnos ismét sikerült vállalhatatlan állapotot elérni, ma reggel a PTSD-szerű pániktól kábán, szédelegve próbáltam összeszedni magam és az edzéshez szükséges kellékeket.
Szörnyű idegállapotban indultam el, szerencsére mára már csak 22 volt a penzum. Igaz, hogy ilyenkor már nem illik sietni, de az elmúlt hetek tökéletesen értéktelen szenvedése után az utolsó alkalmat megragadtam, és megpróbáltam szépíteni valamit a lefelé konyuló formán. És ez most nagyon jót tett, úgy 7 km-nél éreztem, hogy az intenzívebb, monoton ritmusra kezdek kiengedni, és onnantól tulajdonképpen egész élvezetes lett a dolog. Haladtam, nézelődtem, és bár kihajtottam magam, de építő jelleggel. Végül is csak végigtoltam 5.20-as ezrekkel, terepen, murván, az nem rossz most.
Természetesen a szarvasok sem maradhattak el, négyen is voltak.
Valami érthetetlen okból úgy az 5. km tájékán bekattant a Roxette "It Must Have Been Love" című nótája, és onnantól már nem is sikerült megszabadulni tőle. Az agyam mondjuk választhatott volna valami értelmesebbet is, de most ennyire volt képes.
22.9 km 2.02
SZÁMLÁLÓ 25196 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése