Úgy kezdtük, mint mindig, együtt indultunk, egy kellemes 4:50–5:00-ás körüli tempóban. Sokáig jól ment, legutóbb hamarabb jelentkeztek a gondok, mint most, ez határozott fejlődés. Mivel Bogi, Döme és Áron többet terveztek, ezért megálltak az első kör végénél egy rövid frissítésre, én tovább mentem, de nemsokára beértek. Ekkor újra fel kellett húznom a tempót, hogy ne szakadjak le róluk. A második kör fele után már kezdtem kifogyni az erőből és levegőből, lassan lemaradoztam, de az utolsó kilométeren még fel tudtam tekerni a tempót, így a végére megint visszaértem a csapat mögé. Frissítés, a többiek tovább indultak, én meg elkezdtem a levezető sétát, mivel úgy álltam hozzá, hogy a terv alapból ez a két kör volt. Aztán gondoltam, még sok idő, mire a többiek lefutnak még kettőt, ezért elindultam egy harmadikra is. Nem esett jól, mivel már pont beálltak az izmaim, ezért valami darabos robotszerű mozdulatokkal indult az eleje. Aztán egy idő múlva újra kezdtek nyúlni az izmok, de már éreztem a térdemet is, meg azt, hogy nincs sok energiám, mert az ilyen távoktól már elszoktam. A jövőben sem nagyon tervezek kettőnél több köröket, most a cél az, hogy a 10 km-es távból hozzam ki a legtöbbet, és felhozzam magam olyan szintre, hogy a végére ne fogyjak el és bírjam tartani a tempót. És egyébként sem akarok hosszabb távokba vágni, amíg vannak hátproblémáim (meg mostanában néha a térdem is jelentkezik egy kis fájásra).
SZÁMLÁLÓ: 9908 km
