2019. március 24., vasárnap

Jégtelen történet

Az én pályámon a tegnapi 12 fok megadta a jégnek a kegyelemdöfést.
Nekem is.
Az introvertált sensory overload állapot tegnap reggel tetőzött, a felkelés már nem ment. Welcome back. Még erre rátett egy lapáttal az első tavaszi hőhullám. Na ettől nekem lett egy hőhullám.
Nehéz lenne elmagyarázni, milyen érzés ez a sensory overload annak, aki még nem próbálta. Nem is teszek rá kísérletet. De ha pl. valaki beszél hozzám, akkor ez a jelenet szokott bevillanni:
Sajnos a helyzet nem fenntartható, de kifogytam az ötletekből, mit kéne tennem.
A mai edzésen ennek megfelelően nem is voltak nagy elvárásaim. Szerencsére mára csak egy huszas volt a penzum, azt megcsináltam ahogy kellett. Nagyjából ezt a tempót kéne tartani majd a versenyen is, de betonon, kevesebb szinttel és rendes frissítéssel. Persze aznap majd fel kell tudnom kelni.
Elismerem, van valami bája a tavaszias melegnek és napsütésnek, de nem az én világom. Visszafelé azt is megbántam, hogy a szélre való tekintettel óvatosságból még egy vékony pólót is húztam pluszban a pulcsimra. A kezemben húgymelegre változott lötty sem segített sokat. És ez még csak 10 fok, nem tudom mi lesz.

22.1 km 2.01

SZÁMLÁLÓ 24713 km

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése