Hazavágta nagy terveimet az influenza. Mindent letarolt, és csak rohamokban érkező, szűnni nem akaró köhögést hagyott maga után, amitől futni nem tudtam, viszont nagyon feszült voltam. Csak lekonyult szájjal néztem Palit, aki minden nap nekiiramodott. Mikor hajnalban indult futni, én is keltem vele, és a fotelből köhhintettem párat, jelezve, hogy jó futást. Pedig most sok minden új élményt kellett volna kifutni magamból.
Ma mégis egy nagyon érdekes dolog történt. Elmentem végre normálisan futni, jó gyors tempóban nyomtam, és utána dacosan még egy hosszút ráhúztam a síelős és a hegymászós konditermi gépek nehéz fokozatán. Aki edzett már ilyen gépen, az tudja, hogy 3 perc után beszarik az ember, és utána napokig izomláza van. (Ezért is nagy gratuláció Gergő szép síelős teljesítményéhez) De én ma, mintha vitatkoznék a gépekkel, húztam, vontam, tapostam ahogy csak bírtam, jó sokáig. Majd hazajöttem, bezuhantam az ágyba, és két óra múlva csuromvizesen ébredtem. Mintha kiizzadtam volna a betegséget, stresszt, a szarokat, egyszerre szaladt ki belőlem az elmúlt időszak minden nehézsége, és valahogy megnyugodtam. Most már minden rendben.
Tanulság: holnap is megyek futni. És kondizni is. :)
Utóirat: Nagyon büszke vagyok a kis férjemre, aki egészen fantasztikus, különleges emberke. Nyilván olvasva is nagyon durva, amit nyom, de így közvetlen közelről átélve egészen megható.
ZsóFIKA
SZÁMLÁLÓ 24491 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése