Hát, jó 10 napig csak az egy szem Sven állta a sarat... De most már én is beszállok egy kicsit a kilométergyártásba! Nem puhulunk el! Bizony, éreztem a gravitációt, ami akkor szoktam, amikor megcsináltam valamit, amire már régóta készültem. Mert bár nem kerítettem nagy feneket neki, azért ez a tavaszi szezon mégiscsak a Bükki Hegyimaratonra való készülés volt.
Meglepő módon ez a 10 nap pihi elég is volt! Mikor nekiindultam, 10 körül, mert csak 8 körül kecmeregtem ki az ágyból, ruganyosnak, frissnek, erősnek, fiatalnak és szekszinek éreztem magam! Harciasan ugrottam neki a tervezett kis hegyi felesnek, hiszen a legutóbbi futó-alkalomhoz képest ez "csak" 21. És meglepődve tapasztaltam, hogy a Bükki sem kizsigerelt, hanem erősített, és a rövidebb távon még gyorsított is! Úgy nyomtam végig, mint a nyúl, és a végén még beletettem plusz 3 km-t is, így lett ez bő 24. Semmi fáradtságot nem érzek még most sem.
Közben belehallgattam néhány családi beszélgetésbe is: "Szerinted mennyit futhat? 5km-t?" "Hát, szerintem 10-et is..." A másik pedig a szokásos: "Apu! Ugye meztelen a bácsi?" Pedig gatya az volt rajtam... Asszem...
Merész dolog volt nekiindulni a kánikulának, de a fák között, lengedező friss szellővel nem elviselhető, hanem rendkívül kellemes volt a dolog. Szeretem Budakeszit.
M-nek is megköszönöm, hogy kijött elém-velem bringával. Ezek nagyon jó alkalmak!
Örömmel jelentem, hogy a
SZÁMLÁLÓ 1332 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése