2009. július 14., kedd

Belső kényszer

A hét eleji futásnak, a hosszú futások utáni szokásos tompasággal fűszerezett merev lábakkal indultam neki. Semmit különöset nem akartam, csak, hogy meg legyen. Ennek ellenére egész jó tempóban indultam, de folyamatosan lassultam, a végét már csak szánalmas csoszogásnak éreztem. Az ellazulás sem igazán ment, mert 4 km-rel a vége előtt elég sürgető érzés támadott rám.
SZÁMLÁLÓ 1410 km
Lehet, hogy egy kicsit korai volt a forma időzítése. Remélem, hogy tudom tartani a nyár végéig. Már az is felmerült bennem, hogy lehet, hogy elmértem a távot. Végignézve a korábbi 21-eket (edzésnek futottból nincs túl sok), eddig ez volt a legjobb.
Nektek kitartást a hőséghez! A hétvégére már enyhülést mondanak.
Én is hallottam, hogy majd jönni fog a gyorsulás. Kicsit talán el is lustított, mert sokáig vártam, de nem jött. Persze lehetett volna fartlekezni, meg piramisozni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése