Az abszolút futó gyereke, már két éves kora előtt tudja, hogy ha futás van, akkor: "cici". Két lehetőség van: vagy figyelmeztet, hogy ne felejtsem el leragasztani (nehogy megint köldökig érő 2 vércsíkkal jöjjek haza), vagy csak mutatja, hogy mennyire képben van. Tündéri volt.
Ettől függetlenül nem ment jól.
SZÁMLÁLÓ: 1294 km
2009. június 30., kedd
2009. június 28., vasárnap
Grat!
Hát én már korábban tudtam, h M futott és igen megörültem neki :) Én sajnos idén nem tudtam ottlenni a Bükkben, pedig nem csak a verseny de a vizuális effektek is gyönyörűek lehettek.
M úgylátszik tényleg nem rossz idő az a 36:36! ügyes vagy!
DrF....százados? :) szép ünnep! és misem bizonyítja ezt jobban, mintsem, h a BPRblog megkapta emiatt az első, második, harmadik kommentjét is! úgylátszik nem csak mi 4-en (és veled 5-en) gratulálhatunk a teljesítményért, hanem mások is érzékelik a 100. verseny és egy hegyi maraton súlyát!!! mégegyszer gratulálok!
Sventől meg örömmel hallom, hogy megtalálta a svéd Balatont és h ha 21-et nem is de 18-at azért lenyomott igen tisztességesen... Nike-ra kössük fel a gatyót? :P
M úgylátszik tényleg nem rossz idő az a 36:36! ügyes vagy!
DrF....százados? :) szép ünnep! és misem bizonyítja ezt jobban, mintsem, h a BPRblog megkapta emiatt az első, második, harmadik kommentjét is! úgylátszik nem csak mi 4-en (és veled 5-en) gratulálhatunk a teljesítményért, hanem mások is érzékelik a 100. verseny és egy hegyi maraton súlyát!!! mégegyszer gratulálok!
Sventől meg örömmel hallom, hogy megtalálta a svéd Balatont és h ha 21-et nem is de 18-at azért lenyomott igen tisztességesen... Nike-ra kössük fel a gatyót? :P
"Katonák voltatok? - Nem, hála istennek."
Először is szeretnék gratulálni a tegnapi teljesítményekhez. Nagyon ügyesek vagytok! További sikeres versenyzést, hogy az ezredesi rendfokozat is meg legyen!
A mai hosszú egy kicsit rövidebb volt, még nem bírnék hetente egy félmaratont lefutni. Nem tudtam igazán korán indulni, így amolyan napozással egybekötött lassú tűzön való megégés lett belőle. Ennek ellenére nem ment rosszul, de gyorsnak sem mondható.
SZÁMLÁLÓ: 1283 km
Ebéd után kis szieszta utána pedig fürdés a Vänern-ben. Klassz volt. Van gyakorlatilag a város közepén egy kis öböl, ahol strandolni lehet, itt a víz sem volt olyan hideg. Akár a Balaton part, csak ez olyan közel van hozzánk, mint a körtér a Hengermalomtól.
A mai hosszú egy kicsit rövidebb volt, még nem bírnék hetente egy félmaratont lefutni. Nem tudtam igazán korán indulni, így amolyan napozással egybekötött lassú tűzön való megégés lett belőle. Ennek ellenére nem ment rosszul, de gyorsnak sem mondható.
SZÁMLÁLÓ: 1283 km
Ebéd után kis szieszta utána pedig fürdés a Vänern-ben. Klassz volt. Van gyakorlatilag a város közepén egy kis öböl, ahol strandolni lehet, itt a víz sem volt olyan hideg. Akár a Balaton part, csak ez olyan közel van hozzánk, mint a körtér a Hengermalomtól.
6,2 km, vagyis maratonka
Én is elindultam ezen a jó kis hegyi versenyen, bár egyáltalán nem terveztem. Péntek este jött az ötlet, hogy mi lenne, ha futnék. Két táv tűnt elérhetőnek; a 6,2 km és a 11,5 km, de még a vonatúton sem tudtam eldönteni, hogy melyiken induljak. A 6,2 olyan kicsi, de a 11,5-re meg készülni kellett volna. Végül a 6,2-nél maradtam. A mi útvonalunk sem volt éppen a legjobb, igaz, hogy előtte meg tudtuk nézni a térképet, de azon csak azt láttam, hogy merre kell majd kanyarogni, szintek egyáltalán nem voltak jelölve. "Sebaj, majd csak túlélem!"- gondoltam. Hát így is lett. Az elején mindenki együtt indult, szóval nem nagyon lehetett előzgetni, nem is tudtam normális tempóval indulni. Kilométereket nem tudok írni, nekem nincs ehhez rutinom, mint DrF századosnak. Talán 2 km körül vált el a mi útvonalunk a többiekétől, és ezután már bele lehetett húzni, aminek nagyon örültem. Ezután le is hagytam egy előttem totyogót, és 4 embert láttam magam előtt. A közvetlen előttem lévőt (, aki a kategóriámban az első lett) mindenképpen szerettem volna megelőzni, de nem tudom miért. Szóval futottam, csúszkáltam én is rendesen, amikor lehagytam egy csajt, aztán kb. másfél km múlva még egyet, és ekkor a 3. helyre kerültem. A csaj még mindig nem sikerült ekkor leelőznöm, de sokat javítottam a kettőnk közti távolságon. (Most láttam, hogy neki a nettó ideje pont annyi mint a sima ideje, ami azt jelenti, hogyha nem a mezőny végéről rajtolunk, és nem tartanak fel a többiek, akkor őt megelőztem volna. Sebaj.) Tehát, a korcsoportomban (18-34) 2. lettem, a nőknél meg 3. A harmadik helyért kaptam egy kis kupaszerűséget, amit még nem fotóztam le, de majd pótolom. Ezután következett pár óra várakozás, ami alatt kajáltam (kaptunk egy tányér makarónit), meg drukkoltam DrF századosnak és persze aggódtam is, hogy ugye nincsen semmi baja. De szerencsére nem lett. És túlélte.
Ezúton is gratulálok (Neked) neki még egyszer, hihetetlen, hogy mire (vagy) képes! Szép volt!!! Számláló: 1265 km
Ezúton is gratulálok (Neked) neki még egyszer, hihetetlen, hogy mire (vagy) képes! Szép volt!!! Számláló: 1265 km
Utolsókból lesznek a negyvenhetedikek
Hát, ez megvolna... Méltóképpen sikerült megünnepelni a 100-adikat. Nem tudom, volt-e nehezebb versenyem, de a teljesítés magabiztosnak mondható.
Néhány szó a szervezésről: mindenki kapott verseny után enni, névre szóló rajtszám, a befutókép és nettó idős listák már fenn a neten. A kilométertáblák is pontosak voltak, igaz, csak 42 km-enként voltak kirakva. Aki hegyimaratonra jelentkezik az ne panaszkodjék. A frissítés nem volt rossz. De ilyen útvonalat kitalálni...
Sikerült időben odaérni, és elintézni a dolgainkat. Valamilyen megfontolásból az előnevezettek sora kb. 4-szer olyan hosszú volt, mint a helyszínieké, de sebaj. Együtt rajtolt mindenki, kissé nagy volt a tömeg, eléggé hátra álltunk a szokásos önbizalommal, úgyhogy az első 2 km-n nem nagyon lehetett haladni. Igen óvatos tempóra álltam rá felfelé: hogy igazából ez mennyire volt óvatos, azt abból láttam, hogy úgy 5 km-nél, mikor már mindenki más elkanyarordott, és csak a maratonisták maradtak, hátranéztem, és magam mögött egy bringást láttam, és egy villogó rendőrautót! Mivel mostanában nem követtem el semmit, csak arra következtethettem, hogy én vagyok az utolsó. Hát, vicces érzés volt. Nem feltétlenül kellemes. Kicsit zavart a tempóválasztásnál is; ha az ember utolsó, akkor csak meghúzza egy kicsit. Persze jöttek az aggályok is: tényleg ilyen béna volnék, vagy ilyen szuper mezőnnyel hozott össze a végzet? Hideg fejjel persze tudtam, hogy én tudom tartani ezt a tempót végig, többek meg majd biztosan nem.
Hát így elmélkedtem magamban, kissé sötéten látva a dolgokat; meg marha egyedül éreztem magam ott a mezőny végén. Ezt a dramaturgiailag kellemes pontot választotta az ég, hogy leszakadjon. Rohadt nagy esőt hozott össze nekem mára is DrS... Tényleg csak esőben szeret versenyezni!
Abból a szempontból nem bántam, hogy nem volt túl meleg, és a biciklista is eltisztult mögülem. Úgy látszik, nem vízibiciklije volt... Én csak örültem neki, és nyugodtabban futottam, közel s távol senki. A rendőrautó már korábban lemaradt; ezen a kis mellékúton nem tudott volna feljönni. Gyönyörű természeti jelenségek vettek körül, az eső is szép volt, mintha dzsungelben futottam volna, olyan zöld volt minden, a felhők jöttek-mentek a csúcsok között.
Szakadt az eső, a trikómnak már komoly súlya volt. De előbb-utóbb elérkezett az a pillanat, amikor már sehogyan sem tudtam volna vizesebb lenni, és onnantól kezdve már nem zavart egyáltalán.
Közben persze végig felfelé... Tényleg 20 km emelkedő. Aztán úgy 17-nél (csak találgatok; csak pár helyen tudták megmondani, hol tartunk, de ezek nem leptek meg, csak megerősítették azt, amit a belső órám súgott) egyszer csak megláttam magam előtt két futót. Már bele-belesétáltak, ami persze nem csoda. Elég hamar elhagytam őket, aztán jöttek még hárman. Ekkor már tudtam, hogy jól csinálom: nem voltam rendkívül fáradt, az elszántság is megvolt, és itt már láttam, hogy igazam volt a lassabb kezdéssel! Azt mondogattam magamban, hogy ha végig emelkedik, akkor is lefutom! Nagyon koncentráltam az első perctől az utolsóig. Azt akartam, hogy a 100-adik emlékezetes és ünnepélyes legyen, és nem akartam vánszorogva beérni. Ma nem!
Csoda: egyszer csak elfogyott az emelkedő. Bánkútra fordultunk, már 900 méter fölött, csodálatos kilátás volt egy-egy kanyarban. Az eső is permetté változott, majd elállt. Kezdett megjönni az önbizalmam. De ekkor kezdődött a lefelé menet, új útvonalon. Eszelős szívás volt. Két évvel ezelőtt szép, nyugis, lankás betonúton futottunk vissza, kímélő üzemmódban. Lehetett gyorsulni is. Most viszont sáros, dzsuvás, pocsolyás, köves, csúszós retken... Ilyen terepen még 20-at lefutni! Kissé berittyentettem, nem tagadom. Arról nem is szólva, hogy bár alapjában véve lefelé mentünk, de attól még dimbes-dombos terepen, egy csomó vicces emelkedővel, aztán megint meredeken lefelé... Kerülgettük a köveket, pocsolyákat. Kis, sáros tarajokon egyensúlyoztunk, hogy kikerüljük a nagyobb pocsolyákat. Vagy éppen bokáig sárban csúszkáltunk a híg latyakban. Csoda, hogy megúsztam zakó nélkül: szerencsére volt már ilyesmiben rutinom itthon a János-hegyről, meg teljesítménytúrákról extrém időben. Mondanom sem kell, a friss felhőszakadás sem tett jót a pályának. Ráadásul a felfelé futáshoz szokott, elmerevedett, kihűlt, elázott térdem élénken tiltakozott a lefelé ellen. Nagyon szúrt, és innen már végig gyötört. Mit mondjak, nem volt könnyű így downhill-zergézni.
Ráadásul arra is figyelni kellett, hogy mikor merre. Ki volt szalagozva meg nyilazva, és sok ázott segítő is irányított minket, de azért el lehetett tévedni. Szerencsére nem voltam teljesen kész, tudtam figyelni. És persze a túrákról is ismerős volt ez a helyzet.
Szóval ez volt lefelé. Rögtön az elején elhagytam még vagy 4 embert; nem futottam éppen gyorsan, de megfogadtam, hogy ha beledöglök is, de végigFUTOM a 100-adikat, és nem sétálok bele! És így is lett, a frissítőpontoknál sem álltam meg, futás közben nyomtam magamba a kaját. Szerencsére az óvatos tempó nem nyomta fel a pulzusomat nagyon, és a végéig tudtam enni. Éreztem, hogy szükségem lesz rá, hogy nagyon hosszú verseny lesz. A féltávnál 4.40-et jósoltam magamnak, ha minden jól megy. Hát elég jól tippeltem, óra nélkül... Furcsa, hogy se órám nem volt, se táblák, és mégis, egy-két infó alapján tök pontosan tudtam, hol tarthatok.
Igyekeztem eggyé válni a tereppel, a tempót a domborzati viszonyokhoz igazítani. Nem szenvedni, tartalékolni. Koncentráltam, figyeltem. És bejött: az utolsó kilométerekre még egy kis lendület is maradt, nagyon éreztem, hogy 3 hete lefutottam az egész távot síkon, a szervezetem emlékezett még rá. Ekkor már semmi gondom nem volt. Az utolsó kb. 10-et még jobban is élveztem, mint az előzőt. Még itt is előztem vagy 2-3 embert.
Úgy 33-nál volt egy frissítő, kérdeztem hány km. A csaj mondta, hogy nem tudja, úgy 5-10 km lehet hátra. Hát ilyen információkkal kellett futnunk. Embert próbáló verseny! Mindenki előtt le a kalappal, aki megcsinálta. 1 ember adta fel, de ő eltévedt. Láttam, amint visszafelé jön a félmaraton pályájáról, aztán elviharzott, de pár km után jött visszafelé rajtszám nélkül. Gondolom elege lett belőle.
Az utolsó legendás emelkedő - aneron, ugye még emlékszel rá - váratlanul gond nélkül megvolt! M ott várt tám az aljában, és kocogott velem felfelé. Itt is elhagytam még valakit. Próbáltuk buzdítani, de inkább sétált. Viszonylag értelmes tempóban felkocogtam, aztán egy kis hajrá, és 100-adszor is célbaértem. Hát, furcsa érzés volt, mi tagadás...
Jól voltam, ettem, elindultunk. Nehéz útvonal volt, úgy látszott, a jó öreg kalapácsos ember is eltévedt, mert már csak hazafelé talált rám. A vonaton már szarul voltam, de M hazatámogatott. Rettenetesen fájt a fejem. Már futás közben is éreztem. Itthon róka koma fogadott minket. De egy fél óra alvás után már este is rendben voltam, de a beszámolóíráshoz még igencsak fáradt.
Ez most azt mondom, nehezebb volt, mint egy Kinizsi. Szép ünnep volt!
Köszönöm, M, hogy ott voltál! És persze nagyon gratulálok! Hogy mihez? Hát azt majd tőle tudjátok meg!
A verseny közben úgy döntöttem, hogy megváltoztatom a nicknevemet. Úgyhogy ezentúl hívjatok Lorettának! Illetve nem, hanem... nézzétek meg.
SZÁMLÁLÓ: 1259 km
Néhány szó a szervezésről: mindenki kapott verseny után enni, névre szóló rajtszám, a befutókép és nettó idős listák már fenn a neten. A kilométertáblák is pontosak voltak, igaz, csak 42 km-enként voltak kirakva. Aki hegyimaratonra jelentkezik az ne panaszkodjék. A frissítés nem volt rossz. De ilyen útvonalat kitalálni...
Sikerült időben odaérni, és elintézni a dolgainkat. Valamilyen megfontolásból az előnevezettek sora kb. 4-szer olyan hosszú volt, mint a helyszínieké, de sebaj. Együtt rajtolt mindenki, kissé nagy volt a tömeg, eléggé hátra álltunk a szokásos önbizalommal, úgyhogy az első 2 km-n nem nagyon lehetett haladni. Igen óvatos tempóra álltam rá felfelé: hogy igazából ez mennyire volt óvatos, azt abból láttam, hogy úgy 5 km-nél, mikor már mindenki más elkanyarordott, és csak a maratonisták maradtak, hátranéztem, és magam mögött egy bringást láttam, és egy villogó rendőrautót! Mivel mostanában nem követtem el semmit, csak arra következtethettem, hogy én vagyok az utolsó. Hát, vicces érzés volt. Nem feltétlenül kellemes. Kicsit zavart a tempóválasztásnál is; ha az ember utolsó, akkor csak meghúzza egy kicsit. Persze jöttek az aggályok is: tényleg ilyen béna volnék, vagy ilyen szuper mezőnnyel hozott össze a végzet? Hideg fejjel persze tudtam, hogy én tudom tartani ezt a tempót végig, többek meg majd biztosan nem.
Hát így elmélkedtem magamban, kissé sötéten látva a dolgokat; meg marha egyedül éreztem magam ott a mezőny végén. Ezt a dramaturgiailag kellemes pontot választotta az ég, hogy leszakadjon. Rohadt nagy esőt hozott össze nekem mára is DrS... Tényleg csak esőben szeret versenyezni!
Abból a szempontból nem bántam, hogy nem volt túl meleg, és a biciklista is eltisztult mögülem. Úgy látszik, nem vízibiciklije volt... Én csak örültem neki, és nyugodtabban futottam, közel s távol senki. A rendőrautó már korábban lemaradt; ezen a kis mellékúton nem tudott volna feljönni. Gyönyörű természeti jelenségek vettek körül, az eső is szép volt, mintha dzsungelben futottam volna, olyan zöld volt minden, a felhők jöttek-mentek a csúcsok között.
Szakadt az eső, a trikómnak már komoly súlya volt. De előbb-utóbb elérkezett az a pillanat, amikor már sehogyan sem tudtam volna vizesebb lenni, és onnantól kezdve már nem zavart egyáltalán.
Közben persze végig felfelé... Tényleg 20 km emelkedő. Aztán úgy 17-nél (csak találgatok; csak pár helyen tudták megmondani, hol tartunk, de ezek nem leptek meg, csak megerősítették azt, amit a belső órám súgott) egyszer csak megláttam magam előtt két futót. Már bele-belesétáltak, ami persze nem csoda. Elég hamar elhagytam őket, aztán jöttek még hárman. Ekkor már tudtam, hogy jól csinálom: nem voltam rendkívül fáradt, az elszántság is megvolt, és itt már láttam, hogy igazam volt a lassabb kezdéssel! Azt mondogattam magamban, hogy ha végig emelkedik, akkor is lefutom! Nagyon koncentráltam az első perctől az utolsóig. Azt akartam, hogy a 100-adik emlékezetes és ünnepélyes legyen, és nem akartam vánszorogva beérni. Ma nem!
Csoda: egyszer csak elfogyott az emelkedő. Bánkútra fordultunk, már 900 méter fölött, csodálatos kilátás volt egy-egy kanyarban. Az eső is permetté változott, majd elállt. Kezdett megjönni az önbizalmam. De ekkor kezdődött a lefelé menet, új útvonalon. Eszelős szívás volt. Két évvel ezelőtt szép, nyugis, lankás betonúton futottunk vissza, kímélő üzemmódban. Lehetett gyorsulni is. Most viszont sáros, dzsuvás, pocsolyás, köves, csúszós retken... Ilyen terepen még 20-at lefutni! Kissé berittyentettem, nem tagadom. Arról nem is szólva, hogy bár alapjában véve lefelé mentünk, de attól még dimbes-dombos terepen, egy csomó vicces emelkedővel, aztán megint meredeken lefelé... Kerülgettük a köveket, pocsolyákat. Kis, sáros tarajokon egyensúlyoztunk, hogy kikerüljük a nagyobb pocsolyákat. Vagy éppen bokáig sárban csúszkáltunk a híg latyakban. Csoda, hogy megúsztam zakó nélkül: szerencsére volt már ilyesmiben rutinom itthon a János-hegyről, meg teljesítménytúrákról extrém időben. Mondanom sem kell, a friss felhőszakadás sem tett jót a pályának. Ráadásul a felfelé futáshoz szokott, elmerevedett, kihűlt, elázott térdem élénken tiltakozott a lefelé ellen. Nagyon szúrt, és innen már végig gyötört. Mit mondjak, nem volt könnyű így downhill-zergézni.
Ráadásul arra is figyelni kellett, hogy mikor merre. Ki volt szalagozva meg nyilazva, és sok ázott segítő is irányított minket, de azért el lehetett tévedni. Szerencsére nem voltam teljesen kész, tudtam figyelni. És persze a túrákról is ismerős volt ez a helyzet.
Szóval ez volt lefelé. Rögtön az elején elhagytam még vagy 4 embert; nem futottam éppen gyorsan, de megfogadtam, hogy ha beledöglök is, de végigFUTOM a 100-adikat, és nem sétálok bele! És így is lett, a frissítőpontoknál sem álltam meg, futás közben nyomtam magamba a kaját. Szerencsére az óvatos tempó nem nyomta fel a pulzusomat nagyon, és a végéig tudtam enni. Éreztem, hogy szükségem lesz rá, hogy nagyon hosszú verseny lesz. A féltávnál 4.40-et jósoltam magamnak, ha minden jól megy. Hát elég jól tippeltem, óra nélkül... Furcsa, hogy se órám nem volt, se táblák, és mégis, egy-két infó alapján tök pontosan tudtam, hol tarthatok.
Igyekeztem eggyé válni a tereppel, a tempót a domborzati viszonyokhoz igazítani. Nem szenvedni, tartalékolni. Koncentráltam, figyeltem. És bejött: az utolsó kilométerekre még egy kis lendület is maradt, nagyon éreztem, hogy 3 hete lefutottam az egész távot síkon, a szervezetem emlékezett még rá. Ekkor már semmi gondom nem volt. Az utolsó kb. 10-et még jobban is élveztem, mint az előzőt. Még itt is előztem vagy 2-3 embert.
Úgy 33-nál volt egy frissítő, kérdeztem hány km. A csaj mondta, hogy nem tudja, úgy 5-10 km lehet hátra. Hát ilyen információkkal kellett futnunk. Embert próbáló verseny! Mindenki előtt le a kalappal, aki megcsinálta. 1 ember adta fel, de ő eltévedt. Láttam, amint visszafelé jön a félmaraton pályájáról, aztán elviharzott, de pár km után jött visszafelé rajtszám nélkül. Gondolom elege lett belőle.
Az utolsó legendás emelkedő - aneron, ugye még emlékszel rá - váratlanul gond nélkül megvolt! M ott várt tám az aljában, és kocogott velem felfelé. Itt is elhagytam még valakit. Próbáltuk buzdítani, de inkább sétált. Viszonylag értelmes tempóban felkocogtam, aztán egy kis hajrá, és 100-adszor is célbaértem. Hát, furcsa érzés volt, mi tagadás...
Jól voltam, ettem, elindultunk. Nehéz útvonal volt, úgy látszott, a jó öreg kalapácsos ember is eltévedt, mert már csak hazafelé talált rám. A vonaton már szarul voltam, de M hazatámogatott. Rettenetesen fájt a fejem. Már futás közben is éreztem. Itthon róka koma fogadott minket. De egy fél óra alvás után már este is rendben voltam, de a beszámolóíráshoz még igencsak fáradt.
Ez most azt mondom, nehezebb volt, mint egy Kinizsi. Szép ünnep volt!
Köszönöm, M, hogy ott voltál! És persze nagyon gratulálok! Hogy mihez? Hát azt majd tőle tudjátok meg!
A verseny közben úgy döntöttem, hogy megváltoztatom a nicknevemet. Úgyhogy ezentúl hívjatok Lorettának! Illetve nem, hanem... nézzétek meg.
SZÁMLÁLÓ: 1259 km
2009. június 27., szombat
nem hajnali gondolatok!
M most hívott egy meglepetés hírrel, DrF meg még fut-fut-fut :) hajrá!!! ügyesek vagytok!
2009. június 26., péntek
Sir Robin
Igen, tele a nadrág... Remélem holnap majd bátran nyúlként futok én is... Egyelőre még nem is nagyon hiszem el. Szurkoljatok, szükség lesz rá! És ne röhögjetek, ha 4 és fél órán kívül leszek...
2009. június 25., csütörtök
Közkedvelt közúton közel a központhoz
A mai egy, amolyan különleges, a közös családi kergetőzés volt. Ők kerékpárral kísértek a szokott útvonalamon, így egy kicsit kizökkent a szokott medréből. Nem tudtam jobban levetkőzni, de így is azt éreztem, mintha egészben meg akarnának főzni.
SZÁMLÁLÓ: 1217 km
SZÁMLÁLÓ: 1217 km
Őzönvíz
Hát igen, ez az őz már nem mehetne el biztonsági őznek... Pedig hőziesen küzdött, és BELE adott mindent... No inkább nem folytatom.
Az őz belehull a szakadékba
Tegnap hirtelen felindulásból elkövetett kirándulásra indultunk. Kizőztunk Pomázra a hévvel, aztán fel busszal Dobogókőre. Innen lemásztunk a Rám-szakadékon. Mivel esett az eső, már az elején bokáig sárosak lettünk, de utána sem kíméltük magunkat. 
A kapaszkodók most is írtőzatosan csúsztak. Már majdnem a szakadék végén voltunk, mikor át akartam menni a másik oldalra, mondván ott talán nem csúszik annyira, mikor ez a kép tárult elém: 
A kapaszkodók most is írtőzatosan csúsztak. Már majdnem a szakadék végén voltunk, mikor át akartam menni a másik oldalra, mondván ott talán nem csúszik annyira, mikor ez a kép tárult elém: 
Fincsi, mi? ( A víz még mozgatta a lábát egy picit, amit DrF még le is videózott. H kell a videó, szóljatok neki, én nem akarom többet megnézno.)Az első ijedtség elmúlás után DrF végig őzes/beles szóvicceket mondott, kicsit fárasztó volt. (A példákat majd ő zengi el nektek, nekem most semmi nem jut az eszembe.)
Miután leértünk az útra pár perc séta után úgy döntöttünk, hogy nagyon kemények leszünk, és átvágunk az erdőn a piros jelzésig, hogy így jussunk fel a Vadálló-kövekhez. Kicsit nehezen értünk fel, mert iszonyatosan párás volt a levegő, ami miatt nehezen lélegezünk, de a fenti kilátás mindenért kárpótolt.
Mivel2-3 percenként megálltunk fotózni, lassan haladtunk, de sok szép kép készült, hogy ti is láthassátok, amit mi. 
Utána átmentünk a Prédikálószékhez. Onnan toronyiránt lezőztunk Dömösre,
( nem az úton jöttünk, hanem a a kép szerint jobb felől) ahol kajáltunk egyet, és kicsit örültünk annak is, hogy nem zuhog az eső. 
Kicsit sétálgattunk még, aztán hazajöttünk a busszal, amiről a végállomásnál kiderült, hogy nem az Árpád-hídhoz megy, hanem Újpestre. Mindegy. Mi így kezdtünk bele a nyárba.
Miután leértünk az útra pár perc séta után úgy döntöttünk, hogy nagyon kemények leszünk, és átvágunk az erdőn a piros jelzésig, hogy így jussunk fel a Vadálló-kövekhez. Kicsit nehezen értünk fel, mert iszonyatosan párás volt a levegő, ami miatt nehezen lélegezünk, de a fenti kilátás mindenért kárpótolt.
Mivel2-3 percenként megálltunk fotózni, lassan haladtunk, de sok szép kép készült, hogy ti is láthassátok, amit mi. 
Utána átmentünk a Prédikálószékhez. Onnan toronyiránt lezőztunk Dömösre,
( nem az úton jöttünk, hanem a a kép szerint jobb felől) ahol kajáltunk egyet, és kicsit örültünk annak is, hogy nem zuhog az eső. 
Kicsit sétálgattunk még, aztán hazajöttünk a busszal, amiről a végállomásnál kiderült, hogy nem az Árpád-hídhoz megy, hanem Újpestre. Mindegy. Mi így kezdtünk bele a nyárba. 2009. június 23., kedd
Kényelmesen, hiszen nem rohanok sehova
A napforduló után, éppen ideje volt, hogy mi is kapjunk egy kicsit a nyárból. Ez volt az első futásom, hogy komolyan melegem volt.
Megint egy százas, amit nekem hagytatok. Így nem olyan izgalmas.
SZÁMLÁLÓ: 1206 km
Megint egy százas, amit nekem hagytatok. Így nem olyan izgalmas.
SZÁMLÁLÓ: 1206 km
2009. június 22., hétfő
Midsommar
2009. június 21., vasárnap
Jövök
Döbbenetes lista! Főleg a második fele, ahová már csak véletlenül csúszott be 1-1 félmaratonnál rövidebb táv.
Örömmel jelentem, hogy nekem a nevezős listám bővült új taggal: Nike félmaraton. Innentől már csak a rajtszámot kell átvenni. Jó dolog ez a netes nevezés!
Örömmel jelentem, hogy nekem a nevezős listám bővült új taggal: Nike félmaraton. Innentől már csak a rajtszámot kell átvenni. Jó dolog ez a netes nevezés!
Jubileum
Megszámoltam, és IGEN!!! A Bükki Hegyimaraton lesz a 100-adik versenyem!!!! Érdekesség: az 50. is egy maratoni volt Budapesten, 2002-ben.
Nézzétek el nekem, de beírom az egész listát:
Nézzétek el nekem, de beírom az egész listát:
| 1997 | |||
| Budapest maraton/rövidtáv | futás | 6,6 | |
| Szentendre, kerékpáros maraton | bicikli | 42 | |
| Szentendre-Bp. félmaraton | futás | 21 | |
| 1998 | |||
| Bp Tavaszi Fesztivál | futás | 10 | |
| Vásárhelyi Félmaraton, Kecskemét | futás | 21 | |
| Vivicitta | futás | 12 | |
| Juventus félmaraton | futás | 21 | |
| Bp. Főiskolás Bajnokság | triatlon | 0,4-12-3 | |
| Kecskemét, Hírös Triatlon | triatlon | 0,75-20-5 | |
| Kékes Csúcsfutás | futás | 12 | |
| Balassagyarmat, Palóc Triatlon | triatlon | 0,75-20-5 | |
| Bodajk, Triatlon | triatlon | 0,75-20-5 | |
| Éjszakai futás | futás | 6,5 | |
| Marabu | futás | 20 | |
| Olimpiai futónap | futás | 12 | |
| Budapest maraton | futás | 42 | |
| Terepfesztivál | futás | 6 | |
| 1999 | |||
| Dunamenti félmaraton, Budakalász | futás | 21 | |
| Kecskemét, Hírös Triatlon | triatlon | 0,75-20-5 | |
| Budapest Félmaraton | futás | 21 | |
| Éjszakai futás | futás | 6,5 | |
| Szentendre-Bp. félmaraton | futás | 21 | |
| 2000 | |||
| Dunamenti félmaraton, Vác | futás | 21 | |
| Vivicitta | futás | 12 | |
| Normafa, félmaraton | futás | 21 | |
| Kismaros-Királyrét | futás | 10 | |
| Maraton váltó | futás | 7 | |
| Dunanapi félmaraton | futás | 21 | |
| Szeged, Triatlon | triatlon | 0,75-20-5 | |
| Kecskemét, Hírös Triatlon | triatlon | 0,75-20-5 | |
| Kékes Csúcsfutás | futás | 12 | |
| Tatai futófesztivál | futás | 30 | |
| Budapest Félmaraton | futás | 21 | |
| Marabu | futás | 20 | |
| Budapest maraton | futás | 42 | |
| 2001 | |||
| Dunamenti félmaraton, Vác | futás | 21 | |
| Vásárhelyi Félmaraton, Kecskemét | futás | 21 | |
| Hungaroring maraton | futás | 42 | |
| Normafa, félmaraton | futás | 21 | |
| Philips Félmaraton | futás | 21+5 | |
| Kecskemét, Hírös Triatlon | triatlon | 0,7-20-5 | |
| Tatai futófesztivál | futás | 30 | |
| Budapest Félmaraton | futás | 21 | |
| Budapest maraton | futás | 42 | |
| Way of Knowledge | futás | 21 | |
| Szentendre-Bp. félmaraton | futás | 21 | |
| 2002 | |||
| Tatai futófesztivál | futás | 7 | |
| Budapest Félmaraton | futás | 21 | |
| Marabu | futás | 20 | |
| Budapest maraton | futás | 42 | |
| Bécs-Bp. Szupermaraton | futás | 28+12+15+21 | |
| Way of Knowledge | futás | 21 | |
| Szentendre-Bp. félmaraton | futás | 21 | |
| Dobogókői hegyi futóverseny | futás | 31 | |
| 2003 | |||
| Dunamenti félmaraton, Vác | futás | 21 | |
| Vásárhelyi Félmaraton, Kecskemét | futás | 21 | |
| Visegrád-Bp. maraton | futás | 42 | |
| Kinizsi 100-as | túra | 101 | |
| Tisza-tó triatlon | triatlon | 2-70-14 | |
| Marabu | futás | 20 | |
| Budapest maraton | futás | 42 | |
| 2004 | |||
| Dunamenti félmaraton, Vác | futás | 21 | |
| Kinizsi 100-as | túra | 101 | |
| Budapest Félmaraton | futás | 21 | |
| Budapest maraton | futás | 42 | |
| 2005 | |||
| Dunamenti félmaraton, Vác | futás | 21 | |
| Vásárhelyi Félmaraton, Kecskemét | futás | 21 | |
| Tojás 40 | futás | 40 | |
| Kinizsi 100-as | túra | 101 | |
| Piros 85 | túra | 87 | |
| Way of Knowledge | futás | 21 | |
| Szentendre-Bp. félmaraton | futás | 21 | |
| Balaton félmaraton, Siófok | futás | 21 | |
| 2006 | |||
| Dunamenti félmaraton, Vác | futás | 21 | |
| Vásárhelyi Félmaraton, Kecskemét | futás | 21 | |
| Tessedik Félmaraton, Albertirsa | futás | 21 | |
| Kinizsi 100-as | túra | 101 | |
| Way of Knowledge | futás | 21 | |
| 2007 | |||
| Dunamenti félmaraton, Vác | futás | 21 | |
| Vásárhelyi Félmaraton, Kecskemét | futás | 21 | |
| Debrecen Maraton | futás | 42 | |
| Sárga 70 | túra | 70 | |
| Kinizsi 100-as | túra | 101 | |
| Bükki Hegyimaraton | futás | 42 | |
| Budapest Maraton | futás | 42 | |
| Piros 85 | túra | 87 | |
| Way of Knowledge | futás | 21 | |
| 2008 | |||
| Vásárhelyi Félmaraton, Kecskemét | futás | 21 | |
| Maraton váltó | futás | 7 | |
| ELTE Polythlon félmaraton | futás | 21 | |
| Way of Knowledge | futás | 21 | |
| 2009 | |||
| Dunamenti félmaraton, Vác | futás | 21 | |
| Vásárhelyi Félmaraton, Kecskemét | futás | 21 | |
| Velencei-tó kör | futás | 28 | |
| Sárga 70 | túra | 70 | |
| Dunavarsány, félmaraton | futás | 21 | |
| Kinizsi 100-as | túra | 100 | |
| Keszthelyi Maraton | futás | 42 | |
| ELTE Polythlon félmaraton | futás | 21 |
Don't worry, be happy!
Én azért nagyon gratulálok a teljesítményedhez, Sven! Ez a 21 nem tréfadolog, épp a múlt héten tréfált meg engem is. Egy kis elfutás, és a végén persze, hogy gond lesz.
A másik: aneron is írta, hogy az időt majd akkor figyeld, ha előtte rápihensz. Ez addig csak az edzés része.
De tulajdonképpen teljes hülyeség, hogy itt magyarázgatjuk a bizonyítványt: szerintem 21 km teljesítése MINDEN ALKALOMMAL nagyszerű dolog. Aki nem hiszi, az próbálja meg...
A másik: aneron is írta, hogy az időt majd akkor figyeld, ha előtte rápihensz. Ez addig csak az edzés része.
De tulajdonképpen teljes hülyeség, hogy itt magyarázgatjuk a bizonyítványt: szerintem 21 km teljesítése MINDEN ALKALOMMAL nagyszerű dolog. Aki nem hiszi, az próbálja meg...
2009. június 20., szombat
"The black rain came down"
Jól esett!
Egész nap itthon egerésztem, egy jó kaja 2 órával verseny előtt, és hajrá! Örültem a felhős, esős időnek. Irtó furcsa volt ez a délutáni időpont, nem is tudom, versenyeztem-e már komolyan ilyenkor. Nekem ez fekszik, a szervezetem délutánra már sokkal aktívabb, reggel egy kicsit nehezen indul be. Éljen az alacsony vérnyomás.
Tehát szimpi időben gyors nevezés. Körülnéztünk, kb. 30 eszement téblábolt az asztal körül. Szerintem a többiek is azon filóztak, hogy mi a fenét vegyenek fel. A legtöbben a rövid szerkót választották, de én örültem, hogy hosszúban futottam, nem volt éppen nagy meleg. Persze volt, aki esőkabátot is vett. Gratulálunk.
Szolid tempóben indultam, nagyon nem akartam elfutni egy héttel maraton előtt. Ez nem sikerült teljesen; nagy kedvem volt zúzni: a "rövid" táv, a jó idő, meg a délutáni időpont mind egyszerre csiklandozták a versenyszellememet. Próbáltam visszafogni magam. A rajtra a fenti hatalmak éppen akkor meginduló kiadós esővel kedveskedtek. Köszönjük! Csak nekünk!
Mondjuk semmi kifogásom egy kis eső ellen, de ez helyenként már sok volt. Odafelé még egy kissé alábbhagyott, inkább szemerke típusú volt, de visszafelé megint rázendített, és olyan igazi bokáig tocsogós verseny lett belőle.
Vigyáztam a tempóra, a mezőny el is haladt mellettem pár kivétellel. Volt időm gondolkozni; újra és újra csak Sven jutott eszembe, aki helyett is futottam. Vagy legalábbis úgy éreztem. Mindegy, nem akarom túlérzelegni a dolgot, de Sven helyett is végigsimogattam DrSequence-szel az áldott/átkozott dél-budai kilométereket. (Apropó, DrS szerintem esőisten. Akárhol futok benne, mindig szarrá ázom.) Szóval azon gondolkoztam, milyen volt, mikor arrafelé edzettünk, és amikor tavaly ott versenyeztünk. Nekem az egy fontos verseny volt, és nagyon pozitív élmény; annak a versenynek is köszönhető, hogy tovább folytattam ezt a futás dolgot. Megvolt az élesztőgyár is. Rettenetesen büdös még mindig.
Önbizalmamat javította, hogy az eső miatt szép számmal előbukkant csigák közül többet is leelőztem. Persze volt, amelyik sérülés miatt fel kellett hogy adja a versenyt... Szegény...
Féltávnál még mindig óvatosan, de egyenletesen, haladós tempóban teljesen rendben voltam, élveztem az egészet, és örömmel konstatáltam, hogy még hatan vannak mögöttem. A második felében egy kicsit félredobtam az óvatosságot, és már előre tudtam, hogy gyorsítani fogok; így is lett. Még megelőztem négy embert, közöttük a szimpatikus szervezőt is. Végig gyorsultam, a visszafelé tempó teljesen rendben volt, kissé túlságosan is gyorsan mentem, hajtottam, de jól esett. Igazából végig könnyednek, erősnek éreztem magam. Ura voltam a távnak; az első perctől kezdve tudtam, hogy mit fogok csinálni, és meg is csináltam. Ez jó érzés. Mikor befutottam, meglepődve hallottam, hogy 1.45.59-et mentem, erre azért nem számítottam, egy 5-10 perccel ennél rosszabbat akartam futni. Mindegy, teljesen friss voltam utána is, úgyhogy gyorsan megittunk mindenféle söröket M-mel és az időközben nagy örömünkre felbukkant aneronnal.
Összességében biztató, hogy a 21 ennyire megvan; aggasztó, hogy remélem nem fárasztottam le magam túlságosan. Bár durvább dolgokból is nagyon gyorsan regenerálódok mostanság; szerintem ez most kellett.
SZÁMLÁLÓ: 1195 km
Egész nap itthon egerésztem, egy jó kaja 2 órával verseny előtt, és hajrá! Örültem a felhős, esős időnek. Irtó furcsa volt ez a délutáni időpont, nem is tudom, versenyeztem-e már komolyan ilyenkor. Nekem ez fekszik, a szervezetem délutánra már sokkal aktívabb, reggel egy kicsit nehezen indul be. Éljen az alacsony vérnyomás.
Tehát szimpi időben gyors nevezés. Körülnéztünk, kb. 30 eszement téblábolt az asztal körül. Szerintem a többiek is azon filóztak, hogy mi a fenét vegyenek fel. A legtöbben a rövid szerkót választották, de én örültem, hogy hosszúban futottam, nem volt éppen nagy meleg. Persze volt, aki esőkabátot is vett. Gratulálunk.
Szolid tempóben indultam, nagyon nem akartam elfutni egy héttel maraton előtt. Ez nem sikerült teljesen; nagy kedvem volt zúzni: a "rövid" táv, a jó idő, meg a délutáni időpont mind egyszerre csiklandozták a versenyszellememet. Próbáltam visszafogni magam. A rajtra a fenti hatalmak éppen akkor meginduló kiadós esővel kedveskedtek. Köszönjük! Csak nekünk!
Mondjuk semmi kifogásom egy kis eső ellen, de ez helyenként már sok volt. Odafelé még egy kissé alábbhagyott, inkább szemerke típusú volt, de visszafelé megint rázendített, és olyan igazi bokáig tocsogós verseny lett belőle.
Vigyáztam a tempóra, a mezőny el is haladt mellettem pár kivétellel. Volt időm gondolkozni; újra és újra csak Sven jutott eszembe, aki helyett is futottam. Vagy legalábbis úgy éreztem. Mindegy, nem akarom túlérzelegni a dolgot, de Sven helyett is végigsimogattam DrSequence-szel az áldott/átkozott dél-budai kilométereket. (Apropó, DrS szerintem esőisten. Akárhol futok benne, mindig szarrá ázom.) Szóval azon gondolkoztam, milyen volt, mikor arrafelé edzettünk, és amikor tavaly ott versenyeztünk. Nekem az egy fontos verseny volt, és nagyon pozitív élmény; annak a versenynek is köszönhető, hogy tovább folytattam ezt a futás dolgot. Megvolt az élesztőgyár is. Rettenetesen büdös még mindig.
Önbizalmamat javította, hogy az eső miatt szép számmal előbukkant csigák közül többet is leelőztem. Persze volt, amelyik sérülés miatt fel kellett hogy adja a versenyt... Szegény...
Féltávnál még mindig óvatosan, de egyenletesen, haladós tempóban teljesen rendben voltam, élveztem az egészet, és örömmel konstatáltam, hogy még hatan vannak mögöttem. A második felében egy kicsit félredobtam az óvatosságot, és már előre tudtam, hogy gyorsítani fogok; így is lett. Még megelőztem négy embert, közöttük a szimpatikus szervezőt is. Végig gyorsultam, a visszafelé tempó teljesen rendben volt, kissé túlságosan is gyorsan mentem, hajtottam, de jól esett. Igazából végig könnyednek, erősnek éreztem magam. Ura voltam a távnak; az első perctől kezdve tudtam, hogy mit fogok csinálni, és meg is csináltam. Ez jó érzés. Mikor befutottam, meglepődve hallottam, hogy 1.45.59-et mentem, erre azért nem számítottam, egy 5-10 perccel ennél rosszabbat akartam futni. Mindegy, teljesen friss voltam utána is, úgyhogy gyorsan megittunk mindenféle söröket M-mel és az időközben nagy örömünkre felbukkant aneronnal.
Összességében biztató, hogy a 21 ennyire megvan; aggasztó, hogy remélem nem fárasztottam le magam túlságosan. Bár durvább dolgokból is nagyon gyorsan regenerálódok mostanság; szerintem ez most kellett.
SZÁMLÁLÓ: 1195 km
két
két félmaraton egy nap? nagyon megy a BPR :)
az idő nem fontos. ha sokat edzel az állóképességed fejlődik és gyorsulsz is. de ezt csak akkor veszed észre, ha rápihensz egy hetet és utána futnál egy félmaratont, versenyen. sztem akkor szinte egyéni csúcsot mehetnél.... viccelsz? ennyi edzéssel? persze ez mind csak egyéni vélemény :) hajrá!!!
DrF-re meg még vár a verseny!!!
az idő nem fontos. ha sokat edzel az állóképességed fejlődik és gyorsulsz is. de ezt csak akkor veszed észre, ha rápihensz egy hetet és utána futnál egy félmaratont, versenyen. sztem akkor szinte egyéni csúcsot mehetnél.... viccelsz? ennyi edzéssel? persze ez mind csak egyéni vélemény :) hajrá!!!
DrF-re meg még vár a verseny!!!
Kijózanodva
Úgy jött ki a lépés, hogy ma délelőtt futottam hosszút. Sikerült olyan időpontot választani, amikor nem esett, amihez kellemes 15 fok párosult, így az időre nem foghatok semmit. Kellemes, kényelmes tempót választottam. Nem akartam se széthajtani magam, se csúcsot dönteni, csak azt, hogy meglegyen. Nagyjából(!) féltávnál megnéztem az időmet, ami nagyon biztató volt. Ekkor szálltam el: láttam magam 2 órán belül hazaérni egy sima kis edzésen, aztán egyre kisebb számokat a majdani versenyen. Végül, pedig a pofára esés: az utolsó két kilométer, már az álmodott időn kívül és a dicstelen vánszorgás haza.
SZÁMLÁLÓ 1174 km
SZÁMLÁLÓ 1174 km
2009. június 19., péntek
És ez még csak a kezdet!
De nem az utolsó újságszereplés, Sven!
Egyébként én is szereplek:
http://www.hegyimaraton.hu/?q=node/76
Különösen a csapatnév bájos...
Egyébként én is szereplek:
http://www.hegyimaraton.hu/?q=node/76
Különösen a csapatnév bájos...
2009. június 18., csütörtök
Futólépésben
El is felejtettem mondani, hogy hétfőn a helyi újság lehozta a teljes befutólistát a bruttó időkkel. Az első svéd lap, amiben név szerint említenek!
SZÁMLÁLÓ 1153 km
SZÁMLÁLÓ 1153 km
2009. június 16., kedd
Lépésben
Szuper! Jó kis verseny az, sok látnivalóval, viszont maximum 4 méter szinttel. Remekül felkészít a bükki terepre, bár találkoztam olyan mókussal, aki ott készült a Jungfrau maratonra. Heja DrF!
Én edzegetek tovább. Ezt a mait csupa kisbetűvel írom:
számláló 1142 km
Én edzegetek tovább. Ezt a mait csupa kisbetűvel írom:
számláló 1142 km
Edzőverseny
Beneveztem a dél-budai Sven Fisher emlékversenyre. Rajt szombaton 18.00. Aznap utolsó edzésként úgyis futottam volna ugyanennyit hegyen, akkor meg miért ne? Csak arra kell vigyáznom, hogy ne fussam el.
2009. június 14., vasárnap
Egyebek
Igen, még akartam reagálni én is Sven teljesítményére, hogy ha az elején feltartották, és még így is 50-en belül volt, az nagyon baba! Az izomlazító is nagyon rendben van; én is legszívesebben ennek a gyógyszergyártónak a termékeit fogyasztom... A csehek nagyon erősek izomlazításban...
Örülök, hogy végre versenyezhettél! Legyél büszke magadra, most már Karlstad-ot is meghódítottad!
Örülök, hogy végre versenyezhettél! Legyél büszke magadra, most már Karlstad-ot is meghódítottad!
Ez az! Edzzünk hülyén!
Letudtam a mai 21-et is... Kicsit dühös vagyok magamra, mert most pihengetni kellene 27.-éig, helyette megint azt hittem, hogy én vagyok a Jani, és totyogás helyett tempót mentem. Kezdetben még jól is esett, és azt hittem lazán végig bírom, de a végére elfáradtam. Meleg is volt már dél után. Ugyanis a nagy eszemmel akkor indultam.
Hát lehet, hogy hemzsegnek a midikloriánok a véremben, de sajnos a futáshoz kalória is kell. Enni kellene, és pihenni, nem itt hajtani össze vissza. 66 kiló vagyok, 2 hét alatt fel kellene szedni még egy párat.
Egyébként mindent egybevetve nem ment rosszul, bőven 2 órán belül megvolt hegyen a bő félmaraton. Nincs gond, csak fejben nem voltam ott.
Sebaj, legalább M-nek is csináltam programot, neki kerékpáros hegymászás volt a mai penzum.
SZÁMLÁLÓ 1131 km
Hát lehet, hogy hemzsegnek a midikloriánok a véremben, de sajnos a futáshoz kalória is kell. Enni kellene, és pihenni, nem itt hajtani össze vissza. 66 kiló vagyok, 2 hét alatt fel kellene szedni még egy párat.
Egyébként mindent egybevetve nem ment rosszul, bőven 2 órán belül megvolt hegyen a bő félmaraton. Nincs gond, csak fejben nem voltam ott.
Sebaj, legalább M-nek is csináltam programot, neki kerékpáros hegymászás volt a mai penzum.
SZÁMLÁLÓ 1131 km
10-es
hú elég jól hangzik ez a beszámoló! és 1,5 km tötymörgés után ilyen eredményt hozni is király! ez mind a befutócsomag volt? az sem semmi. itthon néha egy fitnesz magazinnal letudják a futókat, aztán annyi :) Gratulálok a BpR méltó 1110-edik kilóméteréhez :)
2009. június 13., szombat
Pótlás
Köszönöm, köszönöm.
Ami lemaradt:
SZÁMLÁLÓ: 1110 km
A befutócsomag és az elengedhetetlen izomlazító.
Ami lemaradt:
SZÁMLÁLÓ: 1110 km
A befutócsomag és az elengedhetetlen izomlazító.
Good job
Hát szép volt, Sven! Látom szedted a lábad rendesen. 5 perces ezrek, az igen! Én épp a múltkor számoltam, legutóbb olyan 6 percen kívül futottam... :)
Jó élmény lehetett! És jó az az erőnlét is, ne ködösíts!
Nem kell ruhatár... :) :) Mint Kecskeméten...
Jó élmény lehetett! És jó az az erőnlét is, ne ködösíts!
Nem kell ruhatár... :) :) Mint Kecskeméten...
Gratuláció (Nem tudom, hogy van svédül. Sajnos)
Szép volt Sven!!!
Nagyon jó időt mentél!
Már várom a szeptembert, addigra én is edzegetek majd egy kicsit.
Nagyon jó időt mentél!
Már várom a szeptembert, addigra én is edzegetek majd egy kicsit.
49.59
Igyekszem nem túl bő lére ereszteni, hisz csak 10 km volt, amit négy éve hetente legalább kétszer, de inkább háromszor futottam. Praktikus okokból kerékpárral mentem, rajt helyszínére. Mivel még a gyerek aludt, azt beszéltük meg, hogy a 8. kilométer környékén fognak integetni, ill. hogy az ahhoz közeli játszótéren találkozunk utána. A versenyközpont és a rajt egymástól pár száz méterre volt. Az öltözők a sportközpontban voltak, ahol zuhanyzók is rendelkezésre álltak. Amiből itt is kevés volt, az a mellékhelység. Volt jó pár toitoi az épület mellett, ami előtt 50 méteres sor állt és bent is kígyózó sorok voltak. Kis leleményességgel azért lehetett találni üreset is, csak a központ másik végébe kellett érte menni. Közvetlenül a rajt előtt, pedig ugyan az volt, mint a Városligetben ilyenkor. Ami viszont egyáltalán nem volt, az a ruhatár. Ahogy néztem nem azért, mert elfeljtették, hanem eddig nem volt rá szükség. Így én is, mint mindenki otthagytam az öltözőben a csomagom.
Kis melegítés, bár itt is volt valami ügyeletes aerobik guru, de ezt inkább kihagytam. Gondoltam nem veszek fel nagyon új szokásokat. Egy hátránya azért volt: később nem fértem a rajtzónámba, így viszonylag hátulról indultam. Ennek két következménye lett. Nem futottam el, illetve kb. másfél kilométerig nem is tudtam a saját tempómban menni, ami nagyon bosszantott. Rengetegen voltak, kerülgetni kellett a sok embert, meg azokat, akik már az első 500 méter után belesétáltak. Amikor kicsit szakadozni kezdett a mezőny, akkor egy járdára tereltek össze minket... Viszont nem volt anyázó autós, meg dugó, igaz autó sem nagyon volt. Kisváros, szombat. Ezt leszámítva nagyon kellemes verseny volt. 15 fok, borult, kicsit fülledt, sokszor kívántam ilyesmit otthoni versenyeken.
Sok szurkoló volt, néhány nagyon kieső részt kivéve végig állták a versenyt. A maguk svéd mentalitásával bíztattak minket. Ott voltak. Volt, aki kempingszékből sörözve, volt, aki pokrócról piknikezve nézett. Volt egy idős úr, aki kis asztalkát tett ki vízzel teli poharakkal. Kedves gesztus.
Egész jó tempót mentem. Igyekeztem behozni a vélt, vagy valós lemaradásomat. A második felében egy lehelletnyit valószínűleg lassultam. Mint utóbb kiderült a rajtszám tetejére egy fém szálat raktak, ami a célban becsipogott, így mérve a bruttó időt. Ötletes megoldás, tetszett. Ha nem a célvonal után 10 méterrel kezdik osztani a befutócsomagokat, ami megfogja a sort, még értelme is lett volna. Így néhány perces sorbanállás után jelezte, beértem. Sebaj én is mértem.
Összességében jó szervezés, jó verseny volt. Kár, hogy két lelkes kísérőmön kívül senkit sem ismertem, így viszonylag hamar leléptem a közeli játszótérre.
Kis melegítés, bár itt is volt valami ügyeletes aerobik guru, de ezt inkább kihagytam. Gondoltam nem veszek fel nagyon új szokásokat. Egy hátránya azért volt: később nem fértem a rajtzónámba, így viszonylag hátulról indultam. Ennek két következménye lett. Nem futottam el, illetve kb. másfél kilométerig nem is tudtam a saját tempómban menni, ami nagyon bosszantott. Rengetegen voltak, kerülgetni kellett a sok embert, meg azokat, akik már az első 500 méter után belesétáltak. Amikor kicsit szakadozni kezdett a mezőny, akkor egy járdára tereltek össze minket... Viszont nem volt anyázó autós, meg dugó, igaz autó sem nagyon volt. Kisváros, szombat. Ezt leszámítva nagyon kellemes verseny volt. 15 fok, borult, kicsit fülledt, sokszor kívántam ilyesmit otthoni versenyeken.
Sok szurkoló volt, néhány nagyon kieső részt kivéve végig állták a versenyt. A maguk svéd mentalitásával bíztattak minket. Ott voltak. Volt, aki kempingszékből sörözve, volt, aki pokrócról piknikezve nézett. Volt egy idős úr, aki kis asztalkát tett ki vízzel teli poharakkal. Kedves gesztus.
Egész jó tempót mentem. Igyekeztem behozni a vélt, vagy valós lemaradásomat. A második felében egy lehelletnyit valószínűleg lassultam. Mint utóbb kiderült a rajtszám tetejére egy fém szálat raktak, ami a célban becsipogott, így mérve a bruttó időt. Ötletes megoldás, tetszett. Ha nem a célvonal után 10 méterrel kezdik osztani a befutócsomagokat, ami megfogja a sort, még értelme is lett volna. Így néhány perces sorbanállás után jelezte, beértem. Sebaj én is mértem.
Összességében jó szervezés, jó verseny volt. Kár, hogy két lelkes kísérőmön kívül senkit sem ismertem, így viszonylag hamar leléptem a közeli játszótérre.
2009. június 12., péntek
NA EZ NAGYON DURVA!!!
Hihetetlen... Még ilyet az életben nem láttam. Van ehhez is kultúrájuk, az biztos. De tudod mit? Megérdemled. És holnap élvezd nagyon, minden másodpercét! "Az idő... nem számít!" (Az ötödik elem) Ne fusd el az elejét lelkesedésedben! Viszont a végén ami a csövön kifér! Sokan szorítanak neked!
Rajtszám
Ilyen rajtszámom sem volt még soha:
Holnap 14.10-kor rajt, már nagyon várom! (Egy kis érdekesség: a versenyzők 8-17-ig ingyen utazhatnak a helyi buszokon.)
Holnap 14.10-kor rajt, már nagyon várom! (Egy kis érdekesség: a versenyzők 8-17-ig ingyen utazhatnak a helyi buszokon.)
2009. június 10., szerda
aki válaszol...
Gyanítom a város neve: Örebro. közúton 111 km. A többit nemtudom :)
hát én J betűs hónapban tuti nem fogok még futni. jövő héten lát az orvos. de szentjánosbogarat gyűjthetünk :)
és persze azért HAJRÁ!!!
(hééé én korábban írtam, csak a dátum miatt később kerültem be :D)
hát én J betűs hónapban tuti nem fogok még futni. jövő héten lát az orvos. de szentjánosbogarat gyűjthetünk :)
és persze azért HAJRÁ!!!
(hééé én korábban írtam, csak a dátum miatt később kerültem be :D)
Válaszok
Tőlünk 112 km-re van keletre egy vonalban Stockholmmal. 130.000-en lakják, így majdnem kétszer akkora, mint Karlstad, ez már nagyon izgalmasnak hangzik. Az biztos, hogy nagyobb a múltja és több látnivaló van, mint itt, pl. a XIII. sz. eleji vár. De hát ezek kit érdekelnek, a lényeg, hogy lesz 10 km-nél hosszabb versenyük, amin részt tudok venni. Nem tudom még, hogy meg tudjuk-e oldani és ha igen, akkor hogyan, hogy a család is szurkolhasson. Nagyon későn van csak vissza busz, vagy nem csak néhány perccel kellene megjavítanom a pb-t, hogy elérjük a korábbit. Egyelőre ennyi, ha a tervezgetésnél rovább jutok szólok.
Csupa kérdés vagyok
Nagyon szép és változatos útvonal! Milyen messze van tőletek? És egyáltalán: tudom, béna vagyok, de ez milyen város? Mivel mész majd?
Örülünk!
Örülünk!
Å
"2009. június 24-én, szerdán a leghosszabb a nappal, a legrövidebb az éjszaka, csak 20.45-kor megy le a nap. Szentivánéj hagyománya szerint az emberek tüzet gyújtanak, parazsat ugranak, beszélgetnek, együtt vannak.
Töltsük együtt Mi futók is ezt az estét! Szervezd meg futótársaidat, gyújtsatok tüzet vagy fáklyát, gyertyát, kapcsoljátok be a fejlámpát, vagy éppen gyűjtsetek szentjánosbogarakat, és 20 óra 45 perckor induljatok futni bármilyen tetszőleges távon. Fussunk minél többen egyszerre az ország különböző pontjain! "
Ennyi a lényeg a többi blabla fotókról, meg beszámolókról...
Az augusztusi tervem: 2009.08.22. Å-stadsloppet Örebroban.
http://www.astadsloppet.se/content/documents/karta2009_halvmaraton.pdf
Jó versenynek ígérkezik és a fő, hogy odaérek a rajtra (16.00) és haza is van csatlakozás. Még nem neveztem, de hamarosan az is meg lesz.
Töltsük együtt Mi futók is ezt az estét! Szervezd meg futótársaidat, gyújtsatok tüzet vagy fáklyát, gyertyát, kapcsoljátok be a fejlámpát, vagy éppen gyűjtsetek szentjánosbogarakat, és 20 óra 45 perckor induljatok futni bármilyen tetszőleges távon. Fussunk minél többen egyszerre az ország különböző pontjain! "
Ennyi a lényeg a többi blabla fotókról, meg beszámolókról...
Az augusztusi tervem: 2009.08.22. Å-stadsloppet Örebroban.
http://www.astadsloppet.se/content/documents/karta2009_halvmaraton.pdf
Jó versenynek ígérkezik és a fő, hogy odaérek a rajtra (16.00) és haza is van csatlakozás. Még nem neveztem, de hamarosan az is meg lesz.
2009. június 9., kedd
Kilátások
Én sem hallottam. Sven odakint jobban képben van, mint mi! :) Mi is lesz az a kinti félmaraton???? Tudnunk kellene valamit? Várjuk a szaftos részleteket! Két héttel utána meg már csúcsformában leszel. Olyan lesz, mint Kinizsivel melegíteni maratonra. He. He.
aneron, szeptemberig rendbe jössz, és akkor zúzunk együtt.
aneron, szeptemberig rendbe jössz, és akkor zúzunk együtt.
sztivan?
Én voltam figyelmetlen, azért nem hallottam erről a szentivánéjiről?
jó lenne egy BP-félmaraton Svennel! ;)
jó lenne egy BP-félmaraton Svennel! ;)
Kerekszem
Én is nagyon lelkes vagyok a szeptember eleji versennyel kapcsolatban. Remélem futni fog az egész csapat! Ott biztos nem fogok pb-t futni, mert nem leszek felkészülve a melegre. Előtte két héttel pedig, remélhetőleg lefutom első itteni félmaraton-versenyemet. Elvileg van a futaneten is online nevezés. Először azzal próbálkozom, ha nem megy, akkor fogok kérni segítséget.
Tényleg, Kocsis Szentiván éji futásfelhívása, mennyire szólított meg titeket?
SZÁMLÁLÓ: 1100 km
Tényleg, Kocsis Szentiván éji futásfelhívása, mennyire szólított meg titeket?
SZÁMLÁLÓ: 1100 km
04.13.36
Nocsak! Megvannak az eredmények is!
48. M75 Regős Pál 04.13.36
Egy 48. hely a 67-ből... Hát, volt már jobb. De sebaj!
Kategóriámban: 27. a 39-ből.
Részidők: (ez persze senkinek nem mond semmit, de jól néz ki)
Rajt - Gyenesdiás, Strand: 42.33
Gyenesdiás, Strand - Keszthely, Strand: 51.51
Keszthely, Strand - Gyenesdiás, Strand: 26.42
Gyenesdiás, Strand - Keszthely, Strand: 49.33
Keszthely, Strand - Gyenesdiás, Strand: 26.11
Gyenesdiás, Strand - Keszthely, Strand: 52.50 (ezen a részen volt a vihar)
Keszthely, Strand - Cél: 03.29
Azért ez elég egyenletesnek tűnik... :)
48. M75 Regős Pál 04.13.36
Egy 48. hely a 67-ből... Hát, volt már jobb. De sebaj!
Kategóriámban: 27. a 39-ből.
Részidők: (ez persze senkinek nem mond semmit, de jól néz ki)
Rajt - Gyenesdiás, Strand: 42.33
Gyenesdiás, Strand - Keszthely, Strand: 51.51
Keszthely, Strand - Gyenesdiás, Strand: 26.42
Gyenesdiás, Strand - Keszthely, Strand: 49.33
Keszthely, Strand - Gyenesdiás, Strand: 26.11
Gyenesdiás, Strand - Keszthely, Strand: 52.50 (ezen a részen volt a vihar)
Keszthely, Strand - Cél: 03.29
Azért ez elég egyenletesnek tűnik... :)
Köszi
Hát, elégedett vagyok én is, maradéktalanul. És szerencsére már csak 3 hét a következőig...
Sven, látom te is készülsz ezerrel, ez jó. Kár, hogy nem láthatjuk. Mindenesetre egy közös nagy Budapest Félmaraton indulás az jót tenne majd a lelkemnek. Szólj, ha nevezzünk be téged is!
Sven, látom te is készülsz ezerrel, ez jó. Kár, hogy nem láthatjuk. Mindenesetre egy közös nagy Budapest Félmaraton indulás az jót tenne majd a lelkemnek. Szólj, ha nevezzünk be téged is!
2009. június 8., hétfő
Komoly
Jó az összeállításod DrF! Komoly futóruha, komoly versenyzőnek.
Én azzal a 4.13-mal nagyon sokáig elégedett lennék.
Én azzal a 4.13-mal nagyon sokáig elégedett lennék.
Egy maraton képekben
Na jó, ez túlzás... Közben videók készültek. De előtte ilyen volt a hangulat:
Egyébként meg hajrá az 1100-ért!
Egyébként meg hajrá az 1100-ért!
2009. június 7., vasárnap
hétvége.
Hát igen szép verseny volt DrF. Nagyon gratulálok, kell egy kitartás, h ilyen embertelen körülmények közt is csak előre-előre menj. Mondjuk aki így lenyom egy maratont kinizsi után, annak van kitartása.... ;)
viszont ne bántsuk a félmaratonistákat :). Sven ez meg azt jelenti, hogy gyorsulsz? Ez is jóhír. 6 nap és itt a versenyed! Szóval mostmár az utcsó edzéseknél járhatsz!!! Hajrá!!!
viszont ne bántsuk a félmaratonistákat :). Sven ez meg azt jelenti, hogy gyorsulsz? Ez is jóhír. 6 nap és itt a versenyed! Szóval mostmár az utcsó edzéseknél járhatsz!!! Hajrá!!!
5 s
Gratulálok! Újra és újra lenyűgöz és egyben elképeszt, hogy mire vagy képes!
SZÁMLÁLÓ: 1089 km
Nekem ennyi kellett volna a leggyorsabb körhöz.
SZÁMLÁLÓ: 1089 km
Nekem ennyi kellett volna a leggyorsabb körhöz.
Lassan de biztosan avagy az biztos, hogy lassan
Nos, beszámoló. A vicces, hogy még a vonaton születik, de mivel net az nincs, hát elküldeni csak otthonról fogom tudni.
Szóval már szombat reggel lebumliztunk Keszthelyre; gondoltuk, összekötjük a kellemest a haszontalannal, és verseny előtti nap egy kicsit felfedezzük a helyet, meg jól érezzük magunkat. Hát, ebből nem is volt hiány. Jó kis város! Nincs benne egyetlen merőleges utca sem, így kisebb eltévedések voltak. Ugye a férfi nem kérdezősködik, merre kell menni, inkább egyedül oldja meg... :)
Este volt alkalmunk elmenni a tészta-partyra is. Hát nem volt akkora nagy élmény, de legalább elmondhatjuk, hogy ott is voltunk. Kis kocsma, nagy tömeg.
Egész nap hülyék voltunk - persze ennek hírértéke nincsen, de mégis, ahhoz képest, hogy mire készültem, igen felhőtlen voltam. Este egy kicsit elkezdtem parázni, reggel pedig újult erővel folytattam. Rég voltam ennyire beszarva verseny előtt! De nem is baj, legalább nem becsültem le a távot.
Reggeli a Fő téren, a rajt helyén, 7-kor, harangszó mellett - fúj, de giccses! Aztán összeszedtük magunkat, és 9-re kivonszoltuk magunkat a rajthelyre. Na itt már igazi para volt! Vagy 500-an indultak a távokon, meg váltóban, úgyhogy egy-másfél perces rajt volt. Tompa voltam, és nem hittem, hogy ezt meg lehet csinálni, így aztán óvatosan, és nem éppen ruganyosan ugrottam neki a versenynek. M első osztályú szurkolása nagyon is kellett, és átsegített a lelki holtponton. Végigvonszoltam magam a rövid óváros-körön: átfutottunk a kastély parkján is, hát az nem mindennapi élmény volt! Aztán le a partra. A 3. km-től borzalmasan unalmas és nehezen futható útvonal várt ránk, szűk, úgyhogy alig fértünk el, állandóan kerülgetni kellett embereket, mikor pedig már szembe is jöttek, az volt az igazán fincsi! Alig vártam, hogy megszabaduljunk a félmaratonistáktól.
Az útvonal nehézségét eleinte a tökéletes futóidő kompenzálta. Kellemes szél, felhők. Nem túl meleg. A pálya bejárására épp megfelelt. Hát, ahhoz képest, hogy a Balaton partján futottunk, nem sokat láttam a rohadt tóból! Viszont annál többet a vasúti sínekből, és gyomos akácosokból.
3 oda-vissza kör... Nem túl ideális. Ráadásul a második körben kitört a kánikula. Berittyentettem, úgy féltem. Ha ez az idő marad végig, nekem végem! De gyorsan gatyát váltottam, és futottam tovább. Pár km-en keresztül együtt mentem egy sráccal, aki az elsőt nyomta, és megkérdezte, láthatott-e minket a Velencei-tónál. Na ja. BudapestRun around the country! Jó tempót nyomtunk, de kicsit zavart, egyedül akartam átélni a maraton kellemes pontjait. És a saját tempómat akartam menni, nem figyelve senkire. Úgyhogy nem bántam, amikor egy kicsit lemaradt. A második kör is lassan véget ért, egyenletes, de aggodalmas tempóban. Közben hallottam a déli harangszót, és gyors fejszámolással kijött, hogy 4 órán kívül leszek - a féltáv kb. 2.04 lehetett - de az sem zavart. Tartalékoltam, sejtettem, hogy lesznek még gondok.
Minden körben láttam M-et oda-vissza, már alig vártam mindig ezeket a helyeket, jelentősen megtörte a pálya egyhangúságát! Köszönöm a lelkesedést, meg a türelmet, egy maratont végigszurkolni azért keményebb, mint egy felet!
A frissítés, a biztosítás egyébként nem hagyott maga után kívánnivalót. Szinte túl gyakran volt innivaló, párat ki is hagytam, mert úgy éreztem, hogy megtöri a... hát lendületnek nem nevezném, de mondjuk mozgásomat. Lassú voltam, de élveztem a versenyt, és jó arcok voltak ott a mezőny végén az elfekvőben. Biztattuk egymást rendesen, az sokat tud számítani, ha fogy az erő. A macskás futó is nagyon elemében volt, csak úgy dőlt belőle a hülyeség.
A harmadik kört kezdtem; éreztem, hogy innen már beérek, de nem voltam biztos benne, hogy könnyedén. És ha tudtam volna, mi vár még rám!
Úgy 33-nál jártam, ami már önmagában is nagyon fincsi, igaz, Sven? Ilyenkor már nem old meg fejben diffegyenleteket az ember... Nem volt gáz, de fáradtam, és a frissítés sem ment már jól, a gyomrom is berzenkedni kezdett az isostar ellen. És akkor kitört a vihar. Nem is akármilyen! Özönvízszerű eső; 10 másodperc alatt szarrá áztam; orkánszerű szembeszél. Annyira gáz volt, hogy csak röhögtem rajta, és próbáltam előre vergődni a szélben, meg a bokáig érő pocsolyákban. Negyed óráig esett, vagy 3 kilométerem bánta. Meg az egész további versenyem. Túl sok volt a hűvösből; az addig derekasan kitartó ízületek meg izmok lemerevedtek; a hőmérséklet vagy 10 fokot zuhant, én meg ott poroszkáltam mint egy ürge, akit épp az imént öntöttek ki. Hát lelassultam, az biztos; és fájdalmasabb is lett rögtön a mozgás. Viszont a hideg, meg a vihar miatt - legalább történt valami... - elmaradt a nagy halál. Kicsi halál, és fokozatos lassulás volt. Nem estem pánikba, leszartam az időt, és szép nyugodtan befejeztem a versenyt. A befutóm is egész értelmes volt. Utána egy perccel már kevésbé: annyira beosztottam az erőt, és kicentiztem a teljesítményt, hogy a célban hirtelen nem voltam fényesen, de nem ám, drágaszágom! Majdnem elhánytam magam, és csak pár percnyi pihi után tudtam bármit csinálni. Szerencsére ott volt M, aki a csomagok problémáját kezelte. Gyorsan kiszaladtunk a közeli pályaudvarra (túloztam), és szinte azonnal indult is egy vonat. Úgyhogy most már hazafelé tartunk - hopp, épp most hagytuk el az örök emlékű agárdi strandot! - nemsoká Pesten leszünk. Már egész jól vagyok.
Srácok! Ez a maraton egy szemét dög! Másfél évet kihagytam, és hát kellett az alázat ahhoz, hogy tizenkettedszer is meglegyen! De most már egyértelműen megérte, szép volt, jó volt, és viszonylag könnyed is, ahogy mostanában szeretem. És hogy ez mindenkori legrosszabb időm? Hát kit érdekel?
Egy sort megér az új felszerelés is: DrSeqence csodálatos volt, mind kánikulában, mind tocsogva, felázott lábbal. És az új futótrikóm is zseniális volt, képeket majd töltök. Az eső után 5 perc alatt már ki is dobta magából a víz nagy részét, és hidegben sem volt hideg.
Pontos eredményt majd írok, volt csip csip is, de úgy 4.13 köré értem be. De a Kinizsi után 2 héttel van, aki örül, hogy járni tud...
Újabb eszement akcióm következtében a SZÁMLÁLÓ: 1078 km.
Szóval már szombat reggel lebumliztunk Keszthelyre; gondoltuk, összekötjük a kellemest a haszontalannal, és verseny előtti nap egy kicsit felfedezzük a helyet, meg jól érezzük magunkat. Hát, ebből nem is volt hiány. Jó kis város! Nincs benne egyetlen merőleges utca sem, így kisebb eltévedések voltak. Ugye a férfi nem kérdezősködik, merre kell menni, inkább egyedül oldja meg... :)
Este volt alkalmunk elmenni a tészta-partyra is. Hát nem volt akkora nagy élmény, de legalább elmondhatjuk, hogy ott is voltunk. Kis kocsma, nagy tömeg.
Egész nap hülyék voltunk - persze ennek hírértéke nincsen, de mégis, ahhoz képest, hogy mire készültem, igen felhőtlen voltam. Este egy kicsit elkezdtem parázni, reggel pedig újult erővel folytattam. Rég voltam ennyire beszarva verseny előtt! De nem is baj, legalább nem becsültem le a távot.
Reggeli a Fő téren, a rajt helyén, 7-kor, harangszó mellett - fúj, de giccses! Aztán összeszedtük magunkat, és 9-re kivonszoltuk magunkat a rajthelyre. Na itt már igazi para volt! Vagy 500-an indultak a távokon, meg váltóban, úgyhogy egy-másfél perces rajt volt. Tompa voltam, és nem hittem, hogy ezt meg lehet csinálni, így aztán óvatosan, és nem éppen ruganyosan ugrottam neki a versenynek. M első osztályú szurkolása nagyon is kellett, és átsegített a lelki holtponton. Végigvonszoltam magam a rövid óváros-körön: átfutottunk a kastély parkján is, hát az nem mindennapi élmény volt! Aztán le a partra. A 3. km-től borzalmasan unalmas és nehezen futható útvonal várt ránk, szűk, úgyhogy alig fértünk el, állandóan kerülgetni kellett embereket, mikor pedig már szembe is jöttek, az volt az igazán fincsi! Alig vártam, hogy megszabaduljunk a félmaratonistáktól.
Az útvonal nehézségét eleinte a tökéletes futóidő kompenzálta. Kellemes szél, felhők. Nem túl meleg. A pálya bejárására épp megfelelt. Hát, ahhoz képest, hogy a Balaton partján futottunk, nem sokat láttam a rohadt tóból! Viszont annál többet a vasúti sínekből, és gyomos akácosokból.
3 oda-vissza kör... Nem túl ideális. Ráadásul a második körben kitört a kánikula. Berittyentettem, úgy féltem. Ha ez az idő marad végig, nekem végem! De gyorsan gatyát váltottam, és futottam tovább. Pár km-en keresztül együtt mentem egy sráccal, aki az elsőt nyomta, és megkérdezte, láthatott-e minket a Velencei-tónál. Na ja. BudapestRun around the country! Jó tempót nyomtunk, de kicsit zavart, egyedül akartam átélni a maraton kellemes pontjait. És a saját tempómat akartam menni, nem figyelve senkire. Úgyhogy nem bántam, amikor egy kicsit lemaradt. A második kör is lassan véget ért, egyenletes, de aggodalmas tempóban. Közben hallottam a déli harangszót, és gyors fejszámolással kijött, hogy 4 órán kívül leszek - a féltáv kb. 2.04 lehetett - de az sem zavart. Tartalékoltam, sejtettem, hogy lesznek még gondok.
Minden körben láttam M-et oda-vissza, már alig vártam mindig ezeket a helyeket, jelentősen megtörte a pálya egyhangúságát! Köszönöm a lelkesedést, meg a türelmet, egy maratont végigszurkolni azért keményebb, mint egy felet!
A frissítés, a biztosítás egyébként nem hagyott maga után kívánnivalót. Szinte túl gyakran volt innivaló, párat ki is hagytam, mert úgy éreztem, hogy megtöri a... hát lendületnek nem nevezném, de mondjuk mozgásomat. Lassú voltam, de élveztem a versenyt, és jó arcok voltak ott a mezőny végén az elfekvőben. Biztattuk egymást rendesen, az sokat tud számítani, ha fogy az erő. A macskás futó is nagyon elemében volt, csak úgy dőlt belőle a hülyeség.
A harmadik kört kezdtem; éreztem, hogy innen már beérek, de nem voltam biztos benne, hogy könnyedén. És ha tudtam volna, mi vár még rám!
Úgy 33-nál jártam, ami már önmagában is nagyon fincsi, igaz, Sven? Ilyenkor már nem old meg fejben diffegyenleteket az ember... Nem volt gáz, de fáradtam, és a frissítés sem ment már jól, a gyomrom is berzenkedni kezdett az isostar ellen. És akkor kitört a vihar. Nem is akármilyen! Özönvízszerű eső; 10 másodperc alatt szarrá áztam; orkánszerű szembeszél. Annyira gáz volt, hogy csak röhögtem rajta, és próbáltam előre vergődni a szélben, meg a bokáig érő pocsolyákban. Negyed óráig esett, vagy 3 kilométerem bánta. Meg az egész további versenyem. Túl sok volt a hűvösből; az addig derekasan kitartó ízületek meg izmok lemerevedtek; a hőmérséklet vagy 10 fokot zuhant, én meg ott poroszkáltam mint egy ürge, akit épp az imént öntöttek ki. Hát lelassultam, az biztos; és fájdalmasabb is lett rögtön a mozgás. Viszont a hideg, meg a vihar miatt - legalább történt valami... - elmaradt a nagy halál. Kicsi halál, és fokozatos lassulás volt. Nem estem pánikba, leszartam az időt, és szép nyugodtan befejeztem a versenyt. A befutóm is egész értelmes volt. Utána egy perccel már kevésbé: annyira beosztottam az erőt, és kicentiztem a teljesítményt, hogy a célban hirtelen nem voltam fényesen, de nem ám, drágaszágom! Majdnem elhánytam magam, és csak pár percnyi pihi után tudtam bármit csinálni. Szerencsére ott volt M, aki a csomagok problémáját kezelte. Gyorsan kiszaladtunk a közeli pályaudvarra (túloztam), és szinte azonnal indult is egy vonat. Úgyhogy most már hazafelé tartunk - hopp, épp most hagytuk el az örök emlékű agárdi strandot! - nemsoká Pesten leszünk. Már egész jól vagyok.
Srácok! Ez a maraton egy szemét dög! Másfél évet kihagytam, és hát kellett az alázat ahhoz, hogy tizenkettedszer is meglegyen! De most már egyértelműen megérte, szép volt, jó volt, és viszonylag könnyed is, ahogy mostanában szeretem. És hogy ez mindenkori legrosszabb időm? Hát kit érdekel?
Egy sort megér az új felszerelés is: DrSeqence csodálatos volt, mind kánikulában, mind tocsogva, felázott lábbal. És az új futótrikóm is zseniális volt, képeket majd töltök. Az eső után 5 perc alatt már ki is dobta magából a víz nagy részét, és hidegben sem volt hideg.
Pontos eredményt majd írok, volt csip csip is, de úgy 4.13 köré értem be. De a Kinizsi után 2 héttel van, aki örül, hogy járni tud...
Újabb eszement akcióm következtében a SZÁMLÁLÓ: 1078 km.
2009. június 6., szombat
Új hétvége, új baromság
Nos, srácok, indulunk Keszthelyre. Kezdek feszültke lenni... Elég régen nem futottam már ennyit, most meg hirtelen ugrottam bele a versenybe... De éppen ezért jó ötlet! A rajtszámom 75-ös lesz.
Üdv mindenkinek!
Üdv mindenkinek!
2009. június 5., péntek
2009. június 4., csütörtök
messzemég.
Egyenlőre a Metropol reggeli futás lesz szombaton. Meg vasránap a Nike NEMZETKÖZI félmaraton. Majdcsak lesz még ez-az... de értjük a célzást :P
A futók élete nem csak játék és mese!
Ilyenkor derül ki, hogy ki a legény a gáton, Sven! Csak keményen, de persze megfelelő pihenéssel! Én jelen pillanatban leginkább az időjárásjelentésekre vagyok kíváncsi; lehet hogy vasárnap mégis beleszaladok egy vonzó kis kánikulába. Az nagy szívás lenne egy maratonon...
2009. június 3., szerda
E-dzés
Mostanában, sajnos az örömfutások megritkultak, helyettük egyre több az edzés. A mai is ilyen volt. Pedig már kaptam engedményt, ezen a héten csak kettő lesz, mert nagyon szétestem a hétvége után. De ezek szerint, nem tudtam igazán összeszedni magam. Az időjárás sem volt igazán kegyes, a napsütésből az első néhány száz méter után jégeső lett, de csak annyi, hogy éppen elázzak és szétdörzsöljön a póló.
SZÁMLÁLÓ: 1036 km
SZÁMLÁLÓ: 1036 km
2009. június 1., hétfő
próba2
A foci linón volt. Szóval nyugodtan vágtam neki a murva-föld talajnak a parton. Általában ezen futok, csak ahol egyenetlen ott szoktam az aszfaltot használni, de most ott sem. 3-ig meglepően jól ment és semmi nem fájt, de itt úgy döntöttem, hogy fordulás, mert bajok lesznek. Még visszább vettem a tempót, mert a jobb térdem éreztette, hogy foci ide vagy oda, de a futást nem akarja. Aztán 1 km-el a vége előtt a bal is jelentkezett, de mire hazaértem már jobb volt mind a kettő. Most nagyon figyeltem a tünetekre... kellett ez, hogy tudjam mi van pontosan. Óvatos voltam és lassú.
azért becsületből: SZÁMLÁLÓ: 1025 km
Amúgy nagyon szép eső utáni idő volt a parton. Illatos volt, kis szembe szellős. Csak ajánlani tudom a futást mindenkinek! Naplementében mentem szóval tetsi-lelki felüdülés volt :)
És megyek orvoshoz mindenképp. Csak hova? :)
azért becsületből: SZÁMLÁLÓ: 1025 km
Amúgy nagyon szép eső utáni idő volt a parton. Illatos volt, kis szembe szellős. Csak ajánlani tudom a futást mindenkinek! Naplementében mentem szóval tetsi-lelki felüdülés volt :)
És megyek orvoshoz mindenképp. Csak hova? :)
Vegyes
Hát, azért a váci versenynél komolyabb... Csak a hosszabb távra van már vagy 70 nevező. Lesz tészta-parti is, és rengeteg frissítőállomás.
aneron, ha már mindenképp kockáztatni akarsz, próbálj valami nem-betont keresni hozzá, ha tudsz. Aztán majd írj, hogy mi volt. A foci milyen talajon volt?
Sven, félek, jövő hétvégére a Balaton sem lesz melegebb... Majd meglátom, hogy verseny után csobbanok-e egyet...
Itt a nyár, gyerekek!
aneron, ha már mindenképp kockáztatni akarsz, próbálj valami nem-betont keresni hozzá, ha tudsz. Aztán majd írj, hogy mi volt. A foci milyen talajon volt?
Sven, félek, jövő hétvégére a Balaton sem lesz melegebb... Majd meglátom, hogy verseny után csobbanok-e egyet...
Itt a nyár, gyerekek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)