Az őz belehull a szakadékba

Tegnap hirtelen felindulásból elkövetett kirándulásra indultunk. Kizőztunk Pomázra a hévvel, aztán fel busszal Dobogókőre. Innen lemásztunk a Rám-szakadékon. Mivel esett az eső, már az elején bokáig sárosak lettünk, de utána sem kíméltük magunkat. A kapaszkodók most is írtőzatosan csúsztak. Már majdnem a szakadék végén voltunk, mikor át akartam menni a másik oldalra, mondván ott talán nem csúszik annyira, mikor ez a kép tárult elém:

Fincsi, mi? ( A víz még mozgatta a lábát egy picit, amit DrF még le is videózott. H kell a videó, szóljatok neki, én nem akarom többet megnézno.)Az első ijedtség elmúlás után DrF végig őzes/beles szóvicceket mondott, kicsit fárasztó volt. (A példákat majd ő zengi el nektek, nekem most semmi nem jut az eszembe.)
Miután leértünk az útra pár perc séta után úgy döntöttünk, hogy nagyon kemények leszünk, és átvágunk az erdőn a piros jelzésig, hogy így jussunk fel a Vadálló-kövekhez. Kicsit nehezen értünk fel, mert iszonyatosan párás volt a levegő, ami miatt nehezen lélegezünk, de a fenti kilátás mindenért kárpótolt. Mivel2-3 percenként megálltunk fotózni, lassan haladtunk, de sok szép kép készült, hogy ti is láthassátok, amit mi. Utána átmentünk a Prédikálószékhez. Onnan toronyiránt lezőztunk Dömösre,( nem az úton jöttünk, hanem a a kép szerint jobb felől) ahol kajáltunk egyet, és kicsit örültünk annak is, hogy nem zuhog az eső. Kicsit sétálgattunk még, aztán hazajöttünk a busszal, amiről a végállomásnál kiderült, hogy nem az Árpád-hídhoz megy, hanem Újpestre. Mindegy. Mi így kezdtünk bele a nyárba.