Jól esett!
Egész nap itthon egerésztem, egy jó kaja 2 órával verseny előtt, és hajrá! Örültem a felhős, esős időnek. Irtó furcsa volt ez a délutáni időpont, nem is tudom, versenyeztem-e már komolyan ilyenkor. Nekem ez fekszik, a szervezetem délutánra már sokkal aktívabb, reggel egy kicsit nehezen indul be. Éljen az alacsony vérnyomás.
Tehát szimpi időben gyors nevezés. Körülnéztünk, kb. 30 eszement téblábolt az asztal körül. Szerintem a többiek is azon filóztak, hogy mi a fenét vegyenek fel. A legtöbben a rövid szerkót választották, de én örültem, hogy hosszúban futottam, nem volt éppen nagy meleg. Persze volt, aki esőkabátot is vett. Gratulálunk.
Szolid tempóben indultam, nagyon nem akartam elfutni egy héttel maraton előtt. Ez nem sikerült teljesen; nagy kedvem volt zúzni: a "rövid" táv, a jó idő, meg a délutáni időpont mind egyszerre csiklandozták a versenyszellememet. Próbáltam visszafogni magam. A rajtra a fenti hatalmak éppen akkor meginduló kiadós esővel kedveskedtek. Köszönjük! Csak nekünk!
Mondjuk semmi kifogásom egy kis eső ellen, de ez helyenként már sok volt. Odafelé még egy kissé alábbhagyott, inkább szemerke típusú volt, de visszafelé megint rázendített, és olyan igazi bokáig tocsogós verseny lett belőle.
Vigyáztam a tempóra, a mezőny el is haladt mellettem pár kivétellel. Volt időm gondolkozni; újra és újra csak Sven jutott eszembe, aki helyett is futottam. Vagy legalábbis úgy éreztem. Mindegy, nem akarom túlérzelegni a dolgot, de Sven helyett is végigsimogattam DrSequence-szel az áldott/átkozott dél-budai kilométereket. (Apropó, DrS szerintem esőisten. Akárhol futok benne, mindig szarrá ázom.) Szóval azon gondolkoztam, milyen volt, mikor arrafelé edzettünk, és amikor tavaly ott versenyeztünk. Nekem az egy fontos verseny volt, és nagyon pozitív élmény; annak a versenynek is köszönhető, hogy tovább folytattam ezt a futás dolgot. Megvolt az élesztőgyár is. Rettenetesen büdös még mindig.
Önbizalmamat javította, hogy az eső miatt szép számmal előbukkant csigák közül többet is leelőztem. Persze volt, amelyik sérülés miatt fel kellett hogy adja a versenyt... Szegény...
Féltávnál még mindig óvatosan, de egyenletesen, haladós tempóban teljesen rendben voltam, élveztem az egészet, és örömmel konstatáltam, hogy még hatan vannak mögöttem. A második felében egy kicsit félredobtam az óvatosságot, és már előre tudtam, hogy gyorsítani fogok; így is lett. Még megelőztem négy embert, közöttük a szimpatikus szervezőt is. Végig gyorsultam, a visszafelé tempó teljesen rendben volt, kissé túlságosan is gyorsan mentem, hajtottam, de jól esett. Igazából végig könnyednek, erősnek éreztem magam. Ura voltam a távnak; az első perctől kezdve tudtam, hogy mit fogok csinálni, és meg is csináltam. Ez jó érzés. Mikor befutottam, meglepődve hallottam, hogy 1.45.59-et mentem, erre azért nem számítottam, egy 5-10 perccel ennél rosszabbat akartam futni. Mindegy, teljesen friss voltam utána is, úgyhogy gyorsan megittunk mindenféle söröket M-mel és az időközben nagy örömünkre felbukkant aneronnal.
Összességében biztató, hogy a 21 ennyire megvan; aggasztó, hogy remélem nem fárasztottam le magam túlságosan. Bár durvább dolgokból is nagyon gyorsan regenerálódok mostanság; szerintem ez most kellett.
SZÁMLÁLÓ: 1195 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése