Igyekszem nem túl bő lére ereszteni, hisz csak 10 km volt, amit négy éve hetente legalább kétszer, de inkább háromszor futottam. Praktikus okokból kerékpárral mentem, rajt helyszínére. Mivel még a gyerek aludt, azt beszéltük meg, hogy a 8. kilométer környékén fognak integetni, ill. hogy az ahhoz közeli játszótéren találkozunk utána. A versenyközpont és a rajt egymástól pár száz méterre volt. Az öltözők a sportközpontban voltak, ahol zuhanyzók is rendelkezésre álltak. Amiből itt is kevés volt, az a mellékhelység. Volt jó pár toitoi az épület mellett, ami előtt 50 méteres sor állt és bent is kígyózó sorok voltak. Kis leleményességgel azért lehetett találni üreset is, csak a központ másik végébe kellett érte menni. Közvetlenül a rajt előtt, pedig ugyan az volt, mint a Városligetben ilyenkor. Ami viszont egyáltalán nem volt, az a ruhatár. Ahogy néztem nem azért, mert elfeljtették, hanem eddig nem volt rá szükség. Így én is, mint mindenki otthagytam az öltözőben a csomagom.
Kis melegítés, bár itt is volt valami ügyeletes aerobik guru, de ezt inkább kihagytam. Gondoltam nem veszek fel nagyon új szokásokat. Egy hátránya azért volt: később nem fértem a rajtzónámba, így viszonylag hátulról indultam. Ennek két következménye lett. Nem futottam el, illetve kb. másfél kilométerig nem is tudtam a saját tempómban menni, ami nagyon bosszantott. Rengetegen voltak, kerülgetni kellett a sok embert, meg azokat, akik már az első 500 méter után belesétáltak. Amikor kicsit szakadozni kezdett a mezőny, akkor egy járdára tereltek össze minket... Viszont nem volt anyázó autós, meg dugó, igaz autó sem nagyon volt. Kisváros, szombat. Ezt leszámítva nagyon kellemes verseny volt. 15 fok, borult, kicsit fülledt, sokszor kívántam ilyesmit otthoni versenyeken.
Sok szurkoló volt, néhány nagyon kieső részt kivéve végig állták a versenyt. A maguk svéd mentalitásával bíztattak minket. Ott voltak. Volt, aki kempingszékből sörözve, volt, aki pokrócról piknikezve nézett. Volt egy idős úr, aki kis asztalkát tett ki vízzel teli poharakkal. Kedves gesztus.
Egész jó tempót mentem. Igyekeztem behozni a vélt, vagy valós lemaradásomat. A második felében egy lehelletnyit valószínűleg lassultam. Mint utóbb kiderült a rajtszám tetejére egy fém szálat raktak, ami a célban becsipogott, így mérve a bruttó időt. Ötletes megoldás, tetszett. Ha nem a célvonal után 10 méterrel kezdik osztani a befutócsomagokat, ami megfogja a sort, még értelme is lett volna. Így néhány perces sorbanállás után jelezte, beértem. Sebaj én is mértem.
Összességében jó szervezés, jó verseny volt. Kár, hogy két lelkes kísérőmön kívül senkit sem ismertem, így viszonylag hamar leléptem a közeli játszótérre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése