Nem könnyű. A félmaraton az nem könnyű. A verseny nem olyan, mint a körönként gyorsuló Margitszigetes játék. Itt nincs az elején 5 perces örömködés. Tudtam, hogy már az elejétől a 100%-ot kell adni. Azt a tempót, ami az ideális. Ha 90%-on pörgök, akkor a végén kéne 3:55-ös ezreket menni, ha 110%-ot, akkor a vége lesz nagyon kemény... Asszem az utóbbit sikerült elkövetnem. Az elfutás klasszikus iskolapéldája, de mégis így a jó. Úgy érzem, ha kicsit lassabban megyek, akkor sem lett volna sokkal mosolygósabb befutóm, és gyorsabb meg aztán biztos nem.
Reggel Palival találkoztunk és csatlakozott hozzánk Döme is nemsokára. Őszintén szólva Döme nem úgy néztél ki, mint aki félmaratont akar futni. Rosszkor jött ez a betegség. DrF te viszont végre formában vagy. Örülök, hogy így láttalak és remélem sokáig megmarad ez a lendület és ez a kondíció!
A rajtnál sajnos már elég hamar el kellett búcsúznunk, mert szakaszos és szektoros rajt volt. Habár az Országos Bajnokság után az 1-es szektor volt a legkisebb, de most mégis az elejére álltam. Tudatos célom volt, most arra kellett koncentrálni. Az első km. 3:30 lett, majd a következő 3:35 és a következő is jóval négyen belül, holott végig azt hajtogattam, hogy: "lassan", "ne fusd el"...stb. Végül sikerült beállni egy 4:00-s tempóra és kiszámoltam, hogy épp 1 perc előnyöm van a tervezett időhöz. Ha bírnám végül akkor 1:23-al érhetnék be...Neeee. Az nagyon durva. Az nem lehet. Iszonyatosan fogytak a kilométerek. A Lánchídból és a budai rakpartból szinte semmi sem maradt meg. Az elő emlékeim 10-11 km körül kezdtek jönni. 38:54 a 10 km. Itt éreztem, hogy kezdek a határon futni. Ez nem jó jel, mert mindig kell, hogy legyen egy kis tartalék, de nem akartam lassítani. Sok frissítés. Sok víz. Így gondolkodtam és nyomtam. 15 km-nél voltam 59:17-nél és itt éreztem, hogy lassulok. És valóban. Kezdtek felugrálni azok a pár másodpercek. Nagyon kemény csata volt a felüljáró és a Dózsa György út is, olykor még öklendezni is sikerült, de próbáltam a legtöbbet beleadni, az ésszerűség határain belül. 20 km-nél az óra 1:20:03.
Az utolsó km-re összeszedtem magam és hajtottam. 1097,5 méter és minden másodperc számít.... végül 4 perc és 24 másodperc lett a vége, ami így az utolsó kilométerre is épp 4:00-s pace-t jelent.
Összegzés? 1 óra 24 perc és 27 másodperc. A végére 4:00-s össz-tempó. Ezt terveztem, nem is érdemeltem többet. Ezért is meg kellett küzdeni és miközben a 30 fokban rázott a hideg és kis híján újra öklendezni kezdtem volna meghallottam a távolban, hogy "Áron"...
Innen már Dáviddal sétáltam tovább a befutócsomagok felé. Útközben távolabbi ismerősök jelentek meg. Legtöbbjük igazolt atléta és pár perccel előttem értek be. Az öltöző üres. Nem kívánok semmit sem enni, sem inni. Pár perc pihi.
Később legurult a megérdemelt sör DrF-el is, majd még később Dömével is a csökkentett alkoholtartalmú. Azt hiszem ennyi volt a mai napban. Semmivel sem több. 160. lettem a kb. 8000 induló közül. Nekem ez pont elég is.
SZÁMLÁLÓ 10372 km
Beneveztem a maratonra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése