Szerdán annyira motiválatlanul indultam el a szigetre, hogy nem is tudtam fog-e menni egyáltalán a futás. Valójában ezért jó, ha az embernek van egy megszokott edzésnapja, meg társasága, mert az ilyen esetekben is kvázi muszáj lemenni futni.....és láss csodát. Ahogy felhúzod a cipőt megváltozik minden. A tested okádja a tesztoszteront, az agyadba beragad a tudat, hogy futni kell és már mész is...ennyi.
Az első kört Dáviddal futottam és mivel kicsit már hűvösebb van, rögtön a tüdejére ment. Eléggé szenvedett, de tartotta a tempót. A másodikban is ottvolt Dávid, de Döme és még pár futóklubos is csatlakozott. Félútig mentünk 4:45-ös ezrekkel, majd ott lehagyott minket egy pasi. Szerintem Döménél valami elpattanhatott, mert elkezdte üldözni, így otthagytuk a csapatot és innen a végéig nyomtuk...3:30-as ezrekkel végig :D
Mitmondjak. Jóleset. De a harmadik körre már nem maradt jelentkező.
SZÁMLÁLÓ 10403 km
Nem úgy mint ma reggel. Katával mentünk, ugyancsak a szigetre és megfejeltük még 8 km-el.
Óvatos volt a tempó, de így legalább nem lett nagyobb baj. A jobb sípcsontom még tavasz óta érzem, hogy fáj kicsit, de majd elmúlik...
SZÁMLÁLÓ 10411 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése