2009. március 29., vasárnap

Elfutásból kitűnő

A reggeli vonatutat és a verseny előtti időszakot nem részletezem, már többen is leírták. Személyes vonatkozásban csak annyit a tegnapi napról, hogy előző éjszaka szokás szerint jó későn feküdtem, most épp 3/4 2-kor, de még sokat agyaltam fekvés közben, szóval nem egyhamar aludtam el. De ez csak a reggeli kelést nehezíti meg, a futásra szerintem nincs nagy hatással, bár ezt igazán se bizonyítani, se cáfolni nem tudom. Mindegy, szóval kelés után ugye jön az a pár nehéz perc, amikor még gond nélkül el tudnék aludni 5 másodperc alatt, ha visszafeküdnék, ezért ezekben a pillanatokban igen erősnek kellett lennem, hogy ne küldjek valakinek egy sms-t, hogy mégsem megyek, hogy aztán visszadőljek az ágyba :) De végülis leküzdöttem az álmosságot, és mentem.
A versenyen kicsit rossz volt, hogy a félmaratonos mezőny után még sokat kellett várnunk a mi rajtunkig, olyan sokat, hogy azt majdnem le is késtük :)
Rajt után megint sokkal magabiztosabban indultam, mint ahogy a felkészültségem alapján megengedhető lett volna. (Hmm, mintha rémlene valami hasonló más futásokról is...). Mert ugye Vác óta még a busz után se futottam, inkább megvártam a következőt :)
Tehát a lényeg, hogy tankönyvbe illő példaszerű elfutást sikerült produkálnom rögtön az elején, persze jó volt előzgetni az embereket, erőm teljében, az már viszont nem volt jó, amikor pár km után kifulladtam, és innentől egy-két jobb időszaktól eltekintve egyáltalán nem sikerült eltalálni se a jó légzésritmust, testtartást, karmunkát, stb. Bár azt meg kell jegyezni, hogy nem előztek vissza annyian, mint amennyire számítottam. De azért volt egy 10 év körüli pálcika kezű-lábú gyerek, aki megszégyenítően lehagyott, és aki a táv majd' 3/4-én jelentős távolságra végig előttem volt. Pont a vége előtt sikerült végülis visszaelőzni. Ezúttal szinte nem is volt olyan ember, akivel hosszabb távon együtt tudtam volna haladni, akinek jó lett volna a ritmusa.
Aztán a második kör fele előtt jóval Áron is lehagyott, odaszól, hogy "kezdek elfogyni", aztán pár perc múlva a hátát se láttam már.
Frissítést kihagytam, pedig a meleg miatt most talán érdemes lett volna legalább az arcomba önteni fél pohár vizet. A szél persze zavart, nekem is beterítette a képem, minden légutamba belefújta a port, de azon kevés alkalmakkor, amikor nem szemből, hanem hátulról fújt, sokat segített. Erre viszont kevés példa volt.
Összegzésképp: megint elmondhatom, amit már nagyon jól tudok, eddig is tudtam, hogy edzés nélkül csak szar lesz, szenvedés végig, ami még csak jó eredményt sem hoz. Éppezért megint elég hanyag voltam, és nem is figyeltem az időimet, majd én is akkor írom le, ha fent lesz a neten.
A számlálónál kis zavar van, Áron DrF értékéhez adta hozzá a sajátját, de azóta már bekerült M +10,5 km-e is, szóval ha jól számolom, akkor most a sajátommal együtt 197km-en áll a számláló. Mehet a verseny a 200-ért.
Sven képeitől dobtam egy hátast, gyönyörűek, pont ez a fajta táj a szülőföldje az ősgermán mítoszoknak és a black metálnak :) Persze ezt nem mindenki értékeli úgy, mint én, de ez akkor is egy élmény mindenkinek. Jó, hogy közülünk van, akinek alkalma nyílik ilyenre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése