váci gyors...

...legalábbis valakinek biztos gyors volt, nekem nem feltétlenül.

Először is, köszönjük a képeket, jók lettek, s egyúttal érdekesek is :)

Aztán hogy a végén kezdjem a beszámolómat, mára jó beteg lettem. És mivel rólam van szó, legjobb esetben is min. 1 hét, mire meggyógyulok annyira, hogy gondolkozhassak akár egy rövid kocogáson. Attól tartok, emiatt Kecskeméten sem fogok tudni futni, mivel edzeni még kevesebbet fogok (ha tudok majd egyáltalán), mint a mostani tízesre. Örülök, ha annyit fogok tudni majd készülni, hogy a mostani után ne essek ki teljesen a... hát kondinak nem nevezném, de mindenesetre valami olyan állapotból, amivel rajtvonalhoz lehet egyáltalán slattyogni. Mindegy, ez a jövő zenéje.

Tehát a verseny: semmi olyan nem fordult elő, amire ne számítottam volna; több mélypontja is volt a versenynek, de meglepően egyik problémám sem a felkészítetlen izomzattal kapocslatosan adódott, hanem pl. légzési gondok, energiaellátási problémák (ezért kellene ugye igénybe venni a frissítést, amit már rutinszerűen kihagyok).

Az elején magamat is meglepve elég hosszú szakaszon egy gyorsabb, állandóbb tempóra tudtam ráállni, sokakat megelőztem, persze ez a jelenség egy felkészületlen futó esetében kamatosan bosszulja meg végül magát, a táv második felében meg volt a böjtje az elfutottnak nem feltétlenül nevezhető, de felkészültséghez képest mindenképpen magabiztosabb kezdésnek.

Az első szakasz felénél kikötöttem egy kisebb társaságnál, akik valahogy megrekedtek úgy magukban, ezért a tempójuk jónak tűnt. Aztán az első mélypontot elérve lassan lemaradtam tőlük. De a fordító után nagyjából úrrá tudtam lenni a problémákon, ezért végül megint csak jónak tűnt a tempójuk, beértem őket, nagy részüket megelőztem, egy pár visszaelőzött, de a többi mindvégig mögöttem fejezte be a versenyt. Sőt, olyannyira mögöttem, hogy teljesen a sarkamban voltak a táv 3/4-e óta. És érzésem szerint jobban bírták az egészet, mint én, csak kényelmesebbnek találták a tempómat, ha már egyszer így belerázódtak a ritmusomba, de igazából ezt nem tudom. Ez jelentette a sok kis almélypont mellett a második fő mélypontot, mert gyakorlatilag hátulról toltak, és egy kényelmetlen iramot diktáltak. Persze ez hozzájárult ahhoz, hogy a múlt tavasz óta összesen 2 elég jelentéktelen edzés ellenére sikerült egy tűrhetőbb eredményt mennem. Ha nem toltak volna, beálltam volna egy számomra sokkal kényelmesebb tempóra, de akkor lényegesen gyengébb eredménnyel végeztem volna.

Befutás után hamar regenerálódtam. Kis izomláz másnap, kis húzódásszerű érzés a jobb boka izmainál, ami verseny előtt is volt már, és most verseny után is van, de alatta semmit nem éreztem belőle. Az időeredményben nem vagyok biztos, valami 52 perc körüli lehetett, ezt maj később hitelesítem ill. pontosítom.

A csapat jó volt, de persze nagyon hiányos...
Ennyit tőlem a versenyről. Ezután a terjengős beszámoló után megemlegeti még, aki kitalálta ezt a blogot.

D.