Nem akartam fájdítani a szívem, így inkább ma délelőtt intéztem el a futásom/magam. Nagyon szép idő volt, így az idei első 2 réteges futás velem is csodákat művelt. Nagyon jól ment, a nehéz útviszonyok ellenére. A korábbi rossz tapasztalatok miatt, be sem merészkedtem az erdőbe, hanem a hétköznapi körömből csináltam kettőt. Magamat is megleptem. Sokatmondó, hogy a második kör 2 perccel lett jobb, mint az első, ill., hogy ilyen átlagot utoljára januárban mentem. Sikerült 6 perc alá szorítani, igaz nem sokkal, de nem akarok telhetetlen lenni. Majdnem végi mosolygósan, már-már könnyedén ment. Egészen a 24,5. km-ig, amikor is, a semmiből előbukkant egy régi parám, egy hascsikarás kíséretében. Éppen azon méláztam vajon hazaérek-e, amikor egy kereszteződésben a járda előtt"átszökkentem" egy pocsolyán. Azt viszont nem kalkuláltam bele, hogy a járdán tükörjég vár. Egy kimondottan látványos mozgáskompozíció bemutatása után négykézláb, fél lábbal a pocsolyában szusszantam egyet, majd elsántikáltam. Beletelt jó néhány méterbe, mire a mozgásom ismét a futásra hasonlított. Ezután már simán hazaértem. Most viszont, már a járást is nehezen imitálom.
SZÁMLÁLÓ 3048 km
Hát nem kispályázol, az biztos! Tied a második évünk első edzése!
VálaszTörlésA fájdalmak miből adódnak: sérülésből, vagy izomlázból? A leszúrt Rittberger megártott?
Jobbulást!
Irtózatosan beütöttem a térdem. Remélem, pusztán mechanikai sérülés és egy kövér púppal és zöldbe hajló lilulással megúszom. Ehhez képest az izomláz elhanyagolható.
VálaszTörlés