50. alkalommal is célba értem félmaratonon, a részletek ehhez képest már nem is nagyon fontosak.
Már tavaly novemberben fogadkoztam, hogy erre az alkalomra rendesen felkészülök, és a jelek szerint így is lett. Kissé késett ugyan a dolog, már Vácra vártam, de a maratoni készülés közbeszólt, és nem bántam meg, hogy ott nem a klasszikus 21-et választottam. Ma viszont már nem volt mese!
Kis csapatunk eseménytelenül utazott le, és nevezett be. Tényleg semmi extra. Aztán elrajtoltam, először én 11-kor, aztán M 11.40-kor.
Ráálltam egy gyilkos tempóra, gondoltam, legfeljebb nagy halál lesz belőle a negyedik körben. Igyekeztem még fokozni is, sikerült is gyorsulnom. Már az első körben beállt valami közönyös, gép-szerű tudatállapot, és végignyomtam az egészet. Semmi különös nem történt, nem szenvedtem, csak hajtottam nagyon, és éreztem, hogy jól megy. A negyedik kör felénél megkérdeztem az időt valakitől, aztán nem sokkal később integethettem a derekasan helytálló M-nek, az utolsó kilométeren meg már sprinteltem.
1.31.08.
Ha vittem volna órát, meglehetett volna a másfél óra, de így sem panaszkodom. Nagyszerű érzés! Három éve ugyanitt futottam ennél jobbat. A célban alig egy perc agonizálás, krákogás, öklendezés után már kocogtam is vissza, mert M befutóját is ki akartam élvezni. Grat neki!
Hazafelé életem legnagyobb hamburgere és egy sör után bevallom, némi lassulás következett be. De kellemes ez a fáradtság! Szeretem ezt a távot! Hátha meglesz majd a 100-adik is!
SZÁMLÁLÓ 3197 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése