se7en

Túl vagyunk egy újabb váCI KIránduláson, de azért annyire szerintem nem voltunk cikik... Én a nyúlfarknyi 31 km-es távot választottam a maratoni felkészülés jegyében, így az 50. feles majd Kecskemétre marad, remélhetőleg.
Verseny előtt sajnálatos módon egy sérültünk is lett, M-nek jobbulást! Az utóbbi idők legkisebb létszámú kontingense utazott így a Dunamenzi Zöldsortfesztiválra (de gonosz vagyok). Svent is rendkívül hiányoltuk!
Verseny előtt sokat tököltem az öltözéken, nehéz választás ez, amikor tulajdonképpen egész emberi idő lenne 6-8°-kal, de pluszban még néha orkánerejű széllel. Óvatos voltam, több réteget vettem, kivételesen nem bántam meg.
A verseny előtti para szerencsére csak a rajt előtt 5 perccel tört rám, de ekkor már nem volt visszaút. Elindultunk, próbáltam valami olyan utazósebességet választani, amit esetleg tudok végig tartani, de azért tisztességes idővel be is lehet érni belőle.
Rögtön az elején sikerült megzavarnunk a helyi Jobbik ünnepi rendezvényét is, épp mikor a Szózatot zengték; a pillanat emelkedettségét sikerült lerontania a hirtelen megjelenő 100-150 vihorászó, idétlen, színes, vicces ruhákba öltözött futóknak, akik ráadásul felháborító módon még rendkívül jól is érezték magukat! Már ezért megérte...
Próbáltam nagyon egyenletes lenni az első körökben, és elhallgattatni a kisördögöt, aki azt suttogta, hogy sok lesz ez. Szokás szerint hallgatnom kellett volna rá; szokás szerint nem tettem. Ez persze csak később derült ki a harmadik körben. Addig tettem, amit kell, az első kört 52.10-re, a másodikat 52.00-ra futottam, és örvendezék vala nekik. Fordulásnál még azt hittem, minden rendben lesz, de hamarosan ólmos fáradtságot kezdtem érezni az izmokban, és lelki harc kezdődött a tempó megtartásáért. Szerencsére a legnagyobb félelem az émelygéstől, rosszulléttől, gyengeségtől most nem vált valóra; ha pedig csak fáj, azzal meg lehet küzdeni. Próbáltam olyanokat is lépni, hogy megnyújtsam a lábszáramat, és leszegett fejjel menni tovább. Eddig a pontig a fordítóknál rendszeresen jelentkező, szakkifejezéssel élve pofánbaszós szél most először jelentett igazi kihívást. Küzdelmes szakasz volt, de végül ez is csak elmúlt; a lelki harcot megnyertem, de csak lassultam másfél percet ebben a körben. Ezért minden rajongómtól ünnepélyesen elnézést kérek. Szerencsére azonban nincsenek ilyenek, hát leszarom.
A vége 2.37.42 lett, ez azt jelenti, hogy a 31,5-öt sikerült 5 perces ezrekkel végignyomni. Rég volt már ilyen, most úgy döntöttem, elégedett leszek magammal. Végül is hetedik lettem!
A beérés nem volt látványos; alig 2 perces nyújtás-agonizálás után bekocogtam (tényleg, mert hideg volt) a terembe, ahova éppen abban a pillanatban léptem be, amikor kell. Részletek anerontól.
Összességében nagyon jól ment; ígéretes 4 héttel maraton előtt, és annyira nem is haltam meg tőle. Sőt, kifejezetten jól vagyok még most is, pedig széthajtottam magam kegyetlenül.
Szívesen írnám, hogy eseménytelen hazaút után stb, de nem lenne igaz; a MÁV gondoskodott a szórakoztatásunkról. De csak beértünk, miután a késést nem számolva röpke óra alatt megtettük a 20 perces utat. Aztán hazaértem. És most írok!

SZÁMLÁLÓ 3079 km

Azzal még eldicsekszem, hogy 21-nél jobb idővel álltam, mint tavaly... 1.44.10 volt a részidő, a tavalyi célidőm meg 1.45.valamennyi. He-he!