Hát megvolna... Még mindig csodás élmény ez a blog, mintha együtt csinálnánk a hülyeséget. 19 km-nél teljesen emelkedett hangulatban futottam, mintha valami szupermaratoni váltót nyomtunk volna együtt, és én hoztam volna be az 1000-hez kis csapatunkat. Hát szép volt, lányok fiúk! Megtisztelő volt veletek küzdeni!
Pedig elindulni nem nagyon volt kedvem, húzott vissza az ágy. Mikor végre futni kezdtem, onnantól viszont már tömör gyönyör volt az egész. Nem hittem, hogy Kinizsi után így fogom érezni magam: nem lefárasztott, hanem mintha még hozzátett volna a kondimhoz. Tempó is egyenletes, könnyed, de azért lendületes is volt, ahogy így utólag nézem, egész jó időt is futottam ezen a bő 24-en. Az idő olyan volt, mintha én rendeltem volna: ez a felhős 12-14 fok, kis szellővel egyszerűen ideális. Csak fogytak a kilométerek, közben néha 3-4 km-re kikapcsoltam, csak nézelődtem, meg gondolkodtam. És a végére aztán megszületett az ötlet: ha így regenerálódtam, és ilyen erőben vagyok, akkor a jövő heti 30-33-at lecserélem egy kicsit hosszabbra... és elindulok Keszthelyen a maratonon. Ennek érdekében ma már nem mentem 30-at - mert a lábam ennyit követelt volna -, hanem beértem ezzel a kellemes 24-gyel. Végül is egy felkészüléssel nem csak egy versenyt érdemes nyomni, és nagyon hiányzott egy utcai maraton ebből a tavaszból. És igaz, hogy előzetesen nem tűnt reálisnak Keszthely, de most az.
Hölgyeim és uraim! AAAAAA SZÁMLÁLÓ: 1005 km!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése