Szóval rajt, nem Csillaghegyről, hanem Békásmegyerről. Rengetegen voltak; én nem szeretek lökdösődni az elején, ezért mindig előre nevezek. Így megspóroltam egy kb. 100 méteres sort.
Gyönyörű időben indultuk; merészen semmilyen ruhát nem vittem magammal, egy szál pólóban és rövidgatyában vágtam neki a gyerektávnak. Bíztam M-ben, hogy a végén majd hoz nekem valami meleg ruhát. Így is lett, de ne szaladjunk ennyire előre!
A felszerelés tök jó volt, az övtáska százszor jobb, mint a hátizsák. Nem izzadtam meg annyira a hátamon, és minden kéznél volt. Nagyon komfortos így túrázni. Még azt is bevállaltam, hogy vittem fényképezőgépet; csináltam pár videót meg egy-két képet. A videó jobb, mert nem kell közben megállni.
Különös céljaim nem voltak: végigérni, ahogy jön. Azt már megtanultam, hogy tervezgetni úgy sem érdemes; ezen a távon sok függ a körülményektől, és rengeteg váratlan dolog közbejöhet. Ember tervez, a kilométerek végeznek. Egyetlen tervem az volt, hogy nem akarom széthajtani magam, és élvezni is szeretném a dolgot. Ez tökéletesen sikerült; videózgattam, körülnéztem, még az útvonalról is hajlandó voltam néha letérni egy kicsit egy kis kilátásért, hogy ne csak a rohanás legyen.
Részletesen az útvonalról nem szólnék, elég annyi, hogy csodálatos zöld volt minden, nagyon szép tájakon jártam. Ízelítő:
Féltáv előtt a tokodi nénik kegyetlen jók voltak: csináltak zsíroskenyeret, volt hűtött vizük, még egy Túró Rudit is kaptunk. Nagy hangulata volt a frissítőállomásnak! Ez nem hivatalos frissítőpont, de már évek óta mindig kivonulnak ide, lehet rájuk számítani.Délután már elég erősen sütött a nap, de a meleget a szél ellensúlyozta. Póló és hátizsák nélkül nagyon kellemes túrázni, csak hát persze masszívan leégtem. Nem baj, majd elmúlik.
Féltávhoz szuper erőállapotban értem. Nem is emlékszem, volt-e már ennyire könnyed első fele. Gondoltam, tovább sem rohanok, főleg mert idővel is jól álltam: 8 és fél óra volt kb. Mogyorósbányáig. Kicsit megálltam, lábat szárítani, táplálkozni.
És ezt nem kellett volna tennem. Vagy azt a sört és/vagy jégkrémet nem kellett volna elfogyasztani. Vagy szimplán csak mégis fejbeütött a nap. Nem tudom, de féltáv után szétestem. Elég hosszú ideig. A könnyedség eltűnt, kissé fogcsikorgatósan gyűjtöttem a kilométereket, és úgy éreztem, még pokoli sok van hátra. Nem lelkiztem túl a dolgot, de mindenképpen visszaestem. Ráadásul majdnem kihagytam egy pontot is; rutinból mentem, de változtattak az útvonalon tavalyelőtthöz képest, csak szerencsém volt, hogy mások is ott vakarták a fejüket, hogy na most merre. Nem örültem volna, ha nem kapom meg a végén a... mindenfélét...
Fizikai gondjaim még nem nagyon voltak, de már kezdődött a gyomor-probléma; féltáv után már nem nagyon tudtam enni. A lábam még ment, meglepően fájdalommentesen (persze minden relatív...). Aztán amikor már kezdett esteledni, és elértem Bányahegyre, és nagyon korán volt még, akkor egy kicsit magamhoz tértem. Sikerült nem megállni, hanem lendületből továbbmenni Bányahegyről; ez igazi bravúr. Ott eléggé szét szoktak esni emberek; kegyetlen egy hely az. Miden évben több százan itt adják fel. Persze ők később jönnek; általában a mezőny nagy része sosem látja Bányahegyet világosban. Örülök, hogy nekem még mindig megvolt sötétedés előtt. Most fél8 előtt indultam tovább, eléggé a mezőny elején, és sokakat megelőztem, akik leálltak tollászkodni.
Innen jópár km lefelé, megpörgettem egy kicsit a tempót. Beszéltem telefonon M-mel, az is jót tett. Aztán egyszer csak csörgött megint, és valaki beleszólt Sven hangján, hogy "helló"... Képzeljétek, Sven volt az!!! :) Jó kis meglepi volt, és jókor. Sötétedett rohamosan, és kissé aggódtam, mert az utolsó 16 km-t nem ismertem, meg hát fárad az ember, egyedül az erdőben. Jót tud tenni ilyenkor a biztatás!!!
Koldusszállás előtt az utolsó lámpa nélküli percekben valami állatcsorda ugrott fel mellettem a bozótban; hát majd' összecsináltam magam. Szerintem vaddisznók voltak, mert nagyon csörtettek; az őzek nem ilyen hangosak. Koldusszálláson némi poénkodás, pecsételés. Ilyenkor már mindenki el van készülve, még ha tartja is magát; jól esik néhány közvetlen szó, egy röhögés. Néztem körül, de nem indult meg senki lendületből, így hát egyedül kellett nekivágnom az ismeretlenek, nem akartam kihűlni. Somlyóvár helyett egy másik hegy volt a terítéken, egy 6-7 km-es emelkedővel. El tudjátok képzelni, milyen lehet ez 84-90-ig? Ráadásul rohadtul kellett figyelni az ismeretlen útra, sötétben. Fincsi!
Gondoltam, majd ha utolér valaki, megpróbálok tapadni rá, hátha ismeri az utat. De sajnos a mezőny elején igencsak gyors kollégák voltak, elmentek mellettem, felfelé pláne nem szeretek rohanni. Szerencsére nem lehetett eltéveszteni. Aztán beértem valakiket, akiket tudtam követni. Az egyiknek fényvisszaverő kis szarok voltak a futónadrágján hátul, annyira vicces volt a töksötétben, szinte elszédültem, ahogy mozogtak... Ekkor viszont már nagyon meg kellett állnom egyéb okokból, úgyhogy őket is elpasszoltam. Shit. Sebaj, az út követhető volt; 93-nál sikeresen megtaláltam az utolsó ellenőrző pontot, beszélgettem pár szót két sráccal, akik már nagyon kész voltak. A hidegben, meg persze a terheléstől az én ízületeim is kezdték beadni a kulcsot; csak reméltem, hogy az utolsó meredek ereszkedést bírni fogják. Hát, mi tagadás, nagyon belassultam, már semmi nem mozgott rendesen, úgyhogy végigkáromkodtam azt a szakaszt lefelé, Bajig. Utána már csak 2-3 km séta a cél. És itt történt, éjfélkor, Tata és Baj között, hogy találkoztunk M-mel... Csodás pillanat! Köszönet érte! Annyira jó volt, hogy még egy éjszakányi kényelmetlenséget is simán bevállalt ezért!!! Besántikáltunk a célig. Ezeket a métereket már nem élveztem... de megvoltak, simán. A célban meglepettem konstatáltam, hogy sikerült brutálisan jó időt menni: 17 óra 24 perc. M hozott polifoam matracokat, meg hálózsákot; bevackoltuk magunkat egy sarokba, és ott húztuk ki a vonat indulásig.
Alig bírtam hazakecmeregni, de egy kiadós alvás után már jobb. Regenerálódgatok.
Ekkora baromságot, mint ez a 100-as túra! De nem hagytam volna ki semmiért!
SZÁMLÁLÓ 959 km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése