2009. május 10., vasárnap

25-öt mondok, 30 lesz belőle

Nem szabad ám elpuhulni!
A töriórát köszönjük. Jó volt a link is, mert ilyenkor tényleg nagyobb kedvvel megy el az ember maga is valami baromságot csinálni. Mert sikerült megint azt tenni... :)
Nekem is már kezdődő mozgáshiányom volt, a múlt hétvége igaz durva volt, de végül is tisztességesen végigpihentem az egész hetet, csak egy óra tollas volt benne, és legfeljebb kétszer mentünk el biciklizni. :) Szóval ennek megfelelően lendületesen indultam el, hogy egy kicsit azért hajtsak is, meg legyen edzésértéke a dolognak. Végül is csak 25 km-ről volt szó... Jól is esett, felfelé is tisztességesen nyomtam; semmi extra baromság, csak nem hagytam totyogni magam. Kicsi új szakaszt is kipróbáltam a Libegő végállomásánál. És közben kedvem támadt még újítani: eszembe jutott egy alternatív útvonal, amivel a szívünknek oly kedves Végvári-sziklát ki tudnám iktatni. Merthogy szeretjük azt az emelkedőt, csak mindig be szoktunk hugyozni (és/vagy szarni) rajta. Viszont jól le lehet barnulni közben. (Mármint a Naptól.) Szóval kivettem ezt a szakaszt, fejben, lejátszottam, és úgy döntöttem, kipróbálom. Rövidebb nem lett, mert keletkezett benne egy plusz kis kanyar, de nem olyan szivatós. Asszem megtartom.
És mikor visszafelé jöttem az új kis körömben, semmi bajom nem volt, akkor feltettem magamnak a kérdést, ugyan miért is ne mehetnék én még egyet ebből? És mentem. Így lett ez 30-as, és még a vége sem volt szenvedős. Közben 18-nál volt egy kis mélypont, mikor lefelé menve a térdem kicsit szúrni kezdett, ezen felbuzdulva az oldalam is, és ezt a pillanatot választotta a mai harmadik bogár, hogy belemenjen a jobb szemembe. Biztosan hiányoztak neki a testvérkéi. Egyébként az izzadt, sós kézzel könyékig a saját szememben való kotorászáson kívül nem volt sok problémám. Még egy hivatalos futóversennyel is összeakadtam a 90-es busz végállomásánál; 5-öt és 10-et mentek a srácok, megkérdeztem. Valami ESZME-futás volt, vagy mifene.
Szóval még felül is teljesítettem a penzumot, ami jó, mert a Kinizsi miatt a Bükki Hegyimaratonig már nem sok alkalmam lesz 30-at menni. Mikor elindultam, gyorsan inkább visszahoztam a pólómat, mert kezdődő nyári meleg volt (Svennek majd külön elmagyarázzuk, hogy az micsoda), féltem tőle, de szerencsére a fák között (értitek, FÁK között) egész kellemes volt.
Rég növelttem a kis számlálónkat, de most megteszem:

SZÁMLÁLÓ 749 km

Azért ez hihetetlen, hogy minden szép kerek nektek jut... :) Nem baj, vigyétek a 750-et, ne is lássam!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése