Full of broken thoughts I cannot repair

A rettenetes éjszaka hidegrázása, gyomorégése, hányingere, folyamatos pánikja és pár perces alváskái egy becsületes reggeli hasmenésben kulminálódtak. Miközben a WC-n ültem, bevillant, milyen szép szimbolikája van a dolognak, tökéletes utalás mennyire fos volt ez az év.
Nem legépeszűbb döntésem volt, de kocsonyalábakon, tántorogva, szédelegve akkor is elmentem csoszogni egy 10-est, alig 10 perccel mentem rosszabbat mint tegnap, de örülök hogy végigértem. Csak hogy szar életem legszarabb éve úgy végződjön, amilyen minden egyes napja volt: eszeveszett, lehetetlen, és láthatatlan küzdelem a nagy büdös semmiért.

"Tried to kill it all away
But I remember everything"

SZÁMLÁLÓ 27170 km

Itt a tavasz

De ki nem szarja le?
Ma kifejezetten a jó időre hajtottam, jobbat.is mentem kicsivel mint mostanában, de azt hittem egy kicsit gyorsabb vagyok. Viszont kifejezetten könnyedén toltam az 5.12-es ezreket, a sokkterápia kezdi éreztetni a hatását, sajnos az izmokat több idő lesz újraépíteni hogy megint ki tudjam hajtani magam.

SZÁMLÁLÓ 27160 km

Hosszú-hegy

A sok zabálás és a sok emberi interakció után különösen jól esett a fagyos, napsütötte Pilis csendje.
SZÁMLÁLÓ 27150 km

"Ez tényleg fáj..."

De mivel a szervezetem kezd hozzászokni a nagyobb terheléshez, már nem eléggé. Ez sajnos azt jelenti, hogy már nem fáj annyira hogy ne tudjak gondolkodni közben.
Már a második kilométeren éreztem hogy így fáradtan ezt a tempót nem fogom tudni tartani. Ezt jelnek tekintettem, hogy most gyorsíthatok. És pontosan ezt tettem. És végigértem vele.

SZÁMLÁLÓ 27138 km

Csapjuk szét magunkat

Azt nem mondom hogy látszik az időmön az erőfeszítés mert egy darab szar vagyok megint, de így is kb 10 másodperccel futok jobb ezreket mint igazából tudnék, hogy legyen benne egy kis kihívás.
Két hajtós kis edzés után meredek volt bevállalni egy hosszabbat, úgy 7 körül az izmaim el is kezdtek önálló és lassú életet élni, és furcsán mozogni. Ez volt a jel, hogy gyorsítsak. Nem meglepő, de sikerült kihajtanom magam mint atom.
Muszáj volt, valahogy ki kell eresztenem a gőzt, a dühnek és a keserűségnek legalább egy részét amit elcseszett életem iránt érzek.

SZÁMLÁLÓ 27128 km

Bejgli tötyögés

Karácsony másnapját én is mozgásra bírtam magam. Az eredeti terv egy kis síroller lett volna, de mivel minden le volt fagyva és a lábaim egyfolytában szetcsúsztak, hamar feladtam. Utána irány az erdő. Jó volt, szép volt csak nagyon lassú. Iszonyatosan lassú.
SZÁMLÁLÓ 27116 km

Karácsony második napja van

Köszönt és minden jót kíván,
A második edzést is odabasztam ám.

Küzdelmes volt persze, ez kivételesen egy olyan sport amihez kalóriák kellenek, azok meg még annyira nincsenek. Persze dühből is lehet futni, csak úgy nem jutsz messzire. Ha viszont taktikusan a végére tartogatod, 170-180-as pulzust is játszva el lehet érni.

SZÁMLÁLÓ 27103 km

Uram, nem vagyok méltó

Ja, pont leszarom én a méltót.
HAJLANDÓ nem vagyok.
Nem vagyok hajlandó lent maradni, még akkor se, ha 18-adszor baszol a földhöz csak az idén, és kilencet kell számolni rám. Akkor szépen felállok, leporolom magam, és beintek neked.
Akkor sem vagyok hajlandó lent maradni, ha az első lépéstől kezdve kuporgatnom kell nyomorult kis energiáimat, amit a több napos hányás meghagyott, csak hogy végigérjek ezen a 10 km-en. Sőt, az utolsó 4-en gyorsítok és a végén még egyszer beintek. Az lehet hogy nem voltam gyors, de én nyertem. Megint.
Engem nem a te bölcseid, tutimegmondóid, csillagaid, megváltóid, hazug ünnepeid vezetnek.

This is MY life and it is ending one minute at a time.

(Szép karácsony ünnepére)

SZÁMLÁLÓ 27093 km

Szabadság

Egy egész napos vezetés útán jól esett kiszabadulni.
SZÁMLÁLÓ 27083 km

Mellékhatások

Az első pár még egész tisztességesen ment, aztán a lábaim rogyadozni kezdtek. Először azt hittem, a keddi huszáros kis vágtát érzem még mindig, de valahogy elszállt az erő, és kénytelen voltam rájönni, ez bizony a megemelt gyógyszeradag. Az akaraterő diadala, hogy összekaptam magam, és tisztességesen befejeztem, de nem esett túl jól, és a tempót azt hagyjuk is. Sajnos így a kétségbeesésnek még sokkal könnyebb dolga volt hogy utolérjen.
Délutánra valami istentelen fáradtság jelentkezett, és amikor kávéval próbáltam enyhíteni rajta, az első kortynál kis híján elhánytam magam. A legfurcsább dolog még tegnap délután kezdődött: fáztam. Eleinte nem is tudtam mi ez, mert már teljesen elfelejtettem.
Egyelőre a szokásos forgatókönyv szerint halad a dolog: hatni nem hat, az utolsó többé-kevésbé működő dolgot az életemben viszont már elbaszta. Nem bízom túlságosan a remek folytatásban.

SZÁMLÁLÓ 27066 km

Algernon #n

Futás a kétségbeesés elől. Sajnos a kétségbeesés gyorsabb mint az én kis 5.10-es ezreim, bármennyire is kicsináltam magam.

SZÁMLÁLÓ 27057 km

Gödör

A hétvégi hosszú, nagyon kínlódósra sikeredett. Értem én, hogy a fővárosiaknak bejön ez a szar, de engem kicsit lenyom. Bazira nem ment, a karom is fáradt volt, így már az elejétől fogva belelépéses-párosbotozással mentem. Félúton elhagytam a botom hegyét is. 

SZÁMLÁLÓ 27048 km

Erőlködés

Kicsit erőltettem ma, a továbblépéshez szükségem van a 10+-os futásokra. Nem volt szerencsés persze, hogy két hajtósabb alkalom után került erre sor, de akkor is be akartam gyűjteni a kilométereket.
Nem ment jól, de letoltam kicsit lassabban mint a mostaniak. Majdnem 13 lett  a vége.

SZÁMLÁLÓ 27028 km

Macondo

Lassan egy hete esik, minden svéd depressziós. Én nagyon élvezem.
Ma csak az érzelmi hullámokkal kellett birkózni, de végül rávettem magam egy edzésre. Kicsit hosszabbat terveztem, de végül 10 lett belőle, a felénél kicsit eléheztem, de végül sikerült úrrá lenni rajta. Érdekes az új tempóm.

SZÁMLÁLÓ 27016 km

Atléta edzés a gyerekkel

Péntek délután a gyerek atlétikaegyzésére meghívták a szülőket is. A gyerek kérésére és a kíváncsiságom kielégitése miatt, elmentem. Olyan volt, mint egy atlétikai témájú tesióra. Summázom a tapasztalatom:
- lehet jól, szerthetően csinálni
- megértettem, miért szereti a gyerek
- kurva jó reakcióidőm van és jó vagyok rövidtávon
- volt egy kis gimnaszika is. Olyen voltam, mint Neo: "tudok cigánykerekezni"
Nem hajtottak szét, de szuper élmény volt.

Kétszer hat aki gyorsan hat

Vadiúj méreg. Még barátkozom a gondolattal hogy egy méreg akár még hathat is. Elkiabálni sem akarom a töméntelen Virágot Algetnonnak eset után. De most már a második nap történik valami. Nem szoktam bedőlni a placebó hatásoknak, egyértelműen elviselhetőbb az alapállapot, a futás pedig mérhetővé is teszi a dolgokat. Az eredmény 5.15-ös ezrek terepen, sárban, és semmivel sem magasabb pulzussal, kimondottan könnyedén. Az utolsó 3 km 5 percen belül.

SZÁMLÁLÓ 27006 km

Régi ismerősök

Az első régi kedves ismerős dr Robotpilóta volt, nekem csak a jegeket kellett figyelnem, ő meg elnavigált úgy 4 km-ig. Ekkor dr Kamikaze kaparintotta meg a botkormányt, miután az éjsötét kétségbeesés valami egészen új dimenziója szakadt rám egyik pillanatról a másikra. Nyögve, szitkozódva, zokogva próbáltam elfutni előle, sikertelenül. Még a fogam is vicsorgattam, pedig úgy még rondább vagyok.

SZÁMLÁLÓ 26997 km

Ma

Kicsit macskásak voltak az izmaim reggel, de az mint tudjuk jutalom. A fáradtság ellenére hoztam a tegnapi tempót, de csak a biztonságos 10-en.
Csodálatos idő, 2 fok szemerkélő esővel, a kedvencem, a karlstad-iak is megirigyelhetik.
Ami most már tendencia, hogy nagyon magas pulzussal futok, 150-155 általában, a korábbi 140-145-höz képest. Gondolom majd visszamegy, egyáltalán annak is örülnöm kell hogy nem leszek tőle rosszul.

SZÁMLÁLÓ 26988 km

Tegnap

A 10 lassan de biztosan megint az enyém, úgyhogy emeltem a tétet 2-vel. A kísérlet sikeres lett, végig bírtam az új típusú futómozgásommal is, amiből nem engedek, nem fogok csoszogni többet. Több erő kell hozzá, az biztos, de egy bizonyos sebesség felett jócskán megtérül. 5.30-as ezreken belül voltam, így néha már kezdett kényelmes lenni az új technika.

SZÁMLÁLÓ 26978 km

Hámozott sarok

Borzasztó nehéz volt elindulni, pedig tudtam minél később indulok neki, annál stresszesebb lesz, mikor hazaérek. Pont így  is lett, volt negyed órám tusolni, átöltözni, enni, mielőtt a gyereket edzésre vittem.
Kint szemerkélő eső, néhány fok, pont, ahogy nem szeretem. Viszont egy óra után elállt, sőt még ki is sütött. A sífutócipőben mentem, hogy szokja a sarkam, mert eddig mindig föltörte. Ez nem lett másként ma sem, így az utolsó 5 kicsit szenvedős lett. Hogy lesz ebből 90, magam sem tudom.
SZÁMLÁLÓ 26966 km

Ivan Gyenyiszovics egy napja

Felébredek hajnalban. Ezt nem nehéz: ugyan párnával a lábam közt alszom, hogy Pirit legalább egy kicsit enyhítsem, de így is kb fél perc amíg az egyik oldalamról a másikra fordulok, minden mozdulatra felébredek.
Korán kell indulnom, ilyenkor még álmosak a Zemberek, 7 előtt nem nagyon beszélnek, így meg tudok takarítani pár pánikrohamot. Persze vannak akik már ébren vannak és üvöltgetnek, ilyenkor behunyom a szemem és próbálok a max hangerővel dübörgő extrém metálra koncentrálni a fülemben. Nehéz, mert elég tudnom hogy valaki beszél a közelemben, és még behunyt szemmel is izzó veszélyforrásként érzem őket az intim szférámban.
Minden megálló nehéz, mert Zemberek szállnak fel, és alig tudom elviselni hogy Jönnek. Plusz bármelyik üvölthet és letelepedhet mellém, hiába választottam ki gondosan a legcsöndesebb helyet a metrón. Ha nagyon gáz van, és szakadni kezd rólam a víz, átmegyek egy másik kocsiba, ahol persze általában megismétlődik a jelenet, mint egy zarándok járom végig a szerelvényt.
Azért jó korán beérni, mert akkor néha 2 órát is tudok dolgozni. Persze néha egy-egy beszédes kedvű kolléga már korán megjelenik és betölti a teret, volt már rá példa hogy ekkor konkrétan elsírtam magam.
Legkésőbb 9 körül a kollégák könyörtelenül megjelennek, a munkaképesség és a koncentráció csak az első interruptig tart, ekkor az agyam eldob mindent, és onnantól kezdve mint egy picsa egy patriarchális társadalomban, csak készenlétben várom hogy rövid időnként akaratom ellenére megbasszanak.
Egy-egy beszélgetés és kooperáció után ki kell vonulnom a WCbe, ahol a nap előrehaladtával egyre hosszabb időket kell eltöltenem hogy egy kicsit egyedül és csöndben lehessek, és kibírjam a következő menetet.
Van persze, hogy a menekülés nem sikerül, az elég kellemetlen, szakad rólam a víz, minden izmom görcsbe rándul, és közben kedvesen mosolyogva próbálom követni amit a Zillető mond, kevés sikerrel. Megfigyeltem, hogy egy-egy random közbevetett jesz szerencsére gyakran elég, úgyis csak erre kellek, a Zillető csak beszélni akar, figyelni nem. Közben még 4 beszélgetés röpköd a fejem felett, és mindegyik külön basz széjjel.
Úgy 9 után 5 perccel kikristályosodik, hogy az egész elviselhetetlen, innentől csak számolom vissza a perceket, és fogalmam sincs hogy fogom kihúzni 3-ig. A Zemberek mindenhol üvöltenek: az asztaloknál, a folyosón, a konyhában, az étteremben, a liftben, és az úgynevezett csendes szobában, ahol elvileg nem szabad beszélni. Ezen kívül szürcsölnek, csámcsognak, hangosan dudorásznak, és bebasszák az ajtókat, hadd szóljon.
Ebédelni 1-2 körül jutok el általában farkaséhesen, mert eljátszom a furcsa gyereket aki későn szokott enni. Így általában sikerül elkerülni a no way kategóriába tartozó közös ebédeket. Egyébként mi ez a hájp a közös kajálással? A testi szükségleteimet a magam részéről szeretem egyedül elintézni, bevallom, szarni is egyedül szoktam. Ja, elfelejtettem, lehet közben beszélgetni! Mondjuk a szarás közben is lehetne, úgyhogy mégsem értem a dolgot.
Többórás elviselhetetlen szenvedés után, melynek minden egyes perce külön kihívást jelent, vége a munkának. Ekkor szembesülök vele, hogy még másfél óra pokol vár rám a tömegben, már mindenki él és virul, ébren van, tehát üvölt. Szinte hihetetlen, hogy az addig kiállt rettenet után a nap legkeményebb része következik. Ha valaki csak hozzám ér, akkorákat ugrom, hogy bebaszom a fejem valami kapaszkodóba. Ez egyébként segít, a Zemberek hülyének néznek és odébb húzódnak. Persze ez nem azt jelenti, hogy a hangerőből visszavennének.
Hazaérek valahogy. A kimerültségnek ez a foka már leírhatatlan, egy maraton után több kedvem van viháncolni. Ilyenkor szembe kell nézni a teljes és éjsötét depresszióval, most van alkalmam reflektálni a kilátástalan helyzetre, és arra, hogy fekve sem jobb a derekam, sőt. Füldugó kötelező, ekkorra már a legkisebb zaj is pánikot vált ki. Furcsa delíriumban vegetálok még egy kicsit, és pontosan tudom, hogy ezt a napot képtelenség lesz másnapra kipihenni. Eldőlök nevetségesen korán, kezdődik a vergődés hajnalig.
A hétvégék rosszabbak, ilyenkor lenne időm olyasmire, amit szeretnék csinálni, de szembesülnöm kell vele, hogy képtelen vagyok rá. Marad a szoba.
Tegnap 5 év után kis híján sikerült megismételni a hattyú halálát, egy perccel az ájulás előtt jutottam el a WCbe, már mindenem zsibbadt. Sajnos innen már nem volt felállás most először haza kellett mennem 11kor. Aludtam egész délután, de hiába.
És azért is elmentem ma csoszogni egyet. A Z betűsök közül csak a Zerdőt szeretem. Már ha véletlenül nem üvölt ott is valaki.


SZÁMLÁLÓ 26942 km

Betöltöttem a teret

Nyögtem.
Persze előbb óvatosan körülnéztem, nem hallja-e valaki.
Nem vadultam, a mai típusú derékfájás rossz emlékeket idéz, már az is elég abszurd hogy megfuttatom. Egy kényelmes utazósebességet vettem fel, egyébként nem is rosszat. De a felfelékkel továbbra is meggyűlik a bajom, nyomorult szervezetem nem kedveli a hirtelen változásokat. Úgyhogy az emelkedőkön nyögdécseltem cseppet. Nem is rossz trükk.
Mellesleg 2140 km-rel megvan az új éves rekord. Pár hónapja még nem így képzeltem.

SZÁMLÁLÓ 26933 km

Hearing you talk is a waste of silence

Mindig pozitív, ha gyorsabb vagyok mint amit érzek. Kicsit fáradtabb voltam az előző két totyogás után, könnyebbre akartam venni, de aztán egy pont ugyanolyan lett belőle mint tegnap.
A nirvána elérése most is elmaradt, mikor éppen egy kicsit ellazultam volna, mindig felbukkant két konkrétan teli torokból üvöltő bringás, aki már száz méterről is képes volt tönkretenni a jó érzést.
Boldog lennék, ha többé nem találkoznék a Zemberekkel. Utálom mindegyiket, külön-külön.

SZÁMLÁLÓ 26924 km

Valami

Kiürülni látszik a szervezetemből az előző méreg, a tízesek most már biztosan megvannak, minden alkalommal kb. egy perccel jobban is. Azért úgy egy kicsit más, hogy legalább egy valamim kezd lenni, ami az emberi életre emlékeztet.

SZÁMLÁLÓ 26914 km

Gold forest

Az én motivációmat a mínuszok hozták meg. Az egész havi 3 fok sötétség, eső után kiderült és még a napot is látni lehetett, a hónapban másodszor. Így míg a fiam hokizott én futottam. (A családi béke igazi záloga.) Mindenáron az erdei körömet akartam futni, de az arénától egy kicsit messzebb volt, így a végét kicsit meg kellett húzni, hogy időben visszaérjek. Az igazat megvallva, tudtam volna még aludni reggel, de a havas fák között felkelő nap kárpótolt mindenért.
SZÁMLÁLÓ 26904 km

Mínuszok

A mai nap már annyira abszurdan szar volt, hogy két pánikroham között a kétségbeesés szélén találtam valami motivácicót, és megfogadtam, ha törik ha szakad, ma este futni fogok.
A szerdai egész napos bájolgás kikészített, még a nyomorult kis futásomat is tönkrebaszta, most próbálok felállni két napos teljes kimerültségből. Képzeljetek el egy dolgot, amit ha két percig csináltok, kikészültök tőle. Aztán képzeljétek el, hogy ezt a dolgot 10 órán keresztül csináljátok. Ez volt a szerdám.
Miközben a -3 fokos élénk jeges szél a pofámra fagyasztotta az egybefolyó taknyomat, nyálamat és könnyemet, rájöttem, hogy ezt az időt vártam.
Meghálálta magát hogy a harmadik kört is bevállaltam, akkor jött a 3 szarvas, és nem is zavartatták magukat.

SZÁMLÁLÓ 26887 km

3-ból 3

3 nap 3 edzeske. A mai már elég küzdelmes volt, elszoktam a sorozatterheléstől, már ha ezt terhelésnek lehet nevezni.
Most megint ez tart életben, egyéb dolgok mennek szarrá.

SZÁMLÁLÓ 26880 km

1-1

Hát a pánik rosszabb mint valaha, de egy újabb 10-es azért beficcent. Úgy éreztem, azért küzdök hogy végigérjek, de amikor a végén ránéztem az órámra, kellemesen meglepődtem. Ezek szerint nagyon nem voltam képben a saját állapotomat illetően.
Ezen kívül tök jó lett volna ha nem felejtem el a vazelint.
De 2 nap alatt 20, nem szólhatok egy szót se.

SZÁMLÁLÓ 26871 km

2. dan

A hétvégébe nem fért bele a kilométerek gyűjtése, csak egy norrköpingi edzőtábor egy övvizsgával terhelve. Izzadás, idegeskedés ezért így is garantálva volt.

Becsüljük meg a jó dolgokat

Nehéz nap a mai, kíméletlen harc a talpon maradásért, a pánik ellen. Az első ötlet természetesen a totyogás, ezt is tettem, hogy mentsem ami menthető. A problémákat nem oldotta meg, de egy kifejezetten kellemes, a mostaniaknál lendületesebb kis futás kerekedett belőle.
Most küzdök tovább.

SZÁMLÁLÓ 26861 km

Még gagyibb, de jól esett

Sokat nem is tudok hozzátenni. A legkiràlyabb idő már egy hete tart, örülök hogy párszor mostanában sikerült rávenni magam a futkosásra.

SZÁMLÁLÓ 26851 km

Próbálkozás

Napközben ismét kilógtam a gályáról. Azt nem mondom, hogy orgazmikus élmény volt, de csakazértis a hosszabb körre kanyarodtam. Nem a körülményeken múlik, szuper idő, gyönyörű hely.
Már éppen teljesen elkettyentem volna, de aztàn láttam hogy egy hajszállal gyorsabb voltam mint gondoltam, úgyhogy bár lehajtott fejjel de elfogadom az ítéletet.

SZÁMLÁLÓ 26842 km

Roll on

A tegnapihoz képest tényleg sokkal kevésbé volt ocsmány az idő, bár a tökéletes jelzővel kapcsolatban megoszlanak vélemények. Mindenesetre én beöltöztem és végül is egész kellemesre sikeredett. Új kört próbáltam, hogy egy földutas részt kihagyjak belőle. Persze ott volt, csak egy másik részen várt egy építkezés miatt. Gyakorlatilag teljesen eseménytelenül telt ez a két óra, de egy álmos kisvárosi ködszitálós vasárnap délelőttől nem nagyon lehet mást várni.
 SZÁMLÁLÓ 26833 km

Két számjegy

Igen rég írtam le egy 1-est és egy 0-t egymás mellé. A kétségbeesést átfordító, jóleső, gagyi futás lett valami olyan tökéletes időben, amilyen nincs is (8 fok, szitáló eső, lengedező szél, alacsony felhők). Svédek: sál, sapka. Pali: rövidujjú.

SZÁMLÁLÓ 26810 km

Post-traumatic run

Mocskos, gennyes, fos nap, és egy küzdelmes és stresszes bemutató után irány a sötétedő erdő. Ez most nagyon kellett, még ha végtelenül szánalmas volt is.

SZÁMLÁLÓ 26800 km

The snow must go on

Leesett az első hó, sírollerhez sok, a sífutáshoz viszont kevés. Így egyetlen lehetőség maradt tegnap: előkotorni az új szögescipőt és neki az erőnek. Igazán felemelő volt. Napsütés, néhány mínuszfok és nyugalom. Egész addig, míg elém nem kanyarodott egy csapat a helyi edzőteremből. Az érzés olyan volt, mikor egy egyébként nyugis buszra felszáll egy általános iskolai osztály. Két lehetőségem maradt, vagy lemaradok, vagy jobban kilépek. Ez utóbbit választottam, de elég szenvedős lett, mert sokáig üldöztek.
SZÁMLÁLÓ 26793 km

Összekapartam magam

Nehéz hét, és van még egy nap, ráadásul a múltkori után a hétvége gondolata sem dob fel.
Egész jól esett pár nap kiesés után, egy ideig még egy harmadik kör gondolata is beficcent, de a végén elhessegettem.

SZÁMLÁLÓ 26780 km

The show must go on

Tegnap még szabin maradtam, hogy békében tudjam kezelni a jet lag-emet. Mivel viszonylag pihenten ébredtem, már amennyire egy hetes edzőtábor és közel 24 órás utazás után ezt egyáltalán lehet, elmentem sírollerezni. Jó ötlet volt, a nyárból a téli, enyhén havas környéket bejárni és kiszellőztetnem a fejem és átmozgatnom magam. Sajnos viszont másra már nem nagyon maradt erő és este még a gyerekek előtt elaludtam.
 SZÁMLÁLÓ 26775 km

Stockholm pride

Büszke vagyok, ma hajnalban is elmentem, pedig nem vagyok egy matyó hímzés. Kicsi távok, de ennyike telik tőlem most.

SZÁMLÁLÓ 26755 km

Az életmentő blog

Az újabb pokol valamikor péntek délután kezdődött. Először csak azt hittem, hulla fáradtság, merthogy reggel 7-től este 6-ig toltam. De szombatra egyre inkább körvonalazódott, hogy nagyobb a baj, és estére már semmilyen ingert nem bírtam pánik nélkül, ma már csak vákuumban tudtam megint létezni. Két nap borzalmas szenvedés után bevillant, hogy volt már ugyanilyen, és elkezdtem lapozgatni a blogot, meg is találtam a február 18-i bejegyzést, ami bő egy héttel az akkori gyógyszerleállás után született, napra pontosan abban az időszakban, mint most. Ettől nagyon megkönnyebbültem, a nyavalyáimban ugyanis az egyik legborzasztóbb, hogy sohasem tudhatsz semmi biztosat, csak annyit, hogy ki vagy szolgáltatva a kémiának: hogy ez egy új tünet, vagy mellékhatás, vagy egy másik sokkal fontosabb kiváltó okot rejt el, vagy az időjárás, vagy a kimerültség, vagy mi a fasz, arról fingod sincs. Most attól rettegtem leginkább, hogy az új projekt is megy a lecsóba, és megint kezdhetek előről kipróbálni valami újabb mérget. De most azt hiszem hogy talán nem. A megkönnyebbülést egy gyerektávra váltottam gyorsan, muszáj valamit nyomni mert különben megbolondulok.

SZÁMLÁLÓ 26750 km

Kanban

A ma reggeli daily meetingen egy pocsék alvás után áttekintettük a backlogot a szervezetemmel, és kicsit át is rendeztük. A tempó lejjebb került a prioritáslistán, a plusz pár kilométer pedig feljebb, a hosszabb gyerektávot céloztam meg. Azért nem lazsáltam. A rosszullét elkerült, szimplán csak szarul ment, amit fel tudok dolgozni.
Szomorú adalék: ma futottam volna a negyedik maratont itt Stockholmban egy szuper versenyen. Ahogy mondani szokták: ez most nem jött össze.

SZÁMLÁLÓ 26745 km

Keresztedzés

3 edzés közé benyomtam egy negyediket is ma és felfutottam a közelben lévő zemplomhoz a hegyre. Kiváncsi vagyok mennyire fogom jó ötletnek tartani holnap is a három edzés közben.
SZÁMLÁLÓ 26738 km

Winds of Change

Valami tényleg változik, ma 5.11-ekkel nyomtam a gyerektávot. Új trükköket vetek be, most a fájdalomcsillapítóval futás a menő.

SZÁMLÁLÓ 26728 km

Sertraline, a kurva

Igazi mérgező kapcsolat volt ez, hosszadalmas "se veled, se nélküled" végjátékkal. Ráadásul még rajta lenni sem volt olyan jó... Azt gyanítom, Sertraline magyar lehet, ugyanolyan eszközökkel él mint a szerencsétlen, a nagy magyar kultúrában szénné nyomorított és abúzált nők.
Most hogy végre megszabadultam tőle, rögtön felszabadultabbnak érzem magam, ennek jele a ma reggeli pár kilométer 5.21-es ezrekkel, viszonylag normális pulzussal, rosszullét nélkül. Az egyik haszna a 3-kor ébredésnek, hogy egy kellemes olvasás után sietség nélkül el lehet indulni 4.40 körül, és 7-re be lehet érni a gályára is.
A ma reggeli termés 3 nyúl, szerencsére nem a vadász oldalán.

SZÁMLÁLÓ 26723 km

OCTO(can't)BEAR

Igen, elbasztam az októbert. Nem is könyveltem, mert nem vagyok büszke rá, tök elbasztam azt, amit eddig szorgalmasan építgettem. Összesen 6-szor sikerült elmennem futni, ez gyalázatos. Mindig volt valami más fontos, ami egyébként kurvára nem fontos. Mindannyiszor nagyon jót tett, és mindannyiszor rájöttem, hogy állandóan ezt kéne csinálnom. Jogosan teszem fel a kérdést: Am I an idiot or what? Könyvelem az összegyűlt szánalmas 34 km-em, elszégyellem magam, felöltözöm és megyek futni. Majd beszámolok utána. Azért a néhány szánalmas kocogásom közben csináltam pár fotót, amik szintén azt bizonyítják, hogy egy barom vagyok, hogy nem megyek ki minden nap.

SZÁMLÁLÓ 26718 km

Fagyos a hangulat

No végre ezt is megértük: ropog a fű a talpam alatt.
Szép számú nyomoraim között mostanában kevés szó esett a derekamról. Úgy kell elképzelni, hogy van benne egy krónikus gyulladás fél éve, ami a bal oldalon a seggemig és piriig tart, és kiterjed elöl a combom tövénél lévő ízületre is a szokásos szaggató-feszítő-nyilalló-sugárzó fájdalommal. Ez azt jelenti, hogy a zokni és cipővétel csak ülve megy, a lábmosás a zuhany alatt igazi kihívás. Ahányszor megmozdulok éjjel, annyiszor ébredek fel, ma ez fél 3-kor végleges is lett, tehát volt időm bő óráig nyújtani és lazítani, hogy fel bírjak kelni. Nyilván az orvos illetve csontkovács természetes ötletnek tűnik, rögtön ki is próbálom, mihelyt ki tudok lépni a házból, vagy le tudok folytatni pánik nélkül egy telefonbeszélgetést.
Futok. Az életemért.
Hónapok óta az első agancsos szarvas integetett hajnalban egy ötszintes háztömb tövénél legelészve, majd Nyúl koma is megmutatta, hogyan is kellene megfutni azt az emelkedőt.

SZÁMLÁLÓ 26684 km

2000 And Gone

Pár hónapja még nem így képzeltem a bűvös 2000-es határ átlépését. Akkor még volt egy utolsó kapaszkodóm, voltak terveim. Most, hogy végre a killer gyógyszert elhagyhattam, ismét szerencsét próbáltam. Sikerült nagyobb rosszullét nélkül sokkal lassabban végigérni a hatodrészén annak, ami nemrég még ment. Aki ezt ép ésszel kibírja és feldolgozza, annak fizetek egy sört.

SZÁMLÁLÓ 26679 km

Híres lettem

Ezt a hírlevelet kaptam, nincs benne semmi különös:

De ha jobban megnézzük...

Mozgásterápia

A mai nap után úgy éreztem, hogy jól esne egy futás, bármennyire is késő van. Igazam lett, tényleg jól esett és nagyon késő.
SZÁMLÁLÓ 26672 km

Vár állott, most kőhalom

Már mintha valami kezdett volna beindulni, de meg is torpant hamar. Kimerültség, pánik, hátfájás, satöbbi. Sajnos a totyogásaim közben nem csak a fizikai szenvedéssel kell megküzdenem, hanem az éjsötét kétségbeeséssel is, hogy ilyen állapotba kerültem. Bármikor lecserélném a sunyi, csendes gyilkost egy lábtörésre, akkor legalább nem kellene úgy tennem, mintha minden rendben lenne, és feladatokat tudnék megoldani.
Még múlt szerdán is mentem egy fergeteges 5-öt, de se erőm se kedvem nem volt beszámolni róla.

SZÁMLÁLÓ 26660 km

Újra a sírolleren

Hivatalosan is megkezdtem a felkészülést az Öppet spår-ra. A futóversenyek eddig prioritást élveztek, de most már a figyelmem jó részét a ezekre a hosszú edzésekre fordíthatom. A fonalat ott vettem fel, ahol szeptember elején hagytam, így egy 20-as volt a mai penzum. A gondolat egyelőre nyomasztó, hogy 4 és félszer nagyobbat kell majd mennem. A körülmények mindenesetre több, mint ideálisak voltak. 10 fok, felhős egy kis széllel. A táv közel felét, a forgalom elől elzárt bicikliúton tettem meg, gyönyörködve az őszi erdőben.
SZÁMLÁLÓ 26648 km

Ki korán kel

Sikerült már fél 3-kor felébredni, ami nem baj, de utána nem sikerült visszaaludni. Egy idő után feladtam, így nem volt akadálya a korai indulásnak, már 5 előtt úton voltam anélkül hogy kikapcsoltam volna az ébresztést a telómon, aminek az otthon maradtak nagyon örültek.
Egy hétfő hajnali, sötét edzés nem a legideálisabb, de a szakadó eső legalább kedvemre volt. A tegnapinál mindenesetre jobban esett, és egy hét után a derekam is egyértelműen javulgat.

SZÁMLÁLÓ 26628 km

Vissza a kályhához

Nem voltam fickós, nehezen is szántam rá magam. Beértem inkább egy gyerektávval megint, de azzal is jócskán meggyűlt a bajom. Egy nem működő testet futásra bírni: abban van kihívás.

SZÁMLÁLÓ 26623 km

Å stadsloppet 2019

Nem így terveztem, de egy hetet pihentem rá a versenyre. Kis híján a futó mozgást is elfelejtettem és a rajt előtti izgalom is elmaradt. Csak meg akartam csinálni, lehetőleg nem sokkal rosszabbul, mint 2 hete. A rajt előtt a szokásos jelenetek: a klotyó előtti kígyózó sorok, bemelegítés a helyi fitness csajokkal. Rajt. Megint erősen kezdtem. Persze nem elfutottam az elejét, a világért sem. Csak feszegetni akartam a határaimat... hátha megy ez jobban is. Így kibújtam az iramfutó mögötti tömegből és saját tempót mentem. 10-ig nagyon jól ment, még 15-ig is jó volt. Aztán történt valami, nagyon lassulni kezdtem. Még tettem 1-2 kísérletet, hogy visszaálljak a korábbi tempóra, de nem sikerült. Először még csak 10 mp volt a lassulás, aztán egyre több. Végül örültem, hogy 6 perces ezrek alatt alatt maradtam. Nagyon küzdelmes lett a vége. Az utolsó néhány 100 méterre még összekaptam magam, hogy ne úgy járjak, mint legutóbb. Így egy fél percet javítottam. De a célban koránt sem úgy néztem ki, mintha megérte volna a küzdelem azért a 30 mp-ért. Oda is jöttek megkérdezni, hogy minden redben van-e. Nem volt. De mindkettőnk érdekében nem mondtam igazat és folytattam csendes agóniámat. Negyed óra kellet a reboot-hoz és, hogy újra üzembiztos legyen a rendszer, bár végtelenül lassú még mindig.
SZÁMLÁLÓ 26616 km

No comment...

Fáj de mozog

A bemelegítés részeként vagy fél óráig mozgattam a derekam, ami jó ötletnek bizonyult, bár ugyanúgy fájt, de jobban tudtam vele utána futni.
Nem kell unatkoznom, a gyógyszeremelés megint átírta a dolgokat, kicsit féltem a mozgástól, mert jobban pörögtem a kelleténél, és ez az utóbbi időben nem volt hasznos. De úgy látszik, ez a jó fajta pörgés volt, most nem tette tönkre az edzésemet.
Mikor megkaptam a finom esőt a nyakamba, akkor döntöttem el, hogy nagyobbat kanyarodok. Hogy ne legyen túl egyszerű a dolog, még egy plusz feladatot is magamra raktam: ha már úgyis újra kell tanulnom futni, ez kiváló alkalom arra, hogy megszabaduljak az utóbbi években felvett csoszogástól, és valami értelmesebb mozgást véssek be. Nem egy könnyű menet, de ma párszor kezdtem ráérezni valamire. Ez persze nem jelent gyorsulást, továbbra is a nevetséges szint alatt vagyok, de a körülményeket figyelembe véve jóleső kis edzés kerekedett. Hihetetlen magas pulzussal nyomtam, de az pozitív, hogy ma egyáltalán tudtam magas pulzussal létezni.

SZÁMLÁLÓ 26595 km

Társadalmi normák

A derékfájás jelen szintjén a társadalmilag elfogadott reakció a munka lemondása lenne. Még szerencse, hogy ahogy öregszem, egyre inkább le tudom szarni a normákat, így nyugodtan elmehettem futni egyet, mielőtt elindultam volna a gályára. Az utolsó kilométert még meg is nyomtam, basszák meg a társadalmi normák.

SZÁMLÁLÓ 26585 km

Therapy Sessions

Ugyan a pánik nélküli napok sorozata 2 után megszakadt, de azért ez is valami. A mai edzés is csak pusztán végtelenül szánalmas volt, nem kellemetlen.

SZÁMLÁLÓ 26580 km

Még lejjebb adtam

Már tegnap megfogalmazódott bennem az ötlet, hogy valamiféle mozgással ünnepeljem meg az emberemlékezet óta első, pánikroham nélkül átvészelt napot. A kivitelezésben sokat segített a 2.49-es ébredés, és az azt követő fél perces tűnődés. Azon gondolkoztam ilyen lelkesen, hogy merrefelé fogok tudni megmozdulni anélkül hogy üvöltésemmel felverném a szomszédokat. Mivel lassan már a járás is kihívást jelent a derekamnak, ennek már a fele sem tréfa.
A gyerektáv első kilométerét azzal töltöttem, hogy megpróbáltam belőni azokat a mozdulatokat, amik közben nem hugyozok be a fájdalomtól. Utána már rutinosan araszoltam, mint egy rovar. Az egyetlen jó az volt az egészben, hogy nem kellett azon aggódnom, vajon jól fog-e menni.

SZÁMLÁLÓ 26575 km

A sárga összes árnyalata

Egy fantasztikusan gyönyörű őszi erdő fogadott ma reggel. Éppen hogy fagypont fölötti hőmérséklettel. Tényleg lenyűgöző volt, kár, hogy az rászánt idő ennyire ki volt számolva.
SZÁMLÁLÓ 26570 km

Őszi, esti futás

Újra itt. Csak te és én. Hideg és sötét, igazi kihívás vagy. Erős lelket kívánsz, nem adod magad csak annak, aki igazán elszánt.
SZÁMLÁLÓ 26557 km

Most vagy soha

Lesz, ami lesz, megpróbálom.

Na, nálunk ma sem Descartes lesz uzsonnára!

Megint csak Pali mai futásának tükrében tudok írni a győzedelmes kis félmaratonomról. Ez van. Így működik a mi kis házasságunk. Így. Működik.

Amikor én vagyok stresszes, elkeseredett, ingerült, szomorú vagy csak nehéz élethelyzetben, Pali nem próbál meg meggyőzni róla, hogy azért nincs minden veszve, nem próbálja meg megoldani nekem gondolati úton a helyzetet, mert tudja, hogy az akkor ott nem segít. Csak csöndben tesz egy gesztust. Én meg kezdek valamit magammal, valahogy kitolok magamból egy teljesítményt, vagy alkotok valamit, vagy csak csinálok valamit, ami elég erőteljes ahhoz, hogy ne figyeljek a fájdalmamra, és átvészeljem azt a néhány órát, napot, hetet. Ez történt velem most pár napja is. Nagyon megviselt az elmúlt két hét, az otthoni is, aztán, mikor visszajöttem sem volt könnyű, és csak tartottam magam, és csak gyűlt a sok feszültség és indulat bennem. Sokszor mentem rövidebbeket futni, de valahogy nem bizonyult elégnek. És akkor pénteken futottam egyet igazán. 15-ig jól esett, még csak nem is esett nehezemre, de az utolsó hatot nagyon megszenvedtem. Nem csoda, nem voltam rá fölkészülve, nem ettem előtte való este óta semmit, és az egész frissítést 15-nél egy üdítőitallal oldottam meg, és hát itt nálunk a nemzeti parkban föl-le, föl-le, ami égeti az energiát rendesen. De szokásomhoz híven, kellett valami durva inger. Pali közben óvatos, vigyázó sms-eket küldött, tudta, hogy lebeszélni nem fog tudni, akkor inkább segít, hogy ne csináljak nagy hülyeséget. Az ő szelíd tanácsára kanyarodtam a golfpálya kis büféjéhez frissítést venni. Hát így. Amúgy fantasztikus élmény volt, és valami egészen biztosan kijött belőlem. Most regenerálódok. És akkor itt jön az egyensúlyunk másik fele. Pali mai futása rettenetes volt. Olyan állapotban jött haza, hogy éreztem, egyetlen szó is elsülhet balul. Hagytam egy pár órát egyedül. Utána, szokásomhoz híven, megkérdeztem, elmondja-e, mit élt át. Elmondta, nem lett jobb tőle. Úgyhogy jött a másik módszer, a kedves kis gesztusok. Készítettem nagyon finom paprikás csirkét galuskával. Bejött. Utána mondtam valami hülyeséget neki, és kicsit röhögtünk. Ez is bejött.

Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy nyilván több sík van egyszerre, ami befolyásolja a közérzetünket, és amikor valami nagyon szar a fizikai síkon, akkor nyilván elromlik a gondolati is, és a kis fizikai pozitív töltetek segítenek ki a gödörből, nem az okos gondolatok, viszont ettől helyre áll a gondolati sík is. Kicsit iskolásan mondtam el, sebaj. Nem Descartes lesz uzsonnára, hanem jobb közérzet.

SZÁMLÁLÓ 26545 km

Én tévedtem

Sokszor írtam gödörről, nehézségről, irtózatos, hiábavaló küzdelmekről, mélypont mélypontot követett. De az igazi még hátra volt. Ma ezt is megtapasztaltam.
Felelősségem teljes tudatában kijelenthetem, hogy 22 éves pályafutásom abszolút mélypontjához ma végre elérkeztem. Ez után az élmény után kisebb csoda lesz, ha valaha még egyszer futócipőt húzok.
Pár hét alatt a szervezetem teljesen leépült. Két év elmondhatatlan munkájával és szenvedésével felszedett izmaim csontig fogytak. Elkorcsosult tüdőm dupla zihálásom dacára semmi levegőt nem hasznosít. Nyugalmi pulzusom induláskor a szokásos 70 helyett 111.
Derékfájásom olyan méreteket öltött, hogy most már minden éjjel többször ébredek fel rá, és hosszú másodpercekbe telik, amíg át tudok fordulni a másik oldalra. A pihenés hatására piri nem hogy meggyógyult volna, most már a másik oldalon is jelentkezik. Hátamban a görcsök ez alatt a pár hét alatt úgy beálltak, hogy levegőt nehezen veszek.
Amikor megláttam, hogy maximális erőfeszítésem az összeesés és teljes kimerültség határán 7 perces ezreket jelent, az utóbbi két év 5000 lefutott kilométere után, majdnem elbőgtem magam, bár már jó ideje agyam védekezésként kívülről szemléli az életemet, mint egy filmet.
Igen, új gyógyszer is van, új próbálkozás, meg minden, de komolyan foglalkoztat a kérdés, hogy ennyi tömény szenvedés, ennyi elvesztegetett év után van-e még értelme gyógyulásról beszélni.
Tudtam, hogy az életemért futok, persze, és tudtam, milyen következményei lesznek, ha egyszer leállok. Íme.

SZÁMLÁLÓ 26524 km

The man with the midlife shit

Nem jutottam el korábban futni, bármennyire is szerettem volna. De aztán délután volt egy lyuk az órarendemben, így tudtam tolni egy lendületes mérföldet. A verszeny óta tudom, hogy ilyet is tudok. Ma is megpróbáltam, és ment. Többször kéne ilyen élmény. De csak magamat hibáztathatom, amiért minden álmomat egyszerre akarom megvalósítani...
SZÁMLÁLÓ 26514 km

Újra támadok

A gyógyszercsökkentés dührohamos fázisába léptem, de ez egyúttal arra utal, hogy több energia jut arra hogy dühös legyek, amit akár futásra is fordíthatok. Tegnap este megfordult a fejemben, milyen is lenne mozogni egy kicsit, és ez olyan kérdés, amire csak egyféle válasz létezik.
Test run üzemmódban indultam neki, nem óvatoskodni akartam, hanem megtudni, hogy rosszul leszek-e, ha terhelem magam. Igyekeztem nagyokat lépni és könnyedén mozogni.
Sajnos viszonylag hamar arra lettem figyelmes, hogy valaki mögöttem torkaszakadtából üvölt. Egy ideig tűrtem, de az istennek se akartak megelőzni, a csávó csak üvöltött folyamatosan. Ilyen az én formám: éppen láthatatlan, irtózatos küzdelem után próbálnék kivergődni az éjsötét gödörből, de máris ott terem egy fasz, akinek nem okoz gondot, hogy betöltse a teret maga körül, és azonnal elbassza.
Azt választottam, hogy nem verem pofán, és sprintelni kezdtem. Ez persze nem olyan jó ötlet, ha épp most hagytál ki egy hónapot. De a kísérlet végül sikerrel járt, még így sem lettem rosszul, hogy direkt kerestem a bajt. Valami lendület megmaradt, és sokkal jobb eredménnyel zárult a mai alkalom, mint gondoltam volna, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ronggyá hajtottam magam.
Az egyetlen dolog, ami miatt örültem a kihagyásnak, hogy itt volt az alkalom, hogy a különféle sérüléseim végre meggyógyuljanak. Ez nem sikerült, minden sokkal jobban fáj, mint mikor még rendszeresen megtornáztattam. Sejtettem, hogy nem sportsérülésekről van szó, de kiábrándító volt így ronggyá ment testem újabb erőfeszítésekre késztetni. A holnapi izomláz mindenesetre garantált.

SZÁMLÁLÓ 26502 km

6ásos

Egy kedves, nem csapatós, inkább robotpilótára kapcsolós, vizsgalevezetős 6ost futottam ma. És milyen jól tettem! :)

SZÁMLÁLÓ 26493 km

Push the sky away

Először is, Gergő, szuper vagy. Remélem az a konklúziód, hogy gyakrabban kell ilyeneket csinálni! ❤ Ma elvileg pihenő napot kellett volna tartanom, de Pali mutatott a térképen egy új útvonalat, ami nagyon izgatott, szóval nekivágtam. Ez az ő hajnali 10-es köre, ahol a sok szarvast szokta látni. Tényleg csodálatos volt, olyannyira, hogy ahol belefutott az én utamba, ott visszafordultam, hogy még egyszer végigfuthassak ezen a részen. Ez azt is jelentette persze, hogy a jópofa ámde kurva meredek lejtőt, amire figyelmeztetett is Pali, hogy óvatosan fussak lefele rajta, na azt így felfelé is bevettem. Haha. Nem volt gáz, pont elkezdett szemerkélni az eső, és az uccsó 3 km-t ebben a finom, frissítő, szitáló esőben toltam. Állatira élveztem, és a végére még egy adag szar feszültség is kijött belőlem, megtoltam a végét és bőgtem egy jót. Még sok ilyet! :)
Ne haragudjatok a sok zenei idézetért, de legjobban megint egy dallal tudom leírni a mai futás-élmenyt. Ezúttal Nick Cave énekel.

https://m.youtube.com/watch?v=kzTCbaZj5HA

"I was ridin', I was ridin', oh
The sun, the sun, the sun was rising from the field

I got a feeling I just can't shake
I got a feeling that just won't go away
You've got it, just keep on pushing and, keep on pushing and
Push the sky away

And if your friends think that you should do it different
And if they think that you should do it the same
You've got it, just keep on pushing and, keep on pushing and
Push the sky away

And if you feel you got everything you came for
If you got everything and you don't want no more
You've got it, just keep on pushing and, keep on pushing and
Push the sky away

And some people say it's just rock 'n' roll
Aw, but it gets you right down to your soul
You've got it, just keep on pushing and, keep on pushing and
Push the sky away

You've got it, just keep on pushing and, keep on pushing and
Push the sky away

You've got it, just keep on pushing and, keep on pushing and
Push the sky away"

SZÁMLÁLÓ 26487 km

Klarälvsloppet

Idén rendezték harmadjára, de én csak most először indultam rajta. Nem is tudom miért hagytam eddig ki, pedig nagyon meg kell becsülni a félmaratonokat, mert nem sokat rendeznek a környéken.
Új volt számomra az is, hogy nem körverseny volt, hanem a célból buszoztunk a rajthoz és Forshagá-ból futva mentünk Karlstadba. Új verseny lévén voltak még gyerekbetegségei: a kommunikációt nem vitték túlzásba, a hangosítás csak 2 perccel a rajt előtt lett kész és rajt ellövését sem sikerült teljesíteni. Persze a "rajt, menjetek, menjetek" is elégségesnek bizonyult. Kevesebb, mint 100-an voltunk. Se fitneszcsajok se semmi felesleges sallang csak egy ismerős a rajtnál. Aztán usgyi. Egy perccel erősebben kezdem, mint az elmúlt évben bármikor is. Ez sokat elárul, ami ezután következett:
Ha ebben megyek végig 2 órán belül leszek ha bírom tartani az iramot. Ha nem írtózatos nagy szenvedés lesz az összeomlás után. Persze túlöltöztem, de reggel még 4 fok volt, most keresem az árnyékot. Durva lesz ez így. Egy nagymama most előzött meg... nem baj én ennyit bírok. A pályát ismerem szuper, szinte folyamatosan lejt nem lesz gond. Az 5 megvan. Megpróbálom tartani a tempót 10-ig, aztán majd meglátjuk. Néhány lelkes ember áll a semmi közepén, tapsolnak, buzdítanak. Jól esik. Kezdek szomjas lenni, most jön frissítés, pont jókor. 10. Tartom, jó vagyok. Előzgetek. Gyorsulok. Korai ez még. Visszafogom. 15. Még mindig megy. Vajon kibírom a végéig? Lelkes csapat megint. Jé, a kollégám! Buzdít. Nagyon jól esik, szinte beleborzongok. Szárnyakat kapok. Gyorsulok. Nem baj, lesz, ami lesz. Lassulok. Most már akárhogy is, de beérek. 58 vagy 59 lesz? 58-hoz oda kéne lépnem, de most a hídra megyek fel, most még nem megy. Majd utána. Rákapcsolok. Majdnem sprintelek. 1:59:02. Leszarom. Nem vagyok jól, nagyon nem. De sikerült  boldog vagyok!
SZÁMLÁLÓ 26477 km

PÁRSZAladás

A mai körömre nehezen indultam el. Annyi mindent kell csinálnom... De gondoltam, hátha jót fog tenni. Meleg volt, égetett a nap, szóval 7 ment összesen. De nem bántam meg. Ráadásul nem egy kis hosszú farkú vörössel találkoztam, se nem egy agancsos kecsessel, hanem egy sötét, kockás mintázatú sziszegővel. Ő integetett nekem az erdőben.
Várjuk Gergő bejegyzését a versenyről, hátha ő is látott pár érdekes szurkolót.

SZÁMLÁLÓ 26456 km

Run, Baby, Run

https://www.youtube.com/watch?v=Htq3Gl1TpHg

Mai futásom ezt a Sheryl Craw számot hozta elő bennem. Rég nem hallgattam, pedig még mindig jó.

"She´s searching through the stations for an unfamiliar song
And she pictures all the places where she knows she still belongs

And she smiles the secret smile because she knows exactly how
To carry on

So run baby run baby run baby run Baby run

From the old familiar faces and their old familiar ways

To the comfort of the strangers slipping out before they say
So long

Baby loves to run"

SZÁMLÁLÓ 26449 km

Száguldás, Stockholm, szerelem, száguldás...

Hazajöttem, levizsgáztam, aludtam egyet, és elmentem a zúzós 5km-es körömre. Úgy száguldottam, mint egy őrült. Kihajtottam magam. Gyors voltam, hegyre fel, völgybe le, jól esett, hűvös volt, Palikám szurkolt, szerelem, béke, Stockholm, Yessss. Isteni itt futni. Megyek ma is, és amennyiszer csak tudok, hátha e-hónapban is meglesz a 100, a budapesti kihagyás ellenére.

SZÁMLÁLÓ 26444 km

Budakesz, Budakesz de csodás!

Szept 15 vasárnap ellátogattam Budakeszire, és míg a kis Boldizsár aludt, futottam egyet. A régi rövid körömet csak, mert nagyon meleg volt, a lábam totál dagadt, és dőlt a vérem, ráadásul tudtam, hogy Boldika nem fog sokáig aludni. Nagyon szenvedtem, és nagyon élveztem. Az nem segített, hogy a lovarda felé felfele futva vártam a finom kis árnyékos ösvényemet, de kivágták a fákat, így a tűző napon tempóztam... de ez a futás úgy kellett, mint egy falat kenyér. Az egyetlen fél óra volt, amit ezen a héten magammal töltöttem, és nem az amúgy állati édes-aranyos 9 hónapos gyerekével a tesómnak. Ezért bármilyen küzdelmes volt is, imádtam ezt a futást. :)

SZÁMLÁLÓ 26439 km

Tjurruset 2019

A tegnapi verseny margójára: Ez volt az 5. ilyen versenyem, de úgy látszik még mindig lehet egy kicsit fokozni és meglepetéssel szolgálni. A rajt a szokásos, mint minden versenynél: tömeg, fitneszcsajos bemelegítés, akikkel képtelenség ütemet tartani, majd elrohanás. Egy hosszú kilométeréig nem történt semmi, még meg is jegyeztem magamban, hogy ilyen hosszan, ezen a versenyen még nem maradtam szárazon. Utána persze térdig merültünk a sárba és onnantól már minden mindegy volt. Pocsolyák, tavacskák, dagonya, erdei ösvény és áfonyásban vitt az "utunk". Féluton frissítés chips és kexchoklad!!! Ez után pedig 2 nagy kúszás először kb. 20 cm híg sárban, az utolsó kanyarban meg salakon. Igazi kihívás volt ez a mérföld.
A végeredmény:
SZÁMLÁLÓ 26434 km

Utazás Eszter koponyája körül

A nagy otthoni őrület előtt elmentem egy kifejezetten jóleső futásra. Kimozgattam magam, volt, hogy megnyomtam, volt, hogy lassítottam, de én irányítottam, és a végére totál leizzadtam, azt hiszem, valami nagy sötét izét kiizzadtam magamból. :)
Érdekes, hogy bár az új svéd könyvemet hallgattam közben (Gergő, nagyon ajánlom neked: Totalskada) ettől függetlenül bírtam futni is, meg a szövegre figyelni is. :) Otthon is tervezek futni, Margit sziget és esetleg Budakeszin egyet, mikor megyek Lidiához. :) Ja, és a reggeli erdő itt is csodás!

SZÁMLÁLÓ 26424 km

Fear can stop you loving, love can stop your fear

Pótlok. A szeptember elsejei 7km óta futottam háromszor, csak nem volt időm könyvelni. Két ötös, amiből a második igen tempósra sikeredett, mindjárt elérem a síkterepes időmet a hegyen. Az ötödik kilométer 5:25 alatt sikerült. Aztán most hétvégén egy tempós 8-ast futottam. Most ezek a rövidebb, de energikus futások tesznek jót nekem. Pali azt mondta tegnap, hogy amióta ezt csinálom, látványosan több az energiám és indulatosabb is vagyok, a legjobb értelemben. Igaz, az elmúlt héten kb 10 féle kurva finom kajakülönlegességet főztem minden szar mellet. :) A szenvedély mondjuk az alapszemélyiségem része, de jól lenyomtam az elmúlt évtizedekben, szóval örülök, hogy a futással visszajönnek az erős érzelmek és az erő. Azt hiszem, nem véletlen, hogy a címben szereplő Morcheeba szám jár az eszemben mostanában. :)

SZÁMLÁLÓ 26419 km

Terápiás edzés

Érdemes volt várni egy napot a futással, mert a szakadó eső helyett, így gyönyörű, napsütéses kora őszi reggelen mehettem. Az erdő - néhány futó és egy-két kerékpároson kívül - maga volt a megtestesült nyugalom. Nem voltam gyors, de fontos kilométereket szereztem az őszi versenyszezonom előtt.
SZÁMLÁLÓ 26401 km

Bőrig áztam

Ismét nagy fegyver tény, hogy ebben a mocsok időben kimerészkedtem. Rég áztam már ennyire el.

SZÁMLÁLÓ 26383 km

Mindeközben Värmlandban

Most látom, hogy elfelejtettem elkönyvelni a keddi 10-est. Pedig nagy fegyvertény, hogy este 9 után indultam neki a körömnek.
Ma meg sokat vártam, mire valamennyire stabil lett az idő.
SZÁMLÁLÓ 26373 km

I'll be your mirror

Igen, a tegnapi 5-tel megvolt az augusztusi 100km, de ez ma már egyáltalán nem fontos.

Ma másról szeretnék írni.

Volt már olyan, hogy Pali olyan helyzetbe került, hogy nem tudta lefutni a január 1-i szokásos félmaratonját, és én mentem el totál felkészületlenül helyette, mintegy családi teljesítésként. Most azonban nem erről van szó.

A tegnapi nagy sikert aratott facebook posztom lófaszt sem ér a-nélkül, hogy elmondanám, miért sikerült egyáltalán ez a teljesítmény. Elég egyszerű, egy szó: Pali.

Nem találkoztam soha olyan emberrel, aki arra képes lenne, mint amire ő. Nem csak arról van szó, hogy felállunk a nagy szar után, persze erről is, mert minél többször jön a kudarc, annál nehezebb továbblépni, annál hosszabb és kegyetlenebb a gyász, és annál kevesebb a motiváció a totális újrakezdéshez. De itt többről van szó. Nem felállni a szar után, hanem végigharcolni a szart, és állva maradni.

Nem gondolom, hogy túlzok, ha azt mondom, az elmúlt két év Pali életének legnehezebb időszaka volt, fizikailag, lelkileg, idegileg, emberileg, minden szempontból. Mélypont mélypontot követett, csupa küzdés, újabb fájdalom, itt, aztán ott, egyik képesség szünetel a másik után, ma az olvasás nem megy, holnap a mozgás sem... le se lehet írni. Tényleg nem lehet leírni. És akkor itt van ez a csávó, és minden kibaszott hónapban 200 kilómétert fut. És most, ahogy ezt leírom, bőgök, mint egy fasz. Merthogy 200 kilómétert nem lehet csak úgy lefutni egy hónapban, ahhoz naponta újra és újra össze kell szednie magát az embernek, nem kicsit. Közbe persze meló van, meg teljesítmény, meg figyelem a társamra, ez Palinál persze alap. Egy hónap is durva. De éveken át havi 200 kilómétert futni, az sok száz olyan napot jelent, amikor óriási energiákat kell befektetni, el kell indulni, és aztán tényleg fut is kell. Én komolyan nem tudom, hogy honnan van ez az elképesztő mennyiségű erő Paliban. Lelkierő, konkrét fizikai erő, szellemi erő... De ott van, bizonyíték erre ez a blog.

És ma, amikor romokban hazajött az én szerelmem, és megírta, hogy vége, akkor én ránéztem erre a blogra, és csak az erőt láttam, a sok ezer küzdelmes futást, szóval erőre kaptam, és elindultam. A kis retvás 7km-em közben arra gondoltam, hogy ő ma már futott 15-öt, ugyanebben a kurva melegben.

Szóval az augusztusi 100km-emet és a mai 7km-emet Palinak ajánlom. Miatta sikerült, tőle tanultam, tőle kaptam az energiát, az ösztönzést, a szeretetet, a bíztató sms-eket, a mintát.

Köszönöm Bébi!

SZÁMLÁLÓ 26349 km

Game over

Érett már egy ideje, nincs nagy meglepetés. 15-nél álltam meg, onnan egy jó hosszú séta hazáig. Ha az utolsó dolog is teljes horrorrá lett, ami miatt még fel bírtam néha kelni az ágyból, akkor inkább nem kelek fel.

SZÁMLÁLÓ 26337 km

Brekk-through

Mai futásom közben több minden ugrott be, először az UP! zenekar 'remekbe-szabott' slágere: "Ez az enyém, ez a nap, látom, hogy a Marson süt a nap"

De elég, ha így jellemzem ezt a csodás 8km-t:
Upp och ner
Upp och ner
Upp och ner
Upp, upp, upp!
Upp och ner
Upp och ner
Upp och ner
Upp, upp, upp!

A tempóm is gyorsul, minden futással, de a lényeg: már csak 5 kell az augusztusi 100-hoz. Beugrott még egy icipici bébi béka az út széléről, és valami lehet a levegőben, mert tegnap pedig egy rohadt nagy varangy biccentett rám hazafelé. Na őt lencsevégre kaptam. Mindent egybevetve, érzem az áttörést.

SZÁMLÁLÓ 26322 km

Legalább a hőség eltakarodott

19 fokban máris kevésbé szenvedősebb. A 200 megvan, a mai már csak ráadás, de gyorsan felejtsük el ezt a hónapot (is).

SZÁMLÁLÓ 26314 km

Nincsekek szavaim arra ami van

SZÁMLÁLÓ 26305 km

Bocs, Bébi!

Ma már megvolt az én a hegyre, a te a "völgybe", a dobbants hát, a szaporán szedd a lábod és a tralla-lalla is, úgyhogy nem maradt más hátra, csak a... :)

SZÁMLÁLÓ 26294 km

A legalja

Gyökkettővel csoszogás rosszulléttel megspékelve. Olyan rosszul voltam, hogy elvétettem az utat, ahol minden nap futok. Soha nem fogok kikecmeregni ebből a szarból.

SZÁMLÁLÓ 26289 km

Nyár 2.0

Nem, még mindig nem szeretem a meleget.
A hőhullám és a gyógyszer együtt csak felbaszták a vérnyomásom, két napja szarul vagyok, csak hogy el ne felejtsem, mi van hátul...
A 8. km-en esett ki belőlem az erő, onnantól a szokásos kínlódás. Minden épeszű ember már hagyta volna a picsába ezt az egészet.

SZÁMLÁLÓ 26280 km

Tusensköna x 0,1 = Százszorszép

A verseny óta nem voltam nagyon jól, de azért kedden elmentem este egy tempós 4-esre a hegyecskémre, aztán hét közben már többre nem volt erőm. Hétvégén viszont szombaton és vasárnap is nekiindultam, és mindkét nap egy-egy lendületes 8-as sikeredett. Mondjuk szombaton szenvedtem, mint állat. Visszatérve a címre, most tartok 82 km-nél augusztusban, és még van egy hét. A cél a 100 km. Tudom, majmolom a férjem, de asszem örül neki. Teljesítményem az övé fele (de én vagyok az ő jobbik fele) :) Kilométereket futni százszor szép. Persze a svédek szerint ezerszer. Ott még nem tartok. Pali viszont ezen az alapon (is) nagyon svéd már. A lova pedig biztosan az általam hazafele látott macskától leste a mutatványt. (Lásd a képen alább) Azt tervezem a hétre, hogy nem egy nagyot futok, hanem sokszor elmegyek egy rövidre. Mondjuk a hosszabb futásaim olyan csodálatos helyeken visznek, ami miatt a meredekebb emelkedők sem zavarnak. (Lásd a képen alább) Meglátjuk. Most könyvelek.

SZÁMLÁLÓ 26269 km

Csöndes

Csöndes, késő nyári, kora esti futás. Minimális mennyiségű élőlénnyel.
SZÁMLÁLÓ 26249 km

Hosszúkás

Nem akartam túltolni maraton után egy héttel, de kellenek a kilométerek hogy meglegyen a 200. Osztottam-szoroztam, azt gondoltam 18 ideális lesz.
Az eleje kifejezetten szarul ment, szerencsére hamar elengedtem hogy gyors akarok lenni, nyugalmas poroszkálás lett. Láttam egy lovat a hátán fetrengeni, mint egy macska, vakaródzott, vagy mi.
Visszafelé úgy 11-nél erőre kaptam, lett egy pár értelmes kilométer is benne, sikerült hajtani egy kicsit.

SZÁMLÁLÓ 26235 km

Elázattal

Mikor észrevettem hogy esni kezd odakint, rögtön kaptam a cuccom, és rohantam öltözni. Pacallá áztam, jól esett, rég voltam már ilyen vizes. A birkáknak volt annyi esze hogy behúzódjanak a fák alá, ebből az összehasonlításból is rosszul jövök ki.
Ma sem ment rosszul, semmi extra, a végét kicsit megpörgettem.

SZÁMLÁLÓ 26217 km

Elmúlt a hiányérzetem

Nem volt egy frenetikus futás, de valahogy kevésbé éreztem magam gyámoltalannak, nagyon szeretném hinni, hogy a gyógyszer emelésnek köszönhetően. A hosszabb kört választottam, kellenek a kilométerek és a bárányok. Igazából 9-ig egész jól éreztem magam, ekkor értem be a két se kép se hang nénit élénk beszélgetésbe merülve. Nos beszéd közben még azok se nagyon érzékelik a külvilágot, akik úgy egyébként tudatában vannak a létezésének, jó lett volna tehát, ha inkább a két hülye kutyájukra koncentráltak volna. Az egyiket még ki tudtam kerülni úgy, hogy lementem az útról, de a másik nekem is esett. El is baszta a végét rendesen. Több mint egy évet vártam erre az alkalomra, most már végre nincs hiányérzetem.

SZÁMLÁLÓ 26208 km

Cél nélkül

Egy meeting miatt kicsit korábban lógtam meg az erdőbe, épp ideje is volt, kezdett elegem lenni a sok érzéketlen faszból, aki a munkahelyen fennhangon üvöltve éli társadalmi életét.
Nincs most célom, szeretném elérni augusztusban is a 200 km-t, ha már idén eddig minden hónapban sikerült. A szeptemberi népes versenyektől (Sthlm Halb, Lidingö) távol tartom magam. Ha az uppsalai tájban egyedül vonszolom magam, az még oké, de ezeket a mozdulatokat, amiket sok száz órányi keserves edzéssel fejlesztettem ki, inkább nem mutatom meg a nagyközönségnek. Büszkeség is van a világon.
Nem ment rosszul egyébként ma.

SZÁMLÁLÓ 26197 km

Ha a hétvégén nem is, de tegnap azért eljutottam futni is.
SZÁMLÁLÓ 26188 km

Harmadnapon feltámada

Nagyon vicces, elindultam hogy kilazítsam kicsit elgémberedett tagjaimat, de tagjaim nem kértek belőle, és élénken tiltakoztak az ellen, hogy bármi közük lenne a tegnapelőtti gagyithonhoz. Egy hétvégi hosszú után rosszabbul szokott esni a hétfői futás. Most ugyanolyan pulzussal, csak bő egy perccel gyorsabb ezrekkel még nagyobbat is kanyarodtam, mint eredetileg terveztem. Mi a fasz volt ez szombaton?
Mondjuk az istentelen szaggató-nyilalló derékfájást nem hiányoltam, ami két napja majd 5 órán keresztül szórakoztatott...

SZÁMLÁLÓ 26178 km