Szóval a legfontosabb:
SZÁMLÁLÓ: 359 km
Gond nélkül megvolt. Azt nem mondanám, hogy végigsprinteltem az egészet, de szépen, egyenletes tempóban végignyomtam ezt a gyerektávot. Nem utolsósorban lelkes és gyönyörű kísérőmnek-támogatómnak-frissítőpomponoscsajomnak, M-nek köszönhetően. Nagy köszönet, tényleg, hogy ezzel töltötte a fél napját.
Szép idő, szép pálya, szép emelkedők - Sven, emlékszel még a Végvári sziklára? A Normafánál egy egész rezesbandát is kivezényeltek az érkezésemre, akik ha már úgyis ott voltak, a kisvasút napja alkalmából is nyomtak egy pár számot. M frissített közben 5-ször, úgyhogy innivalóval, szomjúsággal nem volt gond. Örültem, hogy a végére sem fáradtam el, csak a térdem nem szerette most a terepet. Igazából jó ideig nem tudtam eldönteni, hogy a terepet nem szereti, vagy azért fáj, mert tegnap istenesen beb*sztam az asztalba. De aztán a másikat is elkezdtem érezni, így ez a probléma megoldódott. Majdnem ráhúztam még 3 km-t, de a térd miatt inkább nem kockáztattam.
Közben vagy egy km-t együtt mentem két másik budakeszi futóval is, pont összetalálkoztunk, és pont jó tempóban mentek. Vagyis rettentő lassan. :) Jó érzés volt, hogy ketten együtt mentek annyit, mint én...
Kezdem úgy érezni, hogy a tavaszi terveim reálisak. Most sem mértem az időt, tudom, hogy nagyon lassú voltam, de ez a táv most már úgy érzem megvan.
Jólesett! Remélem ti is kihasználjátok a szép időt! Meg a bejgliket is le kell futni, mert elhíztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése