Bár a hét eleje-közepe fele még nem volt kedvem a versenyhez, mégis mentem, bár be kell vallanom, kissé alábecsültem a cross műfaj sajátságait, de nem bánom, hogy mentem. Nagy élmény volt, mivel ez volt életem első versenye, amit nem aszfalton és tök sík terepen futottam. A verseny előtt szokás szerint ment a sok hülye poén, de kis bemelegítésre is jutott idő bőven.
Sok élvezetet nyújtott az erdei környezet, a szép táj. Biatorbágy szép, csöndes hely, nagyon tetszett. Az idő szép volt, futáshoz talán kissé meleg, de a verseny nagy részét a fák árnyékában futottuk, ami sokat segített.
Az emelkedők és a terep nagy megpróbáltatást jelentettek. De még a meredek lejtők is. Lett is miattuk pár vízhólyag a lábujjaimon.
Rajt után sajnos kicsit gyorsabban futottam, mint ahogy kellett volna, ki is fulladtam, bár annyira nem feltétlenül lassultam, ahogy ilyenkor szoktam. Viszont ami nagyon rossz volt, az az első száz méter után jelentkező légcsőhurut, ami nem ritka nálam, ha a futás előtti közelmúltban beteg voltam. Tehát szó nem lehetett rendes llégzésritmusról, ami egy emelkedős terepen méginkább kulcsfontosságú tényező, mint síkon. Szóval csak kapkodtam a levegőt, hogy ne fulladjak meg, rossz érzés volt, de ezért nem akartam sokat lassulni, ami talán hamarabb megszüntette volna. A síkabb szakaszokon tartottam a sebességet, és inkább az emelkedőkön fogtam vissza (néha nagyon is). Másképp nem is bírtam volna, szóval ne gondolja senki, hogy ez saját választásom volt :)
Időben egy órán belül voltam 13 másodperccel. Ha legalább párat futottam volna Velencei-tó után, akkor ez lehetett volna jobb is. Legközelebb biztos nem indulok crossfutáson felkészülés nélkül. Ja, és még annyit, hogy a verseny előtt bemászott egy darázs a pólóm alá, és megcsípte a vállamat. Csak hogy örüljek.
A betegeknek gyógyulást, a futóknak sok sikert!
SZÁMLÁLÓ: 449km
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése