majdnem triatlon

Tegnap már nem nagyon volt időm beszámolót írni, de nem baj, mert a maiba már a másnap tüneteit is le tudom írni. Az odaútról megintcsak nem kell már beszélnem, sem pedig a meglepetésről, hogy méterre pontosan ott volt a helyszín, ahol szeptemberben Fehérvárról jövet megálltunk. A hely nagyon tetszett, rögtön megszerettem a versenyt már az elején, és ha jövőre úgy alakulnak a dolgok, akkor az egész távon szeretnék indulni.
A táv első 11 kilométere zökkenőmentes volt, ment minden, ahogy mennie kell, jó ritmus, kellemes volt az egész, az emelkedők is jólestek a velük járó súlypontváltoztatás miatt. Még a nap sem hátráltatott, pedig sütött rendesen. Frissítésre nem volt szükség. Ha csak ennyi lett volna a verseny számomra, akkor teljes megelégedéssel mentem volna haza, mert ez a szakasz biztosan a legjobb 5 futóélményem közé számít.
Aztán csere 11-nél, bringára pattanni sem volt rossz, kísérni kis csapatunk tagjait. Kicsit rosszul jött ki, hogy Magdinak futás előtt ezzel a duplacserés taktikával 11 km-t kellett bicikliznie; ha elég tökös lettem volna, akkor az elején én kísérem őt, majd a hátralevő 17 km-et egybe futom le, dehát nem voltam elég edzett. Ráadásul egy kis szakaszt leszámítva én szinte teljesen síkon mentem, Magdinak jutott minden emelkedő.
A 4. frissítés után kicsivel váltottunk. Na ez az utolsó 6 km már nem volt jó, a bringáról való leszállást követő első pár lépésben már éreztem a lefutott 11 km minden hozományát. Szomjúság, kidörzsölt talp, fájó izületek, stb. És a nap is zavart, jól le is égtem. És a 25. km frissítését igénybe kellett vennem. Jót tett a bringás kíséret, húzott a tempómon, sőt, a végén még egy kis sprintre is futotta a célkapu előtt. (Ez jelenti azt, hogy nem hoztam ki mindent, amit kihozhattam volna az erőmből?) És hogy el ne felejtsem, a végén még egy csobbanásra is futotta az időnkből. Ezzel így szinte triatlonistának érezhetem magam :)
Mindent egybevetve jó verseny volt, nagyon megtetszett, jövőre is akarok menni. Ma reggel még éreztem a lábamban ezt-azt, de a suliba sétálás el is vitte az egészet. És mint már mondtam, leégtem. Egy fehérvári polgárőrködő évfolyamtársammal beszéltem, ismerte a versenyt, mert tavaly ők biztosították egyes pontjait.
A képek megint jók, a videók közt akad érdekesség :)